Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-11-08 / 44. szám

exkluzív Esztergom-emberek Anyaországból „anyós-ország" A közelmúlt napjainak magyar-szlovák villongásai során erőtlenül teljesítő Gyurcsány-kormány viselkedése megerősítette a parlament külügyi bizottsága el­nökének a szavait, miszerint elképzelések nélküli, alkalmi a magyar kormány kül­kapcsolati stratégiája. A helyzet már csak azért is súlyos, mert nem pusztán nem­zetközi megítélésünk romlik, hanem a határon túli magyarok helyzete. Márpedig Németh Zsolt tudja, mit beszél: a felesége párkányi.- Számunkra úgy tűnik, a kisebbségi kor­mány, korábban a szocialista-liberális ko­alíció erélytelenül képviselte hazánk érde­keit a szomszédos országokban. Ön ezt hogyan látja?- Hosszú folyamatról van szó. Az MSZP- SZDSZ kormány 2002-ben saját identitá­sának részeként fogalmazta meg, hogy ők „nem fogják túlszeretni a határon túli magyarokat". Azzal kezdték, hogy tönk­retették a magyar nemzetpolitika legfon­tosabb addigi vívmányát, a Státusztör­vényt. Ettől kezdve tanúi lehettünk egy világos vonalvezetésnek, amelynek vég­eredményeként szétverték a határokon túli magyarokkal foglalkozó intézmény- rendszert: megszűnt például az Illyés Köz- alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hi­vatala. Felfüggesztették a Magyar Állandó Értekezletet, és a költségvetésben a hatá­ron túli magyaroknak szánt támogatások évről évre csökkentek. A legszégyentelje- sebb mozzanatnak pedig a kettős állam- polgárságról szóló népszavazási kampány­ban használt, határon túli magyarellenes, •már-már rasszista kormányzati kommuni­kációt nevezném. Az elmúlt időszakban az egyetlen öröm az ürömben az volt, hogy Szili Katalin házelnök-asszony elnökleté­vel létrejött a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, fgy legalább parla­menti szinten folyik egy állandó, érdemi eredményekkel is járó konzultáció a hatá­ron túli magyarok legitim képviselőivel.- Jól látjuk-e, hogy ennek a rossz politizá­lásnak az egyik eredménye az, hogy Magyar- ország közép-európai politikai tényezőből a térség súlytalan közéleti szereplőjévé vált?- Ez kétségtelenül igaz, bár nem pusz­tán külpolitikai okok miatt alakult mind­ez így. Ha erős demokratikus rendszerrel és dinamikusan fejlődő gazdasággal ren­delkezik, az eleve nagyobb súlyt kölcsö­nöz egy országnak, amit a megfelelő kül­politika még fokozni tud. Ki vesz azonban komolyan egy olyan országot, amelynek gazdasága eljutott arra a szintre, hogy Ukrajnával, Belorussziával és Pakisztánnal egy sorban IMF-kölcsönt kell felvennie, mert annyira tönkrement. Milyen képet nyújt magáról Magyarország cselekvő- képtelen kormányával és instabil belpoli­tikai helyzetével? Ne csodálkozzunk tehát azon, ha nem vesznek minket komolyan!- Ennek köszönhető-e, hogy a határon túli magyarság viszonya az anyaországbe­liekhez mintha megromlott volna?- 2004. december 5. olyan traumát oko­zott a határon túli magyaroknak, ami lé­lektanilag nehezen dolgozható fel. Olyan közösségeket csapott arcul Gyurcsány Fe­renc vezetésével a magyar kormány, ame­lyek határainkon túl a sorozatos elnyoma­tás ellenére, több mint nyolcvan éven át megtartották magyarságukat. Fogalmaz­hatunk úgy, hogy Magyarország nem anyaországként, hanem „anyós-ország­ként" viselkedik velük. Ehhez járul egy további körülmény: ma már egy erdélyi vagy felvidéki magyar szemében gazda­sági szempontból korántsem olyan von­zó Magyarország, mint korábban, hiszen ők olyan államok polgárai, amelyek jóval nagyobb gazdasági növekedéssel dicse­kedhetnek. Lassan hasonló lesz az össze­hasonlítás Kárpátalja és a Délvidék vonat­kozásában is.- Ön szerint rendelkeznek-e a szocia­listák valamilyen határozott külpolitikai koncepcióval?- A magyar kormány külpolitikáját koncepciótlannak és kiszámíthatatlan­nak tartom. Egyetlen célt látszik szolgál­ni: Gyurcsány Ferenc elvesztett belpoliti­kai legitimitását kísérli meg valamikép­pen kompenzálni külföldön. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány mindenhol azt mondja, amit hallani akarnak tőle. Csak­hogy a nemzetközi helyzet bonyolultab­bá vált az elmúlt időszakban: globális szintű érdekek feszülnek egymásnak, így egy következetes és elvi alapú külpolitikai vonalvezetés nélkül bármely ország köny­24 hídlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom