Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-16 / 32. szám
úny Az egyik legősibb magyar település Úny nevének nyomában Úny község neve a középkorban számos alakváltozáson ment keresztül. Nevezték, illetve említették úgy, mint Un vagy Hun, úny, vagy Un. A név valószínűleg személynévből alakult ki, érdekes azonban megvizsgálni, hogy mit is jelenthetett? A lapjául talán - amint Wagenhoffer Vilmos rámutat - az ótörök on „tíz" vagy az óegyházi szláv „unijb" (jobb, hasznosabb) illetve une jesztb" (használ) szavak szolgálhattak. Mindenesetre a község ótörök eredetének hangsúlyozása Únyt a legkorábbi magyar települések közé emeli a környéken. De lépjünk vissza egy kicsit az időben! Komárom- Esztergom megye talán legjelentősebb rézkőkori leletei éppen Úny környékéről, Diósban és a Barát-hegyen kerültek elő. A kora vaskorban, Kre. e. 750 körül vándorol ide és telepszik le nyugat felől egy, az északi típusú emberfajtához tartozó népcsoport. Kapás földművelést folytattak, és ők terjesztették el a feketemázas kerámiát. E népek még földbe süllyesztett veremházakban laktak. Éles bizonyítékai ennek a János-haláli-dűlő kör alakú lakógödreinek nyomai. E népeket győzték le Kr.e. 400 körül a kelták. Ők, az európai vasművesség „tanítómesterei", használtak először vaspapucsos ekét, kaszát és malomkövet. Az üvegkészítésnek is mesterei voltak. Békés gazdasági-társadalmi életüket Augusztus császár hódítása zavarta meg. A rómaiak megjelenése mindazonáltal nem eredményezte a kelták pusztulását. Amint szintén Wagenhoffer Vilmos monográfiájában olvashatjuk: az itt fellelt kelta kultúra keveredett a rómaival, létrehozva egy sajátos „vegyes" kultúrát. A honfoglaláskor Kurszán birtoka volt. Figyelemre méltó, hogy a települést már 1193-ban, III. Béla korában írásos dokumentumok említik. Máriahalom, Dág és Csolnok csak száz esztendővel később kerül említésre. A középkori Úny a tatárjárás előtt minden jel szerint többnyire királynéi birtok volt. Természetesen a középkorban volt szokás szerint mások is rendelkeztek itt birtokokkal. A jobbágyok a falu határának különböző dűlőiben kimért telkeken gazdálkodtak és mindig az éppen „aktuális' birtokosnak adóztak természetesen az egyházi tizeden túl. Mindezek pontos behajtásáról a „falunagy" azaz a bíró gondoskodott. A törökkor emlékét leginkább az elnevezések őrzik. Ilyen az Izbég (török tiszt) vagy a Tabán (alsóváros). A felszabadító harcok során felsejlik Bottyán János emléke, aki Dorog-Tinnye-Úny irányában nyomult előre Buda felé. A kézfogó a történelem során gyakorta jelentett birtokszerzést. Erre a legjobb példa az a Duna-Tisza- közi, magát Miskéről származtató Miskey család, amelynek 17-18. századi sarjai birtokul szerzik Únyt és környékét, így válva a környék és a vármegye legjelentősebb középbirtokos famíliájává. Egészen addig voltak únyi birtokosok, mígnem a terület a 19. században jórészt az Andrássyak tulajdonába került. Mivel a földhöz általában hivatal is járt, Úny birtokosai közül sokan kerültek ki mint alispánok, főispánok, megyei főjegyzők, esküdtek, főszolgabírák és így tovább. Rangban a legmagasabbra mégis a már említett Andrássy család jutott. A családba benősülő Haan Rezső (felesége Andrássy Szidónia) híres lap- szerkesztő lett Esztergomban. Később a vármegye főjegyzőjeként találkozunk vele. Az Únyon élt egykori nemesi családok emlékét nem egy, még ma is álló kúria őrzi. Ezek inkább szerény udvarházak voltak, semmint „kastélyok", de semmi nem hiányzott belőlük, ami a tisztes nemesi életformához szükséges volt. Tartoztak hozzájuk kocsisok, napszámosok, mesteremberek, külső és belső szolgák, mindazok tehát, akik elengedhetetlen „kellékei" voltak a nemesi életnek. A közélet porondján is színes képet mutatnak Úny egykori családjai. A nemesek között akadt jobbágynyúzó, mint Horváth Imre és Móró János a 19. század elején, de máig elevenen él a községben Kossuth emléke, aki 1836-ban szerzett Únyon birtokot és mint Esztergom megyei nemes már 1845- ben lemondott adómentességéről és közmunkák vállalását ajánlotta föl. Igaz, hogy szabadulása után Tinnyén telepedett le, de sokan úgy tudják, hogy Únyon is volt háza. De Únyhoz kapcsolódik Horváth Géza, a 16 esztendős hadnagy alakja is, aki elsőként jutott fel az ostromlott Buda bástyáira 1849-ben. A szellemi elitből említést érdemel Nagy Miklós és Végh Antal. Nagy Miklós papi ember volt. Tiszteletbeli pápai kamarásként Mindszenty József hercegprímás megbízásából az Új Embert szerkesztette le- fogatásáig. A főpap perének ötödrendű vádlottjaként a budapesti népbíróság 3 évi fegyházra ítélte. Szabadulása után az Actio Catolica, az Új Ember és az Egyházi Lapok számára írt verseket, novellákat, kritikákat. 1973-ban bekövetkezett halála után Únyon temették el. hídlap 35
