Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-20 / 50. szám
karácsony Esztergomi hagyományok nyomában Szabad a bétléhémme begyünni? Összeállította: Pöltl Zoltán Az elmúlt néhány évben több alkalommal is„eldicsekedtünk" olvasóinknak a Laskai Osvát Antikváriumtól kapott Kőrösy László-féle Esztergom történeti emlékkönyvével. A reprint oldalakat lapozgatva bukkantunk rá a híres író antológiájában az esztergomi betlehemezés hagyományaira, amelyet ezúttal osztunk meg az olvasókkal. „Az esztergomi nép egy ősi szokását, a betlehem-járást is be akarjuk röviden mutatni. Karácsony táján esik meg a szép szokás. Advent heteiben összetanulja néhány paraszt gyerek a mondó- káját, amit még a nagyapjától tanult. A gyerekek azután jelmezekbe öltözve az aranyos betlehemmel sorra járják a gyerekes famíliákat és azzal a kérdéssel kopogtatnak az ablak alatt:- Szabad a bétléhémme begyünni? Persze odabent mindjárt megkezdődik a gyerekek öröme s a betlehem-járókat beeresztik. Két aranycsákós angyal és három fehérruhás, kifordított báránybőrsapkás pásztor lép a szobába. A pásztoroknak néha szűrök és csörgős botjuk is van. A betlehem-járók hatodik tagja egy lámpahordozó, aki rendesen a konyhán marad, vagy az éléstár körül ólálkodik, míg odabent végeznek. Amint az angyalok a szoba küszöbére lépnek, kezökben a betlehemmel, így kezdik:- Együttün e házhol, mint kűdött posta, ha lénne-i élégendő szálásunk bejebb kerűni. Ahogy engedelmet kapnak, leteszik a betlehemet s jobbról balról megállanak. A pásztorok ezalatt leheverednek a földre. Maga a betlehem cifra papírból van csinálva tornyocskákkal, csengőkkel és papírláncokkal. Belül a kis színpadon fából faragott alakok láthatók. Középen az istálló a szent családdal, köröskörül pásztorok, messzebbről a város felől jönnek a napkeleti bölcsek. Az istálló fölött aranyos felhőn trombitás angyalok. Az összes alakokat hátulról fabotocskákkal mozgatják. Mire az angyalok a betlehem csengőivel beharangoznak, megszólalnak énekhangon:- Bétléhémnek pusztájába pásztorok vigyázatába nagy örömöt hirdettek, hogy mink most a pásztorokká dicséretét mondhassuk, glóriát kiáthassuk. Glória! Dicsősíg a magos ménnybe, Jézusunk a Bétléhémbe. Ki láttya a szíp ragyogást? Aki várja a Mésiást! Ekkor az egyik angyal a heverő pásztorokhoz lép és ezt énekli:- Pásztorok! Mennybű agya gyütt hozzátok! Bétléhémbe hogy lássátok Isten fiját, ki születétt a jászolba barmok között. A pásztorok fölkerekednek fektükből s az angyal folytatja:- Elménének köszöntísre, szíp ajándík a kezükbe. Éggyik báránt, másik sajtot; éggyik tejet, másik vajat. Adássá a magos ígbe, Fíju Isten dicsősígbe. Most megszólal a másik angyal a betlehem balján:- Kis madárkák szóljatok, dícsérjíték uratok. Fülemile,csizécske, kanáricska szójatok! Szűz Mária szűte Jézust Bétléhémbe kis Jászóba, rongyos póla takaróba. Ojan szípen csicsígatta: aluggyá e, aluggyá e szíp virágom, kis magzatom, csicsíja búja. Ekkor mindakét angyal mozgatni kezdi a betlehem alakjait. A pásztorok pedig a következő nótára gyújtanak:- Pásztorok, pásztorok, kejeték főmingyá, Üdvözítő Jézus most született ippen. Keressük fő szípen íjje is méglátyuk, mer fínyéssíg vezet minkét e hozzájuk. Bétléhémnek várossába égy kis rongyos istállóba. Némi szünet után, mikor a betlehemi kis pásztor-alakok is megindulnak, így folytatják.- Hé Basa! Gyerünk rongyos óba, Jézus szá- lásába. Szína szórna az ő ágya. Fínyesen fekszik rája. Majd valamennyien leborulva imádkozzék:- Ó kégyes királunk, szerelmes Jézusunk! Erre ezután a tréfálkozó részletek következnek, amit a néphumor nem enged el.- Ereggye Pista előre, nem kő lámpás kezedbe; ragyognak a csillagok, mégmutattyák útadót. Az egyik erre néhány lépéssel előbbre lépve ezt énekli:- Hipp hopp itt vagyok, vezetnek a csillagok! Majd valamennyien kórusba fújják:- Oda kóbász, szalunna, pásztoroknak jó vóna; egy korsó bort melléje, ha a gazdasszony ténne. A kinyírke mindennapi, a szíp kalács ünnepi, de szeretnínk jólakni. Az egyik angyal perselyt vesz elő a ruhája alól s recitáló énekszóval jár sorba:- Látom az úr még az asszony mikíp níz az én szémémbe, jobb vóna ha három márjást csúsztatna a pörsölyömbe. Tallérnak is szíp szava van csak sok légyén szomszídságban. Egy kis ajándék után fölveszi a két angyal a betlehemet s miközben kifelé indulnak, mindannyian ezt éneklik:- Isten álgya még a gazdát, tőtse még jó a kamrát, a száz akós nagy hordóját. Mikor azután odakint megosztoznak, azon veszik észre magukat, hogy legtöbbet szerzett a lámpával ólálkodó siheder, aki a háznép ájtatosságát a kéményben függő sonkák és szalonnák leemelésével aknázta ki." 20 hídlap
