Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-06-07 / 22. szám

Korrigál és véd A legújabb optikai fejlesztéseknek kö­szönhetően ma már a dioptriás lencsét viselőknek sem kell lemondani a diva­tos napszemüvegekről. A már tetszőle­gesen hajlítható optikai lencséknek kö­szönhetően akár az esztergomi vagy do­rogi üzletben is kérhetjük azt, hogy a kiválasztott - az optikai kereteknél általában jobban haj­lított - napszemüvegkeretbe te­gyenek a szemünknek megfelelő, akár bifokális vagy multifokális optikai lencsét, tetszőleges szín­ben és árnyalatban, természete­sen UV-védelemmel ellátva. Egy darab lencse ára színezéssel, UV- szűrővel és karcvédő bevonattal 5 ezer forintnál kezdődik. A leg­újabb fényre sötétedő lencsék a koráb­bi típusokkal ellentétben már igen gyor­san reagálnak a fényviszonyok változása­ira, ezért praktikus megoldást jelentenek a szemüvegeseknek, hiszen így elég egy okulárét maguknál tartani. Az autósok­nak viszont nem ez a legjobb választás - hívta fel a figyelmet az Ofotért munka­társa -, mivel a lencse nem a fény erős­ségére, hanem az UV-sugárzásra reagál, a gépkocsi szélvédője ugyanakkor meg­szűri az ultraibolya sugarakat, ezért a vo­lán mögött hiába várjuk a lencsék besöté­tedését. A sötétedő lencsék ára darabon­ként 8 ezer 500 forintnál kezdődik, a felső határ ez esetben is több tízezer forint. Régebbi, és elsősorban az idősebbek által ma is keresett megoldás a látásja­vító szemüvegre méretre készíttethető, rácsíptethető napvédő előtét, melyet 5 ezer forinttól vásárolhatunk meg. Előnye, hogy a sötét lencse egyszerűen felhajt­ható, viszont kevésbé esztétikus, és mi­vel ezt az elemet nem a keretre, hanem a lencsére rögzítik, megkarcolhatja, ká­rosíthatja azt. Richter Gedeon rt. Kiemelt kutatási területe a központi idegrendszer A XXI. század csendes járványának a gondozók is áldozatai lehetnek Az Alzheimer-kórt a XXI. század csendes járványaként ismeri a világ, hiszen huszonöt milliónál több ilyen beteg él a Földön. A szellemi leépülésnek, azaz a demenciának ez a fajtája elsősorban az emlékezetzavar betegségeként vált ismertté, bár első leirója, Alois Alzheimer német elmegyógyász azonban már száz évvel ezelőtt, 1906-ban fel­hívta a figyelmet arra, hogy előrehaladottabb stádiumaiban hallucinációkkal, üldözte- téses, meglopatásos téveszmékkel, nyugtalan, akár agresszív viselkedéssel is járhat a betegség. Napjainkban Alzheimer doktor felismeréseinek jelentőségével egyre jobban szembesülnek az ilyen betegeket gondozó családtagok, ápolók, hiszen a legújabb felmérések szerint a legnagyobb gondot számukra nem a betegek feledékenysége, hanem a hallucinációkhoz, zavart magatartáshoz társuló kóborlás, pakolászás, nyugtalan magatartás, szóbeli és fi­zikális agresszivitás, a segítő ápolói magatartással szembeni ellenkezés okozza. Ezek a tünetek különösen a demencia középsúlyos és súlyos formáiban gyakoriak, hiszen ezekben a stádiumokban akár a betegek kétharmadánál is előfordulhatnak ilyen problémák. Azok a hozzátartozók, akik vállalják az Alzheimer-kóros családtagjaik otthoni ápolásának nehéz­ségeit gyakran felkészületlenül szembesülnek ezekkel a problémákkal és tanácstalanok, nem tudják kihez fordulhatnak segítségért, hogyan oldhatják meg a zavart magatartással járó mindennapi helyzeteket. Feltehetően ez az oka annak, hogy igen gyakran a beteget ápoló személy hamarabb mutatja a testi és lelki megterhelés, kimerültség különböző jeleit és betegségeit, mint maga az ápolt beteg. Megfelelő segítség és időbeosztás hiányában sajnos így igen gyakran fordul elő az a helyzet, hogy a beteget ápoló személyt kell kórházba utalni, mivel a ráháruló ápolási feladatok súlya alatt