Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
egy éves a hídlap Egy bő esztendő Valamivel több mint egy évvel ezelőtt, 2007. augusztus 18-án egy régi/új lap került az esztergomiak postaládáiba. A Hídlap a város mindennapjait, közügyéit, kulturális programjait felölelve, valamint számos, reméljük, érdekes írást közre adva azóta is minden hétvégén megjelenik, immár nem csak Esztergomban, hanem a környék összesen 34 ezer háztartásában. M i tagadás, meglehetősen rögös út vezetett a Hídlap mostani formájának kialakításáig. A 2003 őszén az Ister- Granum Eurorégió napilapjaként életre hívott kezdeményezés jelentette a gyökereit annak a magazinnak, amelyet most a kezében tarthat az olvasó. Tavaly nyár elején kezdődött meg a napilap átalakítása hetilappá, az első példány pedig majdnem pontosan egy esztendővel ezelőtt, Szent István ünnepén látta meg a napvilágot. A jócskán átalakult szerkesztőség célja az volt, hogy egy olvasmányos, színes magazint készítsen, amely azontúl, hogy tájékoztat Esztergom mindennapjairól, egyben tanácsot adjon, szórakoztasson is a különböző rovatok segítségével. így született meg az életmód, a zöldügy, a helyi história, a túrabakancs és a 4keréken rovatunk, melyek az élet több területéről próbálnak hétről hétre érdeklődésre igényt tartó írásokkal szolgálni. Miután én minden héten kiírhatom magamból aktuális érzéseimet a főszerkesztői jegyzetben, ezen a héten, rendhagyó módon a szerkesztőség minden munkatársát megkértem, egy, általunk csak szubjektívnek nevezett írás elkészítésére. Egy újságíró általában ugyanúgy szabályok mentén dolgozik, mint egy könyvelő, éppen ezért ebben az esetben az volt a feladat, hogy engedjék el magukat, és írjanak arról, ami a szülinap kapcsán először eszükbe jut. Később aztán, az írások korrektúrázása közben arra gondoltam, itt az ideje, hogy a hétről hétre az asztalokra kerülő„híd- lapos" szerzők végre arcot is „kapjanak". Fogadják hát szeretettel emlékeinket! Boldog születésnapot, Hídlap! Váczy-H. István Az újságírás apró örömei Azt hiszem, egy egyéves születésnap nem a legjobb alkalom a hazai sajtóviszonyok fölött történő kesergésre, mégis, nehéz szó nélkül elmenni többek között a nyomtatott sajtó visszaszorulása mellett. A néhány évvel ezelőtt még százezer példányszám feletti országos napilapok ma már jóval szerényebb mennyiségben kerülnek piacra, úgy tűnik, hogy nemsokára beválik a jóslat, a nyomtatott sajtó eltűnéséről. Persze, vannak kivételek (a bulvárlapokról e helyütt nem szívesen ejtenék szót), a heti- és havilapok, magazinok továbbra is jól „muzsikálnak" mellettük pedig megállíthatatlanul zajlik az internetes újságírás térhódítása. A Hídlap éppen e két szegmensben veszi fel a kesztyűt, a nyomtatott formátum egyelőre nagyobb sikerrel, de ha minden igaz, nemsokára online formában is utolérjük önmagunkat. Mindez újságíróként, szerkesztőként mindig újabb kihívásokat jelent, kis műhelyünk hatékonysága pedig talán abban is jól lemérhető, hogy több, korábbi kollégánk ma már szerte a magyar és a felvidéki médiában tölt be vezetői, középvezetői posztot. Ez pedig a mi sikerünk is, hiszen az alapokat nálunk szerezték, mint ahogyan én is sokat köszönhetek többüknek. Például azt a gyerekkori álmot, hogy testközelből ismerhessem meg a gépjárműipar legfrissebb csodáit, és a 4keréken rovaton keresztül azt önöknek is bemutathassam. Bátran mondhatom, hogy nincs még egy olyan„vidéki"lap, legyen napi-, heti- vagy havi, amelyet a hazai importőrök tesztautókra érdemesítenének. Bevallom, időnként trükkökhöz is kell folyamodni, és ilyenkor jó ajánlólevél az Auto-Motor, valamint az AutoBild munkatársi státusza... Persze, adódnak más örömök is, például a nemrég indult Kutyatár rovat, amelyhez - mi tagadás - ismét csak önző indokok fűznek: Raul, a fekete labrador keverék, és ízisz, a túlsúlyos kuvasz az esztergomi menhelyről került hozzánk, és csak biztatni tudok minden ebre-vágyót arra, hogy próbálja ki, milyen hálás tud lenni egy hányatott sorsú élőlény. Pláne kettő... Bukovics Krisztián Visszaemlékezés Mostanában úgy alakulnak a dolgok, hogy gyakran„kell" visszaemlékeznem... Nemrég volt a születésnapom, amiről ugyan már könnyű szívvel feledkeznék meg, ám a dátum mindig az emlékek felidézésére késztet. Csakúgy, mint az, hogy a kislányom hamarosan beül az iskolapadba, a kicsi fiam a napokban hatéves lett, jövő hónap végén pedig az egykori általános iskolás társaimmal húszéves osztálytalálkozónkat üljük. Szóval, mostanában gyakran gondolok vissza, egyre nagyobb nosztalgiával egyes emberekre, képekre, illatokra, ízekre, érzésekre. Talán öregszem... Múltkor találkozót beszéltünk meg két régi gimis barátnőmmel. Szinte egyszerre érkeztünk.„Jé, te is szemüveges vagy?"- kérdeztem.„Miért, te is? És te is?"- kérdezett vissza a barátnőm. Aztán jól összeröhögtünk együtt, egymásra, összesen tizenkét„szemmel". Majd hozzá26 hídlap
