Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-13 / 49. szám

helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Esztergomi mondák Pöltl Zoltán Kivételes szerencse, hogy a Laskai Osvát Antikvári­um jóvoltából a Hídlap helytörténeti rovata is magáé­nak tudhat egy Kőrösy László-féle történeti emlékköny­vet, melyben számos izgalmas, eddig még csak kevésszer hallott esztergomi legenda is megtalálható. Ezek közül idézünk most fel kettőt, s a közelgő emlékévét megelőle­gezendő, mellé illesztjük az egyik legnagyobb históriát, Balassa Bálint legendás életének történetét. A z idézett, 19. század végén írt kötet­ről, újrakiadása kapcsán múlt heti számunkban olvashattak recenziót az érdeklődők, ezúttal néhány érdekes fe­jezetbe lapozunk bele. Az egyik ilyen, „Az esztergomi nép” címet viseli, s mint olyan, különös figyelmet érdemel, hi­szen szűkebb pátriánkkal kapcsolatos identitásunkról tudhatunk meg többet eme oldalakon. „Tősgyökeres és az esztergomi nép­nyelvet jellemző magyar keresztvizet kaptak majd az összes esztergomi he­gyek, utak, szigetek, kutak, völgyek, stb., mint Szent-királyi-sziget, Nyárasd, Csitri, Körtvélyes, Zsidód, Kolozs-út, Csontkút, Papere, János-völgy, Füvellő, Öreglátó, Bottyán-parlag, Kis-látó, Je­zsuita-rét, Juhszallagos, Hadsi (a török világból), Hegymeg, Sashegyallya, Bors­hegy, Öreg Kúria, Góré, Galagonyás, Kőallya, Vaskapu, Basaharc, stb., elne­vezések bizonyítják. De akad néhány ér­dekes hagyomány is. Ilyen például a Sza­már-hegy mondája. Van egy hegye Esztergomnak a Duna partjához közel, melyet a nép Szamár­hegynek nevez. A földrajz Zamárd- hegynek hívja, s amelyről külön hagyo­mánya van az esztergomi népnek. Tud­niillik, mikor a törököket elverték Bécs alól, s a félhold fénye teljesen elhomályo­sodott, az esztergomi bég is érezni kezd­te a vesztét s nagy kincsei biztosítására gondolt. Egyszerre csak néhány rabszol­gájával egy óriási szamarat faragtatott a Zamárd-hegy tetején. A környékbeliek azonban nem tudták mire vélni a nagy szörnyeteget. A teljesen rabszolgai ter­mészetű nép nem is mert sokat beszél­BALASSA BÁLINT ni róla, mert már emberöltők óta hoz­zá volt szoktatva a némasághoz. A tö­rökök ráfogták, hogy a nagy kőszamár valami török jel a várbéliek számára. Majd onnan fognak kigyúlni az őrtüzek, ha az igazhívőket veszedelem fenyege­ti. Az események megdöbbentő változa­tokban következtek egymás után. Bécs után a véres párkányi katasztrófa s Pár­kány után nemsokára Esztergom vívása és bevétele jött. A győzedelmes felszaba­dítók a kitisztított török mecsetben hir­dették a szabadság napján, a török kita­karodott. Mielőtt átadták volna a várat, megállapították a feltételeket. írásban is meg szóval is. A hősök lovagok is vol­tak, s megtartották az írást is, a szóbe­li kikötést is. A megsemmisített bég azt kérte a győzőktől, hogy hadd vihessék el magukkal a szomszéd hegyen álló sza­márszobrot. Nem sokáig beszéltek róla, hanem beleegyeztek a törökök kívánsá­gába. Ezek után, mikor hajókon és tu­tajokon leereszkedtek a Dunán, megál­lapodtak a hegy lábánál, s lehozták on­nan a nagy kőszobrot. Ez volt az utolsó munkájuk, de kincses munka volt, mert a szamár belseje teli volt kincsekkel. így mentette meg a török várparancsnok az esztergomi török világ kincseit, s így ma­gyarázza az esztergomi nép, hogy miért hívják azt a hegyet Szamár-hegynek. Van a forrásoknak is regéje. Ilyen pél­dául a Fári-kútjáé. Ez a kies forrás a Vas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom