Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-06-14 / 23. szám

az önkormányzat által finanszírozott felület e sztergom Lezárult a közlekedési vita Esztergomban A vasárnap a Lőrinc utcáról és a Széchenyi térről tartott népszavazás után Meggyes Tamás polgármester először köszönetét mondott azok­nak, akik demokratikus jogukkal élve véleményüket kinyilvánították. A „közlekedési vita" lezárult a hétvégén. Hozzátette: bár ez az„alulról indult" kezde­ményezés eredménytelen volt, de ahogy korábban, a város vezetése továbbra is igyekszik helyi népszavazásokkal és a demokrácia más, közvetlen véleménynyilvá­nításra alkalmas eszközeivel bevonni az esztergomi embereket a döntéshozatalba. A polgármester az eredménytelenség okát abban látta, hogy a korábban véleményének hangot adó közösségek, a „két halmaz" vagyis a kezdeményezők, akik a főtér megnyitásáért, a Lőrinc utca kétirányúsításáért mozgósítottak, és azok, akik azt jelezték, hogy egyetértenek a for­galom térről való kitiltásával és a belváros járművektől való megóvásának, közele­dik egymáshoz. Sokan még nem is érzé­kelik, hogy a Lőrinc utca ismét kétirányú, méghozzá úgy, hogy a Mária Valéria híd Schengen után már 2,3 milliós évi gép­járműáradata nem zúdul át a belvároson, hanem a Hősök tere felé távozik a város­ból. „Nem olcsó a demokrácia, de feltétlenül megéri" - fogalmazott a polgármester. „A voksolásra elköltött hat és fél-hétmillió fo­rint „nem pénz azért, hogy a vita lefolyjék. A konszenzushoz minél közelebb álló, minél közelebb vivő döntések megszületéséért eny- nyit áldoznunk kell". A meglepően alacsony részvétel - a jogosultak 9,15%-a, az érvé­nyességhez szükséges „50% + egy fő"-nek kevesebb, mint ötödé ment el szavazni-, pontosabban a meglepetés okát Megy- gyes többek között abban látja, hogy alá­írást gyűjteni, még inkább aláírni egy gyűj­tőívet, könnyebb, mint elmenni szavazni. „Az emberek segítik azokat, akik fontosnak tartják, hogy valamiért síkra szálljanak. Nem biztos, hogy támogatják és elismerik őket, de egy aláírással megadják nekik a lehetőséget, hogy 'pályára lépjenek'. Ez nem döntés, any- nyit tesz csak, hogy ’hadd küzdjön meg'! A képviselő-testületben voltak, akik átpoliti­zálták a kérdésfelvetést. Igyekeztünk nagy­vonalúak lenni, a szavazás időpontját előre hozni, mire makacsság és nagyképűség volt a reakció. Sajnálom, mert látszik: a politikai zúgolódás nem tette eredményesebbé a kez­deményezést." Sokak morgolódása, és egy ki­sebbség hangos felháborodása, egy tüntetés és aláírásgyűjtés után tehát a vita lezárult. De a munka a város közlekedhetőbbé tételéért folyik tovább. Ezzel kapcsolatban Meggyes polgármester elsősorban türelmet kér. Tü­relmet addig, amíg az építkezések zajlanak. Építik a Bánomi áttörés, a belvárost elkerü­lő út folytatását, a belvárosi Fürdő Szálló­komplexumot, a szigeti hotelt, a Kossuth utcai üzletházat. Emellett megértést kér a városvezető: „Két okból kérem az esztergo­mi emberek türelmét. Egyrészt, tudjuk, nem maguktól szélesednek, javulnak, épülnek az utcák. Amit az önkormányzat tehet, meg is teszi az utakért, a közlekedésért. Másrészt vi­szont éppen ez a közlekedési nehézségeket okozó szűkösség történelmi örökségünk, vá­rosunk szépsége. Ezen még akkor sem változ­tatunk, amikor anyagi lehetőségek, és idő áll rendelkezésünkre. Van Esztergom ezer évében olyasmi, amit nem ren­delünk alá a „tíz perc­cel hamarabb oda­érni, pár kilométert spórolni" igényének. Bazilikánk, dombjaink éppen azért a Duna ék­kövei, mert közel van­nak a folyóhoz. A part­ra lefutó hegyoldalak viszont sem ház-, sem útépítésre nem hagy­tak sok helyet. És arra sem, hogy az évtized első felében másfélszeresére, 8000-ről 12000 fölé emelkedett esztergomi gépkocsiállo­mány elférjen az utcákon. Az elvégzett fel­mérések sok mindenben visszaigazolták a forgalomszabályozást. Ahol pedig lehetett, a helybéliek igényei és a közlekedési lehető­ségek összehangolásával változtattunk" - tér át a szabályozás változásaira a polgár- mester. „Szenttamáson a megfelelő széles­ségű, egyenes, tehát a közlekedők számára belátható utcákon ismét bevezettük a két­irányú haladást. Más területeken nehezen születik megoldás. A református templom előtti kereszteződésbe futó utcák például, főleg a Honvéd utca, nem alakítható min­den irányból minden irányba történő hala­dást lehetővé tévő területté. Lehet, hogy ki­lométerben többet kell megtennünk, de mindezt könnyebben járható és biztonsá­gosabb utakon tesszük, lassítások, kénysze­rűmegállások, újraelindulások nélkül. Utób­biak elmaradása ráadásul csökkenti a kör­nyezet terhelését is, vagyis amennyivel több károsanyagot bocsát ki autónk a hossszabb úton, annyival kevesebbet az elindulások legkörnyezetszennyezőbb periódusaiban." A nehézségek ecsetelése után ismét op­timista hangra vált az esztergomi polgár- mester. „A vita tehát lezárult. Tavasszal a szavazók nagy része, 68 százaléka támo­gatta a Gyarapodás Programjának gyorsí­tását. A járda- és útépítéseket előre vesszük, és a Bánomi áttörést is folytatjuk. Ezzel ké­nyelmesebbé és közlekedhetőbbé válik Esz­tergom, a változtatások pedig biztonságun­kat és kényelmünket is szolgálják." 50 hídlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom