Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-25 / 42. szám
EMM Hazánkban sajnos a háztartásban és a kertben keletkező szerves hulladék jelentős része a kommunális hulladéklerakókba kerül, pedig ezek komposztálásával a talaj és a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó mesterséges humuszt lehet előállítani házi körülmények között is. Itt van az ősz, amely a lehulló falevelek révén rengeteg alapanyagot szolgáltat a komposztáláshoz. Tanuljuk meg, hogyan lehet a szerves anyagokat hasznosítani és így a környezetet óvni! A különféle szerves anyagok bomlása útján keletkező komposzt egy kevert trágya, amely a termőföldek, konyhakertek, és virágágyások talajának tápanyag- tartalmát biztosítja. Ha a ház körül vagy a víkendtelken saját komposztálót hozunk létre, újrahasznosíthatjuk konyhai és kerti hulladékaink egy részét, és nem kell költenünk trágyára sem. Hazánkban ma minden egyes állampolgárra átlagosan háromszáz kilogramm hulladék jut évente, melynek mintegy harminc százaléka komposztálható szerves anyag. Ezek feldolgozásával a szerves eredetű hulladékokban lévő hasznos anyagok visszajuttathatók a talajba, javítva ezzel annak minőségét. A komposztban lévő humuszanyagokban a tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azt a növények könnyen fel tudják venni, így javul a talaj szerkezete, ami segíti a levegőzését. A komposzt sötét színe segíti a talaj felmelegedését, vízmegkötő képessége pedig javítja a vízháztartását, összességében tehát nő a biológiai aktivitása. 42 hídlap Komposztálásra fel! A házi komposztálás megkezdéséhez speciális tartályra vagy keretre van szükség, amit saját kezűleg is elkészíthetünk fából vagy téglából. A konyhai és egyéb zöldhulladék gyűjtéséhez szerezzünk be egy megfelelő nagyságú tárolóedényt, lehetőleg fedővel, amit nyáron naponta, télen hetente ajánlott a komposztálóba üríteni, illetve kellenek még kerti szerszámok, ásó, lapát, villa a forgatáshoz. A komposztáló aljára tegyünk valamilyen durva anyagot, például faaprítékot, hogy a levegőzést alulról biztosítsuk. Erre tanácsos egy réteg kész komposztot tenni, mivel ettől gyorsabban beindul a folyamat, de ha kimarad, az sem baj. Ennek a tetejére rétegezzük a konyhából és a kertből kikerült különböző fajtájú, a gyorsabb lebomlás érdekében öt centiméteresnél kisebb darabokra aprított szerves hulladékokat: zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb hulladékra fásabb, szárazabb, tehát szénben gazdagabb anyagokat ré- tegezzünk. A rétegek közé lehet különféle adalékanyagokat, földet, kőzetlisztet, szilikátásványokat tenni, hiszen ezek javítják a komposzt minőségét, és megkötik az esetleges helytelen kezelés miatt keletkező kellemetlen szagú gázokat is. Savanyú talajoknál jó talajjavító a mészkő, a márga és a dolomit őrölt formában, szikes talajoknál viszont gipszet használhatunk, mivel ezek semlegesítik a lúgosságot. A komposztáláshoz nincs szükség különleges serkentő anyagra, mivel földdel, illetve nem teljesen érett komposzttal magától beindul a folyamat, fontos viszont a keverés és az átrakás. A bomlási folyamat első szakaszának végén, az ötödik-hatodik héten keverjük jól össze a komposzthalmot, majd ezt hat-nyolc hetente ismételjük. Az anyag állagát és a bomlás folyamatát rendszeresen ellenőrizni kell. A komposzt négy-hat hónapos „korában" már használható, ám ez a friss anyag ugyan gyorsan hat, de csak a talaj felszínén használható, például bogyósok, fák, cserjék, veteményesek őszi betakarásá- ra. Az igazán jó az érett, 8-12 hónapos anyag, amely lassan hat, kiváló talajjavító tulajdonságokkal rendelkezik és földdel egyenletesen összekeverve fontos alapanyaga a cserepes- és balkonnövények, valamint a veteményesek földjének. Rostálás után valamennyi növénykultúra szái wFv 'SmSmu vs . Bm;.• r* .• * >4 • • u. ív. ?. j |1| III I p||t| Í*m1 U®'\ ff®!! 1*1 : I 11” i i í? BI í* I m r< 1 LHriLHI I,- -- k w'lrwM
