Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-19 / 21 (2). szám
címlapon HORATIO PRO: _« EPT1CÄ ÍOANNIS CV JUHIAK I AD SACAI ru á&vpo pfrijí R« Hv«yTw L V DO v 1- \ S. E^aíTwtwíOtOMET fiznia» mj, pcrunrnl rxt&sgrfíJiCw*tm WKrMmrdv* * c5 tnfrt**x r.iífrjTn* rrriamauttiiimf pmnrvm.Lcgek AJ _ t gítsenek, de a maximum az volt, zalékos engedményt adott volna nak árából...” ők figyeltek fel az említett régész-team kutatásaira és az Örökségvédelmi Hivatal projektjére. Az amerikaiak segítsége nélkül jó ideig nem folytatódhatott volna kutatás, nem véletlenül fakadt ki Tóth János Attila: „Szánalmas, hogy nem volt Magyarországon egy olyan cég vagy társaság, amely anyagilag is e mellé a feltehetően számos történelemtudományi érdekességet rejtő kutatás mellé állt volna. Több vállalkozást, multit is megkerestünk, hogy sehogy egy ismert cég 15 szá- az általa gyártott motorcsóMit rejthet a vén folyó? A kincskereső régészek csupán az amerikai alapítványtól kapott összegből nem tudnak minden, a kutatáshoz szükséges dolgot fizetni, szükség lesz még további szponzorok segítségére is, ugyanakkor ebből a pénzből legalább az első lépés megvalósítható: a hajóroncsok, maradványok pontos helyének feltérképezése. Arra a kérdésre, hogy valójában mire számít a kutatás során, a vezető régész azt mondta: bízik benne, hogy minimum hajómaradványokat, gerendákat, deszkákat fognak találni, amit alátámaszt az a fotó is, amit korábban készítettek a helyszínről, és amelyen kivehető volt egy hajóroncs körvonala. Hogy pontosan hol készült a fotó, nem árulták el a búvárok, akik nem véletlenül óvatosak: a 2006-os víz alatti búvármunka hírére több „kincsvadász” is nekiindult, hogy, amúgy teljesen illegálisan keressék a királynő kincseit. Az említett felvétel mellett több más bizonyíték is arra utal, hogy nemcsak egy hajóról van szó, sőt az is valószínűsíthető, hogy nemcsak a mohácsi vészt követő időkből lelhetnek itt fel roncsokat. Elképzelhető, hogy más korokból, a középkor első szakaszából vagy akár az ókorból is maradhattak itt különböző tárgyi emlékek, amelyek a Mária királyné kincseinek legendájában szereplő elsüllyedt hajókhoz és kincsekhez hasonlóan többet jelentenek a pusztán pénzben kifejezhető értéküknél. A vezető régész kijelentette: „a mohácsi vész után ez volt az az időpont, amelytől kezdve Magyarország történelme gyökeresen megváltozott, amikor az ország, a nemzet története egy virágzó birodalmi státuszt követően egy leépülő, kincseiben és gazdagságában széthordott területté változott. A Mária királyné által Bécs felé útnak indított, kincsekkel teli, Esztergom térségében elsüllyedt hajók egyfajta időkapszulát jelenthetnek a mai kor embere számára. Ezekből a felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékekből rengeteg új információt kaphatunk országunk dicsőséges korszakáról, illetve annak utolsó szakaszáról”. Az expedíció részleteiről és eredményeiről, a kincsvadászok miatti óvatosság miatt csak a munka befejeztével nyilatkoznak majd a búvárrégészek, egyet azonban megígérhetünk: az elsők között tesszük közzé ezeket az információkat. A kincsek históriájáról Horváth István, a Balassa múzeum régész igazgatója mesélt a Hídlapnak. A mohácsi vészt követő napokban Mária királyné hajókra rakatta a budai Várban lévő királyi kincseket, hogy azokat Pozsonyba menekítse. Mindezt az akkori kancellár, Brodarics István jegyzeteiből tudjuk, aki a királyi udvar meneküléséről és a hajótörés részleteiről is beszámolt. A dokumentum szerint az Esztergomhoz érkező királyi hajókat, az akkori esztergomi várkapitány, Orbánczy András ágyúkkal kezdte lövetni. Orbánczy volt ekkor Szalkay érsek helyetteseként a várkapitány, de áruló, rabló szándéka miatt kibújt tisztsége alól, és a királynő ellen fordult. Eddig igazolt a történet, az pedig már a legenda része, hogy a tüzérségi támadás eredményeképpen egy vagy két, kincsekkel megrakott hajó itt süllyedt el. A titok megfejtése a mai régészekre vár. v • hídlap 5
