Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
címlapon Iskolakezdés a pszichológusok szemével A vakáció gondtalan időszaka után nagy változást és erőpróbát jelent a nebulók számára a rendszeres koránkelés, a koncentrálás és a leckeírás, különösen azoknak a kis elsősöknek, akik életükben először lépik át az iskola kapuját. A kisebb és nagyobb gyermekeknek is kell néhány hét, mire visszarázód- nak a tanévközi kerékvágásba. A z iskolások lelkének rejtelmeibe Bednár Éva és Fehér Ágota klinikai gyermek-pszichológusok segítségével nyertünk betekintést. A nyári szünet olyan programokra, családi együttlétre is lehetőséget adhat, amire máskor kevésbé adódik megfelelő alkalom, de ez a regenerálódás időszaka is, amikor a gyerekeknek van idejük feldolgozni azokat az élményeket, amelyek a tanév folyamán túl gyorsan váltották egymást, és ezalatt válhatnak megalapozottabb készségekké a korábban elsajátított különféle tapasztalások. A vakáció vége újra alkalmazkodóképességet igényel, tehát nem mindegy, hogyan ér véget, s hogyan kezdődik a következő időszak. A nyári élmények átbeszélése, a családi környezetben való élményfelidézés, a fényképek és az összegyűjtött emléktárgyak közös nézegetése jó alkalom lehet az elmúlt események: feldolgozására, s ezzel lezárására is. A következő tanév közeledésével nagyon jó, ha a családok a gyermekkel együtt készülnek az iskolai kellékek beszerzésére is, hisz a közös ráhangolódás az iskola időszakára már ezekben a lépésekben benne rejlik, csakúgy, mint a tanulósarok közös berendezésében, kialakításában. A pedagógusok a vakáció utáni visszailleszkedést szintén jelentősen támogatják, ha időt engednek a nyári élmények elmesélésének, ezzel is segítve az elmúlt időszak lezárását. A gyermekek figyelmét fontos fokozatosan visszaterelni a rájuk váró következő tananyagok irányába, esetleg éppen összekapcsolva az őket foglalkoztató témákkal. Egyes iskolák még az osztálykirándulásaikat is erre az időszakra ütemezik, így a gyermekközösség együttes, szabad élményei által, ugyancsak fokozatosan vezetik vissza a diákokat az iskolapadokba. Először a padban Az elsöosztályosok élete jelentősen és sokféle szálon megváltozik az iskolába kerüléssel: szabad önkifejezés és játékok helyett feladatok, konkrét ismeretanyagok, gyakorlások várják új társakkal, új pedagógusokkal, akikhez alkalmazkodniuk kell és velük új kötődési szálakat kell kialakítaniuk. Ez a folyamat nemcsak a kicsik, hanem a családjaik számára is újdonságokat, különleges élményeket tartogat, az új helyzet ismeretlensége miatt némi izgalommal vegyítve. A leendő osztályba sokféle gyermek kerül, akik mind másféle érzésekkel, gondolatokkal és élethelyzetből érkeznek, tehát másképpen találnak majd maguknak helyet az új közösségükben, és más és más viszonyt alakítanak ki a pedagógusokkal. így tehát mindig fontos átgondolniuk az elsősök szüleinek, hogy milyen élményeket is visz magával gyermekük eddigi életéből az új helyszínre, hisz elvárásaikat is csak erre alapozhatják sikeresen, s mindez a gyermek iskolai előmenetelét is meghatározhatja. A szülök úgy segíthetik a gyermeket ebben a folyamatban, ha sokat beszélgetnek arról, hogy a csemeték milyen érzéseket, fantáziákat alakított ki magában az iskolával kapcsolatban, természetesen a téves gondolatok átbeszélésével, hisz ezek szintén meghatározzák, hogyan is foglalja majd el a helyét ott. A gyermekek érzelmi világát óvodáskorukban jelentősen a fantázia világa uralja, amely nagy segítséget is ad számukra a világ néha bonyolult eseményeinek megértésében. Iskolába kerülve egyre több konkrét ismeretet elsajátítani, amelyek sajnos kiszorítják a fantázia szerepét, de az elsősök fejében való „rendrakáshoz" mégis nagy segítséget adhatnak a szülők, ha ezen a „nyelven" is beszélgetnek gyermekeikkel, és a tanulás lépéseit is ehhez kapcsolják. A gyermekek az iskolával kapcsolatos élményeik nagy részét a szülő tolmácsolásából gyűjtik, ezért különösen lényeges, hogy a szülők saját iskolába kerülésének nehezebb történeteit, félelmeiket, indulataikat ne adják át gyermekeiknek, hadd gyűjtse ő szabadon a saját élményeit. Az egyre hosszabbodó és nehezedő tanulás könnyebbé tehető, ha a gyermek környezetét is az iskola funkciójához alakítják: legyen egy kis sarokban saját asztala és tanulókellékei, ahol lehetőleg önállóan próbálgathatja új feladatait, de ha igényli, a szülő közelségének biztonsága tovább segítheti a folyamatot. A pedagógusok a gyermekek személyére való, egyénre szóló figyelmükkel segítik, hogy mindegyikük megtalálja helyét a kezdetben ismeretlenebb, feladatokkal, elvárásokkal és társakkal is kísért környezetben, és barátságos eszközökkel próbálják a figyelem kapacitását növelni, és más készségeket megalapozni bennük. A leendő elsősöknek jól tagolt, ritmikusan és megbízhatóan ismétlődő napirendre van szükségük, de megterhelő különórákra, kötött, oktató jellegű foglalkozásokra nem. Ügyeljünk arra, hogy az örömteli, játékos formájú foglalkozásokon túl más terhelés a legjobb szándék mellett se érje a gyerekeket. Az otthoni gyakorlások terhelése se haladja meg a húsz percet, hiszen nem lesz tőle jobb a másnapi teljesítmény, esetleg csak a szülő és gyermeke kapcsolatának rovására megy. Alapvetően sokkal többet segíthetünk az iskolába készülő gyermeknek, ha építünk saját természetes kíváncsiságára, az iskoláskor körüli tudásvágyára, és hagyjuk, hogy spontán érdeklődése szerint gyűjtsön tapasztalatot a világról. 8 hídlap
