Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-29 / 47. szám
címlapon Dizájn négy évszakra Az ünnephez illő pavilonokkal találkozhatunk majd a főtéri Csillagváró ünnepségen. Csikós Mihály, az új dizájn alkotója már számos nagy fesztivál dekorációjának volt tervezője, így bátran vélhetjük, hogy az esztergomi rendezvények kül- csíne jó kezekbe került. Új fesztivál-, illetve rendezvénypavilonokat, illetve azok egységes rendszerét terveztette, készíttette el Esztergom a közelmúltban. Erre azért volt szükség, mert a város a különböző fesztiváljaira eddig ezeket bérelte, most a közel egy hónapos téli ÜnnepSégSOrOZat kalmával használják majd először az építményeket, de a különböző más városi rendezvényeken is ezeket a pavilonokat fogják felállítani. Mint a tervezőtől a Hídlap megtudta, háromféle - 2x2-es, 2x4-es és 3x6-os - méretben készülnek pavilonok, árusítóhelyek. Ezek mellett egy közel 100 négyzetméteres nagysátrat is tervezett a szakember, mely a nyári napsugárzás, illetve a téli hideg ellenére is komfortos körülményeket biztosít a vendégek számára. Ebben a hatalmas sátorban különböző konyhák kínálják majd finomságaikat, melyekhez kapcsolódva asztalokhoz ülhet a közönség fogyasztani. A Széchenyi tér mostani, téli ünnepi hangulatát fokozandó, az említett komplexumhoz készül egy úgynevezett „arany kapu" is, ezen átlépve juthatnak az emberek a vásári forgatagba, az árusok pavilonjainak sorához, a különböző vendéglátóhelyekhez és a műsorokat kínáló színpadhoz. Csikós Mihály elmondta, hogy a pavilonrendszer terveivel a városszépítési bizottság előtt kellett megfelelnie, a zsűrizés mellett a terveket összhangba hozták a főtérről készült tanulmányban foglaltakkal, melyben többek között a színek és formák harmóniájával foglalkoztak. A több verzióból álló, nagy körültekintéssel készült dizájn projekt nemcsak a város vezetői és a városi főépítész de a Csillagváró ünnepségsorozaton részt vevő kereskedők előtt is megítéltetett. Pölt Holtán lentette a fejedelemnél, aki a lányt bordélyházba küldte volna, de csoda történt. Lucát két ökörrel sem sikerült elvontatni a helyéről, ezért olajjal és szurokkal akarták megégetni, de a tűz sem fogott rajta, így végül elvágták a torkát, ami már végzetesnek bizonyult. Halála előtt még befejezte imáját, és megjósolta a keresztényüldözések végét. A Lúcia szó a latin lux, azaz világosság szóból ered, ezért tették ünnepét december 13-ra, amely a Gergely-naptár bevezetése előtt az év legrövidebb, tehát legsötétebb napja, a téli napforduló napja volt. Luca napja általános gonoszjáró nap, egyúttal asszonyi dologtiltó nap a népi kalendáriumban, amely számos népszokás kialakulását eredményezte. A legismertebb a Luca székének készítése, melyet az eredeti hagyomány szerint kilencféle fából faragtak és szög nélkül állítottak össze olyan lassan, hogy csak szentestére készüljön el. A hiedelem szerint, aki az éjféli misén felállt erre a csillag alakú székre, megláthatta a templomban összegyűltek között a falu boszorkányait, akik ilyenkor szarvakat viseltek, vagy háttal álltak az oltárnak. Mise után aztán a lelepleződött némberek haragja elől hazafelé futva mákot kellett maguk mögé szórni, amit a boszorkányoknak kötelességük felszedni, így nem érhették utol őket. Otthon aztán meg kellett semmisíteni a széket. A boszorkányok távoltartására Luca napján a kémény alatt megkötött nyírfa seprűt alkalmazták, mellyel mind a tizenkét napon sepregetni kellett, amúgy pedig a seprűt keresztbe kellett állítani az ajtóba. A rontás ellen sikerrel védekeztek fokhagymával is, amit egyszerűen az ablakokba tettek, de az Ipoly-menti falvakban szokás volt az állatok fejét és az istálló ajtaját is befokhagymázni. 8 hídlap
