Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-11-22 / 46. szám

címlapon ez utóbbi szempontok is fontosak, de mégsem a leglényege­sebbek. Egy ország másról kell hogy szóljon. Egy ország fejlő­désének kulcsa az emberek egymás közötti kölcsönös felelős­ségvállalása és szolidaritása. A felelősség és szolidaritás szavak itt elsősorban nem áldozatot, hanem lehe­tőséget jelentenek. Az együttműködés le­hetőségét. Esztergom most újra szeretné megerősíteni a kölcsönös szolidaritást. Helyben maradni, értéket teremteni A város egy olyan széles lakossági összefo­gáson alapuló szolidaritási mozgalom, he­lyi védegylet életre hívását szorgalmazza, ahová bárki szabadon csatlakozhat, annak érdekében, hogy megtapasztalja: adni és kapni egyaránt jó. Az egyének jóléte az egyénekből összeál­ló közösség jólétét, mindannyiunk jólétét eredményezi - végső soron gyermekeink jólétét és biztonságát garantálja. Példá­ul: „Iskola után, délutánonként kezdtem dolgozni édesapám üzletében. Ma én vi­szem a család másik boltját. Kis, szerény üzlet a miénk, sokan járnak ide az utcából. Ha minden utcabéli idejárna, valamelyi­kük gyerekét felvehetném iskolaszünetek­ben kisegítő munkára. Nem járna rosszul ő sem, a családja sem én sem.". Vagy: „Mió­ta megnyitottam, folyton figyelem, mit és hogyan szeretnek a vendégeim. Az ízlésük­höz alkalmazkodott a konyhánk. Ilyen oda­figyelésre másutt nem találnak. Ezért vásá­rolom Esztergomban a hozzávalókat. Mert mások is figyelnek - rám. Azt adom, amit kapok. És az Esztergomban mindig jó." De írhatnánk ezt is:„Esztergomi humánszakos pedagógus vagyok. Nemzedékeket okítot­tam az ismeretekre, leginkább: a szépre és a jóra. Arra, hogy sze­ressék a városukat. Most, hogy unokám a felsőoktatásba készül, esztergomi nyelvtanárt keresek. Megtanul angolul, de Eszter­gomot sem felejti el. Ahogy én sem, hiszen Esztergom az első." Nem minden alap nélkül tartják úgy, hogy a magyar emberek márka-hűek. Ragaszkodnak ahhoz, amit megszerettek. Eszter­gom esetében maga a város lehetne az a„márka", ami iránt a tar­tós kötődésüket kifejezik. És tulajdonképpen mindennek kéz­zelfogható alapja a helyben vásárolt kenyér - vagy igénybe vett magántanári óra. Esztergom-kártya Az összetartozást szimbolizálja és a maga módján erősíti az úgynevezett Esztergom-kártya, ami a védegyleti program egyik első konkrétumaként a város támogatásával kerül be­vezetésre. Ennek használatával az esztergomiak kedvezmé­nyesen vásárolhatnak majd a helybéli vállalkozásoktól, me­lyek forgalma ekképpen jótékonyan növekedhet. A helyi cégek megnövő forgalma, több megrendelése munkahelyeket és be­vételeket, a város közösségének pedig több iparűzési adót és kevesebb szociális kiadást jelent majd. Az így befolyt többlet- összeget a város gazdaságfejlesztési intézkedésekre, közössé­gi szolgáltatásokra fordítaná. A kártyatulajdonosok ezek mel­lett kedvezményes áron jutnának hozzá a legtöbb város által kínált közösségi szolgáltatáshoz (például: parkolás, távfűtés, fürdőszolgáltatás). Az„esztergomi modell" lényege, hogy a lakosság úgy vehet részt a gazdaság fejlesztésében, hogy közben nem kerül plusz teher a vállára, sőt az „üzlettel" tulajdonképpen mindenki jól jár. Hiszen mindenféle szükségletre így is, úgy is költünk, kell a kifli, kell a tej, kell a ruházkodásra, a szolgáltatásokra pénzt fordítani - ak­kor miért ne oldjuk meg helyben? Esztergom így megmutathat­ja, hogy az összehangolatlan érdekek külön-külön való érvénye­sítése helyett jobban járunk, ha együtt lépünk fel közös gondja­ink megoldása érdekében. Jó példával mások előtt Bár a védegylet a város lakóinak anyagi boldoguláséról is szól, fon­tos elmondani, hogy a mozgalomhoz való csatlakozás esetében mégsem kizárólag a pénzügyeken van a hangsúly. A szolidaritás ugyanis nem pénz, hanem hozzáállás és gondolkodásmód kérdé­se. A kezdeményezés lényege a lokálpatriotizmus, annak elisme­rése, hogy Esztergom jövője a mi és gyermekeink közös jövője is egyben. Az önkormányzat meg kell, hogy adja a mozgalomnak a kezdő lökést, annak azonban alapvetően alulról építkező, a párt- politikától független kezdeményezésként kell megerősödnie. A mozgalomból ezért ki kell zárni az ellenségeskedést, a csatározá­sokat, az ügyeskedőket, a kicsinyes hatalmi harcokat, a bürokrati­kus testületeket és bizottságokat. A mozgalom csakis akkor mű­ködhet sikeresen, ha tagjai közt megszűnnek a különbségek. Ha a védegyletet a saját lakóhelyük jobbá tételében érdekelt esztergo­miak alkotják. Úgyhogy: „hajrá, Esztergom, hajrá, esztergomiak!" hídlap 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom