Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-30 / 34. szám
párkány „...sokat jártam az esztergomi erdőket, éjjel is..." Út a csúcs felé Nem csak kiváló képzőművész, de invenciózus gondolkodó is, a folyamatos filozófiai önreflexió szerves része alkotásainak. Augusztus 15-én az egyik legismertebb pozsonyi galériában nyílt meg a párkányi Pálmai László kiállítása. Az M++ hajógalériában ( www.galeriamplusplus.sk ) megtekinthető tárlat a 29 éves művész eddigi műveiből válogat. A képek és téridomok egy sajátos és szokatlan művészi életérzés lenyomatai. Egy fehér porból szórt ötméteres kör például lehetővé teszi, hogy a látogató belépjen a műalkotásba és egészen közelről vizsgálhassa a benne lévő alakot. Az Orpheus címet viselő alkotás részét képezi nyolc - a falakon elhelyezett - úgynevezett „mentális tanulmány". A kiállítás a „Notme" címet viseli, amelynek névadó darabja egy ember nagyságú fekete alak kockával a hátán. Az Upward, Samsara, Rana, Seol, Materia prima címek jelzik az alkotó hitvallásának, művészi identitásának mozzanatait. A kiállítást Bartusz György, akadémiai festő nyitotta meg. Pálmai László első önálló kiállítása 2003-ban Párkányban jött létre Candide címmel. Közös kiállításai 2005-ben Kassán a Kelet-szlovákiai Galériában, valamint 2006-ban Naganoban, a Nemzetközi Video Art Fesztiválon (Alter Ego) voltak láthatók. Tavaly fejezte be képzőművészeti tanulmányait a kassai Egyetem Művészeti és Intermediális Karán, jelenleg az Egyetem szobrászati és szabad kreativitási műtermének mesterkurzusát látogatja.- Hogyan indult a pályád, mi motivált?- Gyermekkorom óta „vonzottam a képzőművészetet". Az ember olyan fiatalon még nem tudja megfogalmazni mi motiválja. Mozgatott lény, egy őrült a világba hajítottság életérzésével, akit minden életrecept ellen saját intuíciója oltott be. Akiben vallások, eszmék buktak meg csúfosan és nevetségesen. Azt hiszem leginkább az munkál bennem, hogy vágyok a gyermekkori intuitív közvetlenség újraátélésére. Van is egy tizennégy képből álló sorozatom ezen a kiállításon - az Amnesis -, amelyek által gyermektestem újraátélésére törekedtem. Annak idején a Duna TV is bemutatta ezt a sorozatomat a Vannak vidékek című műsorában. A gyermekkor ártatlanságának felejtése nyilatkozik meg ezeken a képeken. Olyan ez, mint egy kínai kóan. Az abszurditásból indít, mert a kérdező intuitív önmagát követeli benne, nem azt a számító kígyó-intellektust, aki létünk közvetlenségének tolvaja, aki világokból világokba álmodja magát, csak hogy ne kelljen Önmagát megvallania. A lét paradoxona foglalkoztat, az a metafizikai alaphangoltság, amelyben azt a valakit követelem, aki sokkal inkább Én Vagyok, mint saját magam. - Mi a művészi-filozófiai hitvallásod? - Saját definícióundorom van. Nem kell közérthetőnek lenni „holmi stílus"-t követni. Mostanában sokat mosolygok magamon. EGÉSZ-séges dolog: a test is örül, a lélek is. A szellem W hallgat.- Kik voltak ösztönzést adó mestereid? -Jelenleg mesteremként tisztelem Bartusz György szobrászművészt. Kicsi koromtól voltak vezetőim. Azért „csak" vezetőim, mert éretlen voltam még a tanítványságra. Mesternek számít az, aki saját őstermészetét képes megvalósítani, aki magánál mindig erősebb. Tanítványnak pedig az, aki képes meglátni magában a mestert. Vannak rég meghaltak, akiket intuíciómmal lehallgatok. Valamikor talán Rembrandt-tal éltem Amsterdam zsidó negyedében filozófusok, utazók és mennoniták közt.- Nemrégiben az egyik legismertebb szlovákiai kiállító helyen nyílt meg tárlatod. Hogyan értékeled ezt, és hogyan értékelte a szakma és a közönség?- Örültem a felkérésnek, mert nagy kihívást jelent egy teret művekkel úgy megtölteni, hogy az esztétikai látványon túl rejtett összefüggéseket is feltárjak. Ez a tárlat - úgy érzem - alkalmas erre. Amikor alkotok, rohanok magam felé, ezért az alkotásokhoz elkészültük után nem kötődök, csupán gondoskodok róluk. Kiállítom azokat. A megnyitó ünnepi volt, a sajtóvisszhangok tárgyilagosak, s némi kíváncsisággal viszonyultak a művek titokzatosságához, a szakmai reakciók pozitívak voltak. Mindenesetre külföldi galériák jelezték, hogy szívesen fogadnák alkotásaimat.- Hol élsz, hogyan telnek ma hétköznapjaid?- Találtam egy műteremnek alkalmas tágas helyiséget Pozsonyban egy kedves ismerős jóvoltából. Azt készülök rendbe hozni, aztán már csak bor kell és barátok.- Mit jelent számodra Párkány és Esztergom?-Otthont. Esztergom„királyság-hangula- tot". Annak idején sokat jártam az ottani erdőket egyedül, éjjel is...„Poszeidonkodtam". Gyönyörű misztikus magány. Egy-egy művem elkészültekor azon kaptam magam, amint képzeletem elkalandozik a párkányi galériába és elképzelem, hogyan helyezném ott el. Az ember mindig szívesen tér haza, hogy sámlira álljon, és onnan gyermekhangján újra elmondja:„Nézzétek meg, milyen nagyra nőttem..!" 36 hídlap
