Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-12 / 27. szám
J c ímlapon két alkalommal végzett méréseket itt, ez idő alatt 4-5 négyzetkilométernyi területet sikerült átvizsgálni. A pásztázá- sok eredményeképpen kiderült, hogy a szonár képes elsüllyedt bóját, aljzatba temetődött villanyoszlopot is észlelni. A készülék természetes kibukkanáso- kat, például mederben lévő sziklákat is kimutatott. A kutatócsoport ezek mellett olyan alakzatokat is talált a szonár segítségével, melyek egyértelműen sem az előbb említett „modern”, sem a természetes kategóriába nem sorolhatók. Tóth J. Attila úgy véli, ezek azok a tárgyak, melyek nagy valószínűséggel régészeti leletek,.és reménykeltő százalékban a célként megjelölt Mária királyné elsüllyesztett flottájának részei lehetnek. A mostani kutatás során két ilyen objektum is a kutatók látóterébe került, ezek elhelyezkedése, alakja, valamint a lelet helyéről előzetesen meglévő információk alapján arra lehet következtetni, hogy a kutatók jó nyomon vannak. A tereppont-koordináták megvannak, a búvárrégészek vezetője úgy gondolja, ezeken a pontokon mindenképpen merüléseket kell majd végezni, hogy testközelből is igazolni tudják a szonár által kimutatott eredményeket. A régész csoport célja, hogy a szonárral minél nagyobb, lehetőleg több tíz négyzetkiloMi is az a szonár? m w A szonár egy olyan, ultrahanggal működő letapom/i ' gató műszer, mely felméri a meder alját, a visszave'Sijir J lass--' rődő ultrahangok sebességéből és irányából pedig lehet tudni, hogy mi van a víz alatt. A készülék felülnézeti képben mutatja meg felhasználójának, hogy a meder földjéből milyen tárgyak állnak ki. A műszer hatékonyságára jellemző, hogy nemcsak a mederfenékből kikandikáló dolgokat, de elhelyezkedés esetén még azok árnyékát is kirajzolja a monitorra. A szonár egyetlen hátránya, hogy eltemetett, föld alatt lévő objektumokat nem észlel. méteres területet átvizsgáljanak, illetve letapogassák azokat a zónákat, ahol a búvárfelszereléssel végzett felderítés idő- és munkaigényes lenne. Tóth J. Attila kellemes tapasztalatairól számolt be lapunknak, amikor a Balassa Bálint Múzeummal, illetve annak vezetőjével, Horváth Istvánnal való kapcsolatáról faggattuk. Mint a búvárrégész szakembertől megtudtuk, az igazgató nagy lelkesedéssel pártolja az expedíciót, eddig minden segítséget felkínált a királyi flotta után kutatóknak. A majdani leletmentések eredményeit is minden valószínűség szerint a Balassa múzeumba kerülnek, itt áll rendelkezésre eszköz és raktár, ahol a „kincseket” a megfelelő régészeti körülmények között tarthatják. A szonárvizsgálatok után azonosító merüléseket és szondáztató ásatásokat kell végezni majd a folyó alján. A régészek ebben a fázisban tudnak meggyőződni arról, hogy tulajdonképpen mely kor ból származik az elsüllyedt hajó. Mint a vezető búvárrégész mesé li, a tényleges ásatáskor kutató hajóval érkeznek majd az eszter gomi vizekre, akkor a szárazföldi ásatásokhoz némileg hasonló an ki kell majd bójázni a vizs gált területet, kutatószelvényeket alakítanak ki, rétegenként végzik majd a munkát, mellyel párhuzamosan a teljes írásos, fényképes és mozgófilmes dokumentáció is elkészül. A szakember úgy gondolja, hogy az első víz alatti feltárást követően a hajó visszatemetésre kerül, a kisebb tárgyakat természetesen ekkor már nem hagyják a víz alatt, és azokát felszínre emelik. A visszatemetésre azért van szükség, mert a hajótestek ki emelése előtt minden tekintetben bizto sítani kell a teljes lelet helyét, egy felsze relt műhelyt és a raktárakat, hiszen nem kis mennyiségű faanyagról és egyébr matériáról van szó Az elmúlt hetek esztergomi kutatá sait a szonár meghibásodása akasztót ta meg, a csoport emiatt kénytelen volt leállítani a vizsgálatot, Tóth J. Attila re Búvárrégészek Magyarországon Hazánk víz alatti kutatásokban részt vevő archeológusait a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztálya foglalja magába. A szervezet 1993-ban alakult, de közel tíz éven át nem volt túlzott az ilyen jellegű munka Magyarországon. S bár 2002-ben új lendületet kapott a hazai búvárrégészet, a meglehetősen ritka szakmában ma is csak négy-öt szakembert jegyeznek az országhatárokon belül. A búvárrégész nem egyszerűen archeológus és búvár, hanem egy sajátságos kutatási módszer ismerője, a víz alatti leletmentések, a szárazföldi viszonyoktól nagyban eltérő munka végzője. A tó- és folyómedrek alján kutakodó szakembereket közel húsz búvár is segíti, az önkéntesek a szakfeladatokban tüsténkedők nélkülözhetetlen munkatársai. 6 hídlap
