Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-09-20 / 37. szám
Mi lesz az esztergomi hulladékkal? Kiviszik a szemetet írásunk csak összefoglalni igyekszik az esztergomi hulladékgazdálkodási tervek állását, a kérdés - és a szükséges döntés ennél jóval bonyolultabb. Utóbbi meghozatala - ahogyan a határidő is - közeleg, ám egyelőre csak a folyamatokat és a körülményeket látni, több, a végleges válaszhoz szükséges adat még nem áll az önkormányzat rendelkezésére. Esztergomban évek óta keresik a választ arra, mi lesz a hosszú távú sorsa a Duna-parti város szemetének, tudván, hogy év végén lejár az Esztergom által használt tárterület (polgári nevén: hulladéklerakó-telep) használatát biztosító engedély. A jogszabályok szerint körülbelül a jövő év második fél évéig még lehetséges hosszabbítást eszközölni a Környezetvédelmi Felügyelőségtől, és a jelenlegi tempó korlátozásával - például a környező és távolabbi települések beszállításának leállításával, a kapacitással történő gazdálkodással - is éppen addig lehet kitolni a terület élettartamát. Hogy mi lesz azután, azon már régóta dolgozik az esztergomi helyhatóság, és még évekkel ezelőtt hozzáláttak a város hulladékgazdálkodásának az átalakításához. Esztergom csatlakozott a Közép-Duna- vidéki Regionális Hulladékgazdálkodási Társuláshoz, mintegy száz önkormányzattal együtt tervezve a szemétkérdés megoldását. Egy biztos, a jövő nem a települési lerakóké. Egyrészt mert a hulladék szelektív gyűjtéssel, a hasznosítás megannyi lehetőségével értékesebb annál, hogy szanaszét hagyjuk, másrészt pedig környezetünk, vízbázisaink, erdeink, termőföldjeink; a természet jóval drágább annál, hogy nagykiterjedésű lerakókra pazaroljuk, amiket aztán újabb termőföld-szállítmányokkal letakarunk, végleg megszüntetve a területek hasznosíthatóságát. A holnap a regionális lerakókkal kombinált minél teljesebb körű (újra-) hasznosításé - hangoztatják a hozzáértők. A vissza nem nyerhető anyagokat is lehet égetni, ezzel hő- és villamos energiát termelve, a lényeg, hogy csak a legeslegvégső termék (az égetéssel keletkező salak) kerüljön lerakásra. Az úgynevezett PET- palackokból (PÉT: polietilén-tereftalát) készült zúzalék, az építőanyag-törmelék, a fém, az üveg mind-mind felhasználható, kidobásukkal csak a jövő elől foglaljuk a helyet. Az esztergomi lerakó megszűnése utáni időszak két részre bomlik a tervekben, ezek szerint a közeljövőben bevezetésre kerül az úgynevezett kétütemű hulladékszállítás. A távolságokat és költségeket figyelembe véve szerződést kötnek egy, a térségben működő lerakóval az esztergomi szemét átvételéről. A kiválasztásban az Esztergomtól való távolság, és a szállítás díja mellett nagy szerepet játszik az is, mennyit kérnek a szolgáltatásért. A régi Kesztölci úti telepen egy átrakóállomás létesül, ahol a ma használt gyűjtőjárművekből huszonnégy köbméteres konténerekbe rakják és tömörítik a hulladékot. A kukásautó rááll a tömörítő-berendezés rámpájára, a szemetet beleönti a szerkezet garatjába, ahonnan egy hidraulikus prés a huszonnégy köbméteres konténerbe préseli az anyagot. Egy ilyen tárolóba körülbelül kilenctonnányi hulladék fér, ez két átlagos kukáskocsi tartalma. Egy saját önrakodóval felszerelt, pótkocsis, így két konténert szállító teherautó ezáltal négy gyűjtőautónyi matériát tud elszállítani a regionális tárolóba. Ez nemcsak azért jobb annál, hogy közvetlenül a gyűjtőkocsik szállítsák a lerakókba szemetünket, mert azok nem ilyen hosszú fuvarra tervezettek, hanem azért is, mert amíg a konténeres kocsik szállítanak, az esztergomi kukásautók tovább gyűjthetik a városlakók hulladékát a település utcáiról. (Esztergomban a legnagyobb ilyen jármű húsz köbméteres, a legkisebb összkerékhajtású Multicar Fumo; ami a meredek hegyi utcákon és a belváros szűk utcáiban jár, három köbméteres.) Ezt persze meg kell szervezni, a szállítást ütemezni, a teherautókat megvásárolni vagy bérelni, saját magunknak, vagy a konzorciummal közösen fuvart szervezni, kialakítani az átrakót, üzembe állítani a tömörítő berendezést. A teljes, úgynevezett konzorciális (társulási alapon működő) hulladékgazdálkodás feltételeinek kialakításhoz ki kell alakítanunk egy hulladékudvart, ahol a„komplex hasznosítást szelektíven gyűjtött anyagok „tisztára válogatásával" kezdődik. Itt fontos megjegyezni: az újrahasznosítás csak szelektív gyűjtéssel képzelhető el, a vegyesgyűjtés utólagos szeparációja, válogatása (darálással, légbefúvással, elektromos és mágneses berendezésekkel stb.) a hasznosítható anyagok nagy részének elvesztésével jár, még ha az elképzelhetetlen kézi válogatást is alkalmaznák. A romlott ételek közé keveredett papír legfeljebb égethető, ahogy az összetört bébitápszeres üveg cserepei közé keveredett pillepalack-maradékokkal sem sok minden kezdhető. A hamu, salak pedig - ha a korábbinál kevesebb is, de - a lerakókba helyezendő mennyiséget növeli, méghozzá veszélyes hulladékként. 12 hídlap