Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-09-13 / 36. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Leánynevelés Vízivárosban (i. rész) Pöltl Zoltán Esztergom iskolaváros, szól a közismert jelző. A Pázmány Péter és Katona István utca, a Kis-Duna sétány és a Mindszenty tér által határolt területen volt található az egykori nő- és leánynevelés intézménye. Az iskola a történelem fordulataihoz idomulva átalakult, majd a rendszerváltást követően visszatérhetett az alapítók által kijelölt ösvényre. Jelen írásunkban ennek az Iskolának a históriáját mutatjuk be. 3ENKÖ M. SZERÉNA ■í. TARTOMÁNYI r«NOKNŐ A leánynevelő gimnázium létrehozatalát az 1920-as évek második felében Benkő Mater Szeréna, a szatmári nővérek főnöknője javasolta Serédi Jusztinián bíborossal, aki az ügyet pártfogásába véve Klebelsberg Kuno kultuszminiszter elé terjesztette azt. Régi vágya látszott teljesülni ekkor sokaknak, hiszen a nők- és lányok egyetemre kerülését még a 19. században indítványozta először Teleki Blanka. Az egyetemhez való továbbtanuláshoz azonban előbb érettségi vizsgát kellett tenni, így alakult ki az igény, hogy legyenek nő- és leánynevelő középiskolák is. A gyengébbik nem ugyanis addig csak apácarendek közreműködésével tanulhatott, illetve magántanulóként érettségizhetett. 1930-at írtak a naptárak, amikor Esztergomban megkezdte működését az Érseki Boldog Margit Leánygimnázium. Az intézményt a szatmári irgal32 hídlap más nővérek irányították, s 1937/38-ra már nyolcosztályossá fejlődött fel az iskola. A progresszió emellett kiterjedt a felszereltségre, az épület egyéb tárgyi, valamint a tanári kar személyi feltételeire is. Ekkor a szellem okulásában már nyolc tanterem, két gyakorlóterem, tizenegy szertár, ifjúsági könyvtár, a test fejlődésében egy tornaterem, egy úgynevezett sportudvar, ráadásnak pedig egy teniszpálya szolgálta ki az igényeket itt, de természetesen volt tanári szoba is. Az egyházi felépítésű iskolában a tantestület tizenhat tanárból állt, öt irgalmasrendi, tíz világi tanár és egy igazgató tartott órákat. Ezt a közösséget segítette öt hitoktató is. Az első évtizedekben a tanulók száma a nyolcosztályos rendszer kialakulását követően 230 és 270 között mozgott. Az iskola szigorára utal, hogy bár az első osztályok magas létszámokkal indultak, a negyedik évbe lépve erős válogatásban volt része a nebulóknak, s az érettségit is csak egy részük tette le. Például az 1935/36-os tanév 43 elsős tanulójából az 1942/43-as tanévben csupán 18 diák végzett. Ezt támasztja alá a már említett évkönyv is, miszerint a 30-as, 40-es években itt végzett tanulók jelentős része egyetemekre, főiskolákra ment tovább, a jövő társadalmának értelmisége tanárnak, gyógyszerésznek, közgazdásznak, vegyésznek, színésznek készült, illetve ekkortájt évente csak két- három egykori tanulóból lett „háztartásbeli”, azaz hivatásos anyuka, feleség. A gimnázium oktatási szellemiségének alapját a keresztény hit jelentette, az intézmény névadója Árpád-házi Margit lett, s mint a korabeli dokumentum írja: „a nevelési célkitűzéseket szolgálta az iskolai vallásos, a tantárgyi nevelés, a vallási gyakorlat, az ekkor felerősödő ifjúsági mozgalom. Ez utóbbit szolgálta többek között a Mária Kongregáció, a Szív-gárda, az Élő Rózsafüzér Társulat is. Mondhatni, hogy harmonikus
