Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-08 / 44. szám
zöldügy Az illetékes hatóságok időről időre bevizsgálják a környék turistaútjai mentén található kutakból és forrásokból fakadó vizet mind biológiai, mind kémiai szempontból. A Dorogi, Esztergomi Kistérségi Intézetnek köszönhetően a közelmúltban elvégzett vizsgálati eredményeket oszthatjuk meg olvasóinkkal, melyből kiderül: némely forrás vize csak forralás után lenne iható, mások pedig a vegyi szennyezők miatt egyáltalán nem. A még mindig tartó őszi kirándulószezonban jó mindezekkel tisztában lenni. Természetes kútvizek nyomában Ivóvíz-e a tiszta forrás? A vizek minőségének meghatározása mintavételből valamint laboratóriumi, bakteriológiai és kémiai vizsgálatokból, és a vizsgálat során mért adatok értékeléséből áll. A vizsgálati jegyzőkönyvben a megjelölt értékek mellett a szennyezettség mértékét a„nem kifogásolt", a„kifogá- solt", illetve a „nem elfogadható" minősítéssel jellemezték. A közelmúltban vett vízminták vizsgálatának eredményei alapján azt állapították meg, hogy az Esztergom környéki külterületi utak mentén lévő kutak, illetve a kirándulóhelyeken, a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Gerecse hegyeiben fakadó források vize nagyrészt bakteriológiai szempontból szennyezett. A kémiai paraméterek közül pedig leggyakrabban a nitrát- és a nitritértékek miatt kifogásoltak. A szennyezettség oka a források felszínre törésének helyétől, és a kutaktól távolabbi területeken történő háttérszenynyezés, amely mezőgazdasági és állat- tenyésztési tevékenységből, helytelen trágya- vagy szennyvízkezelésből, illetve tárolásból származik, de előfordulhat az is, hogy a víz tiszta lenne, ám a forrás és kút műtárgyai elhanyagoltak, és a csövekben szaporodtak fel a szennyező baktériumok, mikroorganizmusok. Erről egyébként a megfelelő táblák kihelyezésével kell tájékoztatni a források és kutak kezelőinek az arra járó, szomjas turistákat. Mikroorganizmusok hada a vízben Bakteriológiai kifogásoltság esetén a források, kutak vize nem ivóvíz-minőségű, azaz közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, viszont megfelelő ideig történő forralást követően fogyasztva nem jelentenek veszélyt az egészségre. A mikrobiológiai vizsgálat során „indikátorcsoportokat" is keresnek a vízmintában, melyek jól kimutatják a szennyezettséget. Ilyenek a coliformok, ezen belül az Escherichia coli, az enterococcusok, illetve a Pseudomonas aeruginosa. Az Escherichia coli törzsek a normál bélflóra domináns tagjai, ezért tehát az ivóvízben való jelenlétük fekális szennyezettségre utal. A székletmaradványokkal való fertőzöttség a leggyakoribb, és ezek kimutatása elengedhetetlenül fontos, mivel forralás nélkül történő fogyasztása betegséget okozhat. Az enterococcusok egy része szintén a bél normál flórájához tartozik. Jelenléte azt jelzi, hogy valamiféle külső forrás, például csőrepedés vagy szivárgás során bekerülő talajvíz vagy szennyvíz fertőzi a vizet. E két baktériumcsoport együttes kimutatásával nagyobb biztonsággal lehet meghatározni a víz fekális szennyezettségét. A Pseudomonas aeruginosa törzsek jelenléte a megfelelő tisztítási procedúrák hiányosságaira, hibájára utal, ugyanis.ez a kutak vezetékeiben, illetve a vízzel érintkező műtárgyakban tartósan letelepszik, sőt akár utószaporodást is mutathat. A rutin laboratóriumi vizsgálatok során ezen kívül meghatározzák még az összcsíraszámot 22, illetve 37 Celsius-fo- kon, amely egyfajta állapotjelző, ami an42 hídlap
