Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-09-27 / 38. szám
címlapon A folyami átkelők története évszázados múltra tekint vissza Párkány és Esztergom között (lásd keretes írásunkat), de a Mária Valéria híd története is immár több mint egy évszázados, ráadásul páratlan, sajnos többségében viharos fordulatokban gazdag. Persze, majd' 120 évvel ezelőtt még csak sejteni sem lehetett, hogy a közlekedés miatt egyre fontosabb átkelőre milyen jövő vár majd. Az 1890-es évek elején felerősödött az igény, hogy Pozsony és Komárom után Esztergomban is állandó vashíd épüljön, döntő lépés volt mindehhez, hogy az érsekség 1892-ben lemondott vámsze- dési jogáról, így állami költségvetésből épülhetett meg az új átkelő, melyet már az 1893-ik évi költség- vetésbe is beterveztek a honatyák. A hidat Feketeházy János tervezte, és 1893-ban a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni: az öt nyílású, 496 méter hosszú acélszerkezet két és fél év alatt készült el, és, 1895. szeptember 28-án tartották az - mint kiderült, nem egyetlen - avató ünnepséget. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról elnevezett ceremónián - amelynek jelentőségét jól mutatja, hogy az akkori kormány több tagja is részt vett - az esztergomi kórház későbbi névadója, Vaszary Kolos bíboros hercegprímás avatta fel az átkelőt. A híd változó nyílásmérettel épült, a középső pillérei közötti távolság 118 méter volt, ami abban a korban rekordnak számított, a hídfeljáróhoz csatlakozó Kis-Duna híd pedig szintén villámgyorsan, 1896.február 16-ára készültei. Az építkezés során számos, akkoriban a legmodernebbnek tartott technikát alkalmaztak: a pályaszerkezet úgynevezett folytvas anyagból készült az Államvasutak gépgyárában, erre kerültek a 24/18 centiméteres fenyőgerendák, az 5 centiméteres pallózat, majd végül a 10 centiméter vastag impregnált fakockákból álló burkolat. A pályát a főtartók külső oldalán egy-egy konzollal alátámasztott, másfél méter széles gyalogjárda egészítette ki, a munkálatok nagyságát jellemzi, hogy a teljes szerkezetben 490 ezer szegecset kellett kézi erővel beverni; a beépített acél több mint 2500 tonna volt. A Duna fölött átívelő hídon az átkelés lényegében a maihoz hasonló módon történt a mindennapokban, azzal a lényeges különbséggel, hogy egészen 1918-ig vámot kellett fizetniük az átkelőknek. Romba döntött születésnapok A két várost összekötő híd éppen hogy csak átlépte a felnőttkor küszöbét, amikor megkezdődött szinte példátlan kálváriája. Az 8. Mária Valéria Hídfutás Esztergom-Párkány 2008. szeptember 27.13.00 óra Rajt: Mária Valéria híd alatt (Hotel Esztergom) Cél: Vadas Termálfürdő Chipfelvétel: Pézsa Tibor Sportcsarnok 10-12 óráig A futásra 1700-an neveztek, helyszíni nevezésre már nincs mód. Párkány 1919. an 1919.,-v Hídtörténet a kezdetektől A Mária Valéria híd története nem lehetne teljes az évszázados előzmények nélkül, hiszen Esztergom és Párkány között a történelem során számos vízi átkelő létesült. A történet egészen a magyar honfoglalásig nyúlik visz- sza, ez időtől állandó rév működött a két település között, a kakati (Párkány régi neve) révet Árpádházi-királyaink ideje alatt is rendszeresen használták. A török hódítás során 1543-ban foglalták el Esztergomot és ezután nem sokkal, 1585-ben Szinán pasa hajóhidat építtetett a vár alatt. Ez az év nagyobb részében használható átkelő közel 100 éven át jelentett kapcsolatot a Duna két partja között. A török uralom alatt - egyes feljegyzések szerint 1663-ban - Köprül Mehmed cölöphidat veretett a folyó fölé, ez azonban csak a hajóhídhoz csatlakozó hídrész volt. Ezt a hidat aztán 1664-ben a császári hadsereg lerombolta, a törökök azonban újjáépítették, s ez végül 1683-ban, a párkányi csatában pusztult el a menekülő török csapatok rendkívüli terhelése és a császári csapatok ágyúzása miatt. Esztergom felszabadítása után a Dunán sokáig csak rév működött, 1683-tól közel nyolcvan évig csak dereglyék és csónakok közlekedtek a két város között. 1792-ben egy új szerkezetet, a repülő hidat állították a forgalom szolgálatába. Az ezt felváltó hajóhíd megépítésére 1842-ig kellett várni, ám ez az építmény sem kerülte el a történelem viharait: az 1848-49-es szabadságharc során megsérült, 1849-ben pedig felgyújtották, és csak 1851 májusában adták át ismét a forgalomnak. I. világháborút követően megalakult Csehszlovák Köztársasággal a Duna határfolyóvá, a híd határátkelővé vált, de két hónappal 24. (egy évvel a jubileumi 25.)„születésnapja"előtt, 1919. július 22-én este véletlen baleset (vagy éppen nagyon is szándékos szabotázs) következtében a Párkány felőli első mederpillérénél felrobbant egy töltet és a hídív vége a vízbe csúszott. 1921 novemberéig egy gyalogos járóhidat építettek a Dunába esett hídszerkezetre, majd a megjavított hidat 1927. május 1 -jén adták át: a pályaszerkezetben a fagerendákat vasbeton-lemezzel helyettesítették, a fakockák helyére pedig aszfaltburkolat került. hídlap 5
