Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-09-27 / 38. szám
Néhány fórumon felvetődött, hogy Esztergom kötvénykibocsátása nem indokolt. Annak néztünk utána, hogy valóban így van-e. Mint megtudtuk, Magyarországon az elsők között Kecskemét önkormányzata adott ki kötvényt, hogy kiváltson vele egy másik pénzügyi tranzakciót még az 1980-as években. Azóta sok hasonló történésről hallhattunk. Röviden összegezve: a helyhatóságoknak azért éri meg ez a kötvénykibocsátás, mert ha beruházásokba, hosszú távú megvalósításokba (például: nagyobb építkezések, pályázati önrészek biztosítása) akarnak fogni, akkor sokkal előnyösebb feltételekkel jutnak „azonnal"anyagi forráshoz. A kötvény fontos ismérve, hogyha ki- bocsátunk ilyet, akkor arra éves kamatot kell fizetnünk, amely egy város (település) Ki bocsáthat ki kötvényt? Kötvényt csak jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek, illetve a jogi személyiséggel rendelkező külföldi gazdálkodó szervezetek fióktelepei, továbbá az állam, bármely központi költségvetési szerv és az önkormányzatok bocsáthatnak ki. E meghatározás egyik legfontosabb jellemzője, hogy kizárja a magánszemélyeket. közössége esetében nagyon kedvezőnek mondható, vagyis jó néhány százalékkal kedvezőbb, mintha hitelt vennénk fel, és a lejárat évében kellene kifizetni a papírokon „szereplő" összeget. A kötvénykibocsátás további jellemzője a fix kamatozás (bár mostanában az önkormányzatok a változó kamatozású kötvényeket is választják), és a hosz- szabb futamidő (általában öt-húsz év). Az önkormányzati kötvényeket többnyire a biztosítótársaságok, nyugdíjpénztárak vásárolják a hosszabb távú befektetés és a bankgarancia miatt, amit a kibocsátó bank brókervállalata szokott vállalni. (Manapság természetesen úgynevezett „dematerializált" - azaz: nem nyomdai úton előállított - kötvényekről beszélünk többnyire.) Elmondható, hogy azzal, hogy egy önkormányzat hitelfelvétele helyett kötvényt bocsát ki, reálisan mérlegeli a pénzpiaci lehetőségekeit. Kötvénykibocsátásra azért kényszerül egy-egy önkormányzat, mert a központi kormányzat az egyre bővülő helyhatósági feladatkörhöz egyre szűkülő forrásokat rendel, ráadásul az önkormányzatoknak nem csupán a létező intézményeiknek a finanszírozása, hanem a fejlesztések szintúgy a feladataikat képezik. Manapság jóval olcsóbban, jóval alacsonyabb kamatfeltételek mellett lehet a nemzetközi pénzpiacokról fejlesztési pénzeket a településre hozni, mintha ugyanekkora anyagi eszközöket hazai hitelekkel finanszíroznának, így például Esztergom a körültekintő vizsgálódásokat követően ezért döntött a kötvénykibocsátás mellett. Ahogyan Esztergomban, úgy más városikban is hasonlóképpen a kötvénykibocsátás ellenértéke csak meghatározott célokra költhető: a képviselők elfogadták, hogy működési költségekre legfeljebb egymilliárd forint fordítható a következő három esztendőben, ám azt is kikötötték, hogy szigorú gazdálkodással el kell érni, hogy ez csupán lehetőség legyen. A kötvénykibocsátásnak alapvetően fejlesztési célokat kell támogatnia, illetve ez a pénzösszeg biztosítja az európai uniós pályázatokhoz a szükséges önerőt. Az önkormányzati kötvény kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy az egy olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyet az önkormányzat (helyhatóság) bocsát ki, annak érdekében, hogy a gazdálkodásához szükséges pénzeszközöket biztosítsa. Az önkormányzati kötvény mögött garancia nem áll. Ha a kibocsátó a lejáratkor nem képes teljesíteni, végrehajtási eljárásnak van helye. Az egyéb gazdálkodó szervezetekkel ellentétben azonban a végrehajtás sikertelensége esetén az önkormányzatokkal szemben felszámolási eljárás nem kezdeményezhető (fizetésképtelenség esetén adósságrendezési eljárás kezdeményezhető). G.l. hídlap 17 If [J snlikwHPH »PHMmi íi]éi^wnKTl^l:r^3 BÉB^^^áMH^ ^ iJßj§iitB$r s 4.*^ ‘f^ *41 ^ * "* ■* IKíSP?. líí - #"?-j’ffll’^Sjfeíi v,i*!L-ji^lr m !7?niintuT^Tfi fői mm !?i »it wi«iY« w i* n
