Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-21 / 24. szám
yi história egyik kezdeményezőjének számított. A híres esztergomi 14. számú „Holló” cserkészcsapat parancsnoka volt, amellyel számos külföldi versenyen is sikerrel szerepelt. 1924-ben Dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát megbízta az iskola igazgatásával és bencés házfőnökké nevezte ki. Igazgatóként, a saját tervei alapján, hat freskót rendelt Királyfalvi-Kraft Károly festőművésztől a főgimnázium lépcsőházának díszítésére. Közülük négy, felújított állapotban - volt bencés diákok és mások anyagi támogatásának köszönhetően - ma már ismét megtekinthető. Az 1931-es Szent Imre-év alkalmából, szintén az ő igazgatósága alatt valósult meg a főgimnázium épületének Kossuth Lajos utcai sarkán a Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázoló fehér márvány dombormű, Zászlós István alkotása. Igazgatói, rendfőnöki, tanári és cserkésze- ti tevékenysége mellett - elképesztő munkabírással - komoly tudományos munkát folytatott, széles körű társadalmi tevékenységet fejtett ki, és szerepet vállalt a helyi közéletben is. Pályafutása kezdetén, 1905-ben matematikai szakkönyve jelent meg, ezt az évek során (külön kötetekben vagy szaklapokban) hitéleti elmélkedések, filozófiai értekezések követték. Elismert tankönyvíró volt: az általa írt vagy átdolgozott matematika- és fizikatankönyveket sok középiskola használta. Jó íráskészséggel, lebilincselő stílussal rendelkezett. Ma is élvezettel olvashatjuk a Zászlónk című ifjúsági havilapban közölt, regényes formában megírt tudomány-népszerűsítő írásait, vagy a különböző helyeken megjelentetett színes útirajzait, élménybeszámolóit, melyeket számtalan utazása alatt készített. Felsorolni is nehéz, hány társadalmi és tudományos egyesületben fejtett ki tevékenységet. Csupán néhányat emelünk ki: Bencés Diákszövetség, Segély- zőegylet, Katolikus Diákasztal, Országos Cserkész Szövetség, Katolikus és Országos Tanár- egyesület. Az 1926-ban alakult esztergomi Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság ISHHMMi tudományos szakosztályának elnöke volt. A helyi közélet megbecsült szereplői közé tartozott, tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és Esztergom város képviselő- testületének, ezen belül a közművelődésügyi és tanügyi, valamint a könyvtárbizottságnak is. Jelentős szerepet vállalt Esztergom hitéletének elmélyítésében: 1920-ban Padányi Andorral megalakította a Tanult Férfiak Mária Kongregációját. 1931 nyarán a budapesti bencés reálgimnázium igazgatójává nevezték ki, amelyet négy évvel később bekövetkezett, tragikus haláláig vezetett. Közben budapesti rendfőnök lett, a kultuszminiszter pedig címzetes tankerületi főigazgatóvá léptette elő. Budapesti áthelyezését követően viszonylag ritkán adódott alkalma hazalátogatni, a sors azonban úgy hozta, hogy a halála előtti napját Esztergomban, szeretett cserkészei között töltötte, ugyanis aznap szentelték föl a szigeti csónakházat. Másnap, 1935. május 21-én, Budapesten szörnyű halált halt: 20 éves inasa, Lesti Andor, aki érthetetlen gyűlöletet táplált jótevője iránt, baltával meggyilkolta. Utolsó gondolatai az esztergomi cserkészek körül foroghattak, mivel az ágyon ott hevert mellette az avatás emlékére kapott kis háromszögletű zászló, az alábbi felirattal: „Öregholló-csó- nakház avatása, 1935. május 20.” Esztergomban, a szentgyörgymezői temetőben helyezték örök nyugalomra szülei és nővére mellé. Korabeli sajtóbeszámolók szerint mintegy ötezren kísérték utolsó útjára az „ifjúság atyját”, a mindig szelíd és közvetlen Kasszián atyát. Halálának körülményei országos felháborodást váltottak ki. Egykori cserkészcsapata indítványára mozgalom indult annak érdekében, hogy emlékművet állítsanak számára. A „Dr. Mattyasovszky emlékbizottság” Fekete Géza szobrászművészt kérte fel a munkára. A tizenkét négyzetméter felületű, bronzból készült dombormű cserkészek társaságában ábrázolta az elhunyt szerzetest. Elhelyezése körül bonyodalmak támadtak, ugyanis sem a város, sem a Műemlékek Országos Bizottsága nem támogatta az emlékbizott- I ság s a család azon kérelmét, hogy a Kis-Duna partján fekvő ún. Mattyasovszky-bástya falára tegyék. Végül a főgimnázium hmhhp épületének falán helyezték el 1938-ban, halálának harmadik évfordulóján. Valószínű, hogy a „fordulat évét” követően, 1949 körül az „egyházi reakció elleni harc” jegyében az akkori hatóságok leverték és beolvasztották. Az utókor úgy róhatná le kései háláját a tudós tanár iránt, hogy - városi összefogás eredményeként - újra elkészíttetné az emlékművet, és azt méltó helyen felállítaná. Esztergomban ma csupán egy kis utca őrzi (Szentgyörgymezőn, 1944 óta) Mattyasovszky Kasszián Kázmér nevét. L. Balogh Béni hídlap 29
