Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-22 / 46. szám
helyi história nyozott keretben, harmadik díj egy ezüst cukorfogó. A lőpénz betét 50 krt lészen, melyért egy 3 lövésre szóló jegy adatik ki. Ennél többet jelen díjlövészethez saját személyére senki nem válthat. Minden lövész úrnak szabadságában áll saját lőfegyverét, avagy tölteményét használni, azért azonban a lőpénzekből semmi levonásra igényt nem tarthat. A magánfegyverek egy bizottmány által fognak megvizsgáltatni, s csak akkor lesznek elfogadhatók, ha a céllövészetre alkalmasak, s a beléjük illő golyók súlyát tekintve 32 darabnál nem kevesebb megy egy bécsi fontra. A céllövész urak a lőpályátóli eltávozáskor lőjegyeiket a pénztárnál átadandják, hol azokról a lövések, valamint a talált körök számának följegyzése mellett kivánatukra tértivényt kapnak, a vizsgálat megtörténte után pedig az eredeti lőjegyek a nyereménnyel együtt nekik megküldetik.” Az Esztergomi Újság 1865. május 21. száma tehát a korábban már jelzett időpontot, azaz május 14-ét adja meg a megnyitás idejének. Lövészegyletet nyitni és működtetni rendkívül komoly és rangos dolog lehetett, hiszen a lap több mint négy oldalon át foglalkozik vele, folytatásban. A cikket maga a szerkesztő írta, a következő szavakkal kezdve: „Folyó hó 14. napján délutáni 2 órakor a tarackok döreje, a császári-királyi katonaság teljes számú zenebandának és idevaló zenészeink messzire hallatszó harmóniája, valamint az egymást folytonosan fölváltva robogó kocsik zöreje hirdeté, újonnan született lövöldénk ünnepélyes megnyitását és az egylet első díszlövészetének megtartását. Mely alkalommal bebizonyítá városunk polgársága, hogy ha akar, tud is áldozni. Lövöldénk úgy bel-, mint külhelyiségeit részint a tagok, részint a meghívottak családjai teljesen betöltötték.” A korabeli miliőt és az intézmény társadalmi élethez, rangokhoz való kötődését a tudósítás további részéből érzékelheti a ma embere. „Esti 10 órakor pedig megnyílt a díszesen fölszerelt táncteremben a még díszesebb öltönyökben megjelent, azért mégis hódító hölgyek tündéres országa, a táncvigalom, mely tartott éjfél utáni 3 óráig. Reméljük azonban, hogy oly vezérlő mellett, mint a ritka jellemű főlövészmesterünk - ki az erkölcsi szabadság, műveltség, a társadalmi jogok, erők, érdekek és hatalmak összhangzására és egyensúlyára, szóval a tiszta honszeretet és törvény tisztelésére fekteti kötelmének mikénti teljesítését - az egylet elemeit progresszív kapcsolatban fogja tartani, és a társadalmi heterogén elemeket összeolvasztani el nem mulasztja, vagyis a létező egyenetlenség helyett - mely városunkból legbiztonságosabban az ily társalgási érintkezések és vigalmak rendezése által száműzhető - keblünkben mielébb új és barátságos életet lehelend.” A lövölde megnyitó bankettjén az említett Hamar Pál főlövészmester beszédében hangsúlyozta: ....ily játékterek a j elenkorban a lövöldék: Svájc és Németország a férfias mulatságot mesterileg gyakorolják, édes hazánkban minden első, sőt igen sok másodrendű királyi város is hasonló szép intézettel dicsekszik. Ily nemesen mulattató s ügyességet kölcsönző játék tér az esztergomi lövölde is, mely mai nap nyittatott meg s avattatott fel.” A helytörténeti háttéranyagokból kiderül, hogy a lövészegylet épülete évekig bálok, kerti mulatságok színhelyéül szolgált, majd miután szükség volt egy nagyobb épületre, az eredeti építtető Schwarz József egy nagyobbat húzatott fel. Esztergom struktúrája az azt követő időkben úgy nézett ki, hogy a lövölde „városszéli” területnek számított, így lehet, hogy még 1981-ben sem volt házszámozása, a 42. számot csak később kapta meg, amikor lakóházzá alakították.
