Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-27 / 51. szám
Szilveszteri szokások, babonák és legendák Pezsgő, virsli, tűzijáték! Összeállította: Lenger Varga Péter Az év utolsó napján szinte egy emberként ünnepel a Föld minden országa, felekezettől, kortól és nemtől függetlenül mindenki az elmúló évet búcsúztatja, és az újat köszönti. Szent Szilveszter ünnepén jó néhány szokást és babonát felemlegetünk, betartunk, miközben az év utolsó és első napjának kellékei sem hiányozhatnak. A z év utolsó napja I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének, és 335-ben éppen ezen a napon hunyt el Rómában. Az óévbúcsúztató december 31 -ei ünnep a nyugati kultúrkörben egyébként sokáig ida-oda mozgott. A honfoglaló magyaroknál valószínűleg az évkezdés őszre vagy tavaszra esett, a nomád pásztornépeknél ugyanis a két időpont a nyári legelőkre vonulást, illetve az őszi, téli legelőkre való visszavonulást jelenthette. A tél közepén kezdődő újévkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, amely a Római Birodalomból terjedt el. Január elseje Julius Caesar naptárreformját követően lett az év kezdő napja, melyet nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keleti egyház a mai napig ezt naptárt követi. A keresztény egyház ezzel szemben ezt a napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé nevezte ki. A középkorban az év kezdetét karácsonytól, vagyis december 25től számították őseink. Akadt, amikor az év utolsó napját december 24-én ünnepelték, sőt volt, hogy előretolódott vízkereszt vagy a háromkirályok napjára, január 6-ára. Az év első napját csupán néhány évszázada ünnepli az emberiség január elsején, egészen pontosan 1582- es Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá, hivatalossá pedig 1691-ben XII. Ince pápai döntésével. Szokások és babonák A január elsejei szokások közös célja, hogy az évkezdés a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hozzon. Az újévi hagyományok alapja egyébként az a hit, hogy a kezdő periódusban végzett cselekmények maguk után vonják a tettek, történések későbbi megismétlődését, így azért, hogy az emberek egész évben jó szerencséjüket biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot tenni az év első napján. Ehhez fűződik az a hiedelem is, amely ma is szokás, hogy az óévtől lárma, zaj, kolom- polás, dudálás közepette búcsúzunk el, a zajkeltés ősi oka ugyanis valószínűleg a gonosz hatalmak és az óévnek a kiűzése. Az új év első napjaihoz számtalan babona, jóslat is tartozik, mint például egyes időjárási jóslatok, vagy az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak, illetve különböző egészségvarázslások is. Régen a gyerekek és felnőttek együtt járták a házakat, ahol köszöntőket mondtak. A protestáns vidékeken ráadásul szokás volt az óév temetése. Éjfélkor a legények a kivilágított templomtoronyba mentek, hogy meghúzzák a harangokat, majd templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. Eközben a családok a templom körül gyülekeztek, néhol pedig még a pap is beszédet mondott, akit a hívek hazakísértek, majd megköszönték egész éves fáradozását. Általános hiedelem, hogy ami ezen a napon történik az emberrel, az ismétlődik meg egész évben, ezért igyekeztek egyebek közt a veszekedéstől is tartózkodni. Az újévi babonák közt tartjuk számon, hogy az év első napjának látogatója férfi legyen, mivel úgy vélik, hogy ez szerencsét hoz. Időjárással kapcsolatos jóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz, mely szerint ha újesztendő napján szép napfényes idő van, akkor jó év lesz. Ha csillagos az éjszaka ege, akkor rövid télre kell számítani, ha viszont piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő.