összeroppan. Alvás és hangulatzavar, szorongásos tünetek, vagy éppen a krónikus stresszhez társuló szív- és érrendszeri beteg­ségek jelentkezhetnek nála. Az utóbbi évek Alzheimer-kórral kapcsolatos vizsgálatainak egyik legfontosabb felismerése, hogy a betegek zavart, nyugtalan magatartása, a hallucinációk, az agresszív viselkedés vezet leggyakrabban az idős, otthon ápolt betegek kórházi beutalásához vagy idősek ott­honában történő elhelyezéséhez. Megfelelő szakmai, orvosi segítség hiányában, a betegek otthoni ápolásának kényszerű feladása jelentős anyagi megterhelést jelent mind az egész­ségügy, mind a családok számára, ráadásul a beteg szempontjából is a legkedvezőtlenebb megoldásnak tekinthető. Ezek a viselkedési problémák nem egyetlen agyterület működési zavarával kapcsolatosak. Elsősorban a homlok-, halánték- és fali lebenyek idegsejtjeinek pusztulása és összekötteté­seik elvesztése okozza, a dopamin nevű idegi ingerületátvivő anyag kóros anyagcseréjével kapcsolatosan. A viselkedési problémák kezelése szempontjából is nagyon fontos felismerés, melyet a be­tegek hozzátartozóinak megfigyelései is megerősítenek, hogy még az Alzheimer-kór igen súlyos stádiumaiban is, amikor a betegek már nem képesek beszélni, magukat megértetni, vagy akár a környezetükben élő személyeket sem ismerik fel, de érzelmi reagáló készsé­gük megmarad, szeretetigényük változatlan. Ezért a hozzátartozóknak, ápolóknak meg kell tanulniuk, hogy bár beszélni már nem lehet a betegekkel, érzelmi szükségleteiket gesztu­sokkal, testi jelekkel csökkenthetik, ezáltal mérsékelve a viselkedési zavarok kialakulásának rizikóját. Mit tehet a hozzátartozó ilyen problémák esetén? Természetesen vagy a szakorvoshoz, vagy a területi memória ambulanciákhoz fordulhat. Nagyon fontos szempont, hogy a zavart viselkedés hátterében először a kiváltó okokat kell a szakorvosoknak felderíteni és ez több­nyire csak a hozzátartozók segítségével lehetséges. A beteg környezetének, szokásainak hirtelen változtatásai, fájdalmak, lázas betegségek, felderítetlen, vagy meg nem értett ér­zelmi és testi szükségletek állhatnak a viselkedési tünetek hátterében. Ezért is fontos, hogy a hozzátartozó, ápoló megfigyeléseivel segítse a memória ambulanciák szakembereinek munkáját, hiszen a legtöbb időt az ápoló családtag tölti a beteggel, ő ismeri legjobban eze­ket a rejtett okokat, melyeket aztán a szakemberek segítségével megszüntethet. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a megfelelő ápolói magatartás elsajátítása és számos apró, szakemberek által javasolt „trükk” alkalmazása igen sokat segíthet annak megelőzé­sében, hogy az Alzheimer-kóros betegek viselkedési problémái komolyabbra forduljanak és kivédheti akár a gyógyszeres kezelés bizonyos formáit is. Ezeket a fortélyokat tehát op­timális esetben el lehet sajátítani a memória szakrendeléseken dolgozó orvosoktól. Abban az esetben, ha alkalmazásuk után sem sikerül kielégítő változást elérni a beteg magatar­tásában, fontos tudni, hogy olyan új gyógyszerek is rendelkezésre állnak, melyek sikere­sen befolyásolják azoknak az agyi jelátvivő anyagoknak a működését és arányát, amelyek szerepet játszanak a zavart viselkedés kialakításában. Az új érzelmi, viselkedési megköze­lítés, valamint a gyógyszeres lehetőségek akár kombinált alkalmazásával tehát megelőz­hető a beteget gondozó személyek túlterhelése, kimerülése vagy annak veszélye, hogy az Alzheimer-kóros beteget otthonából kiszakítva kórházban vagy idősek otthonába kelljen akár véglegesen is elhelyezni. A már súlyosan leépült Alzheimer-kóros betegek esetében sem pótolhatja az elfogadó, türelmes, megszokott otthoni légkört, szeretetet, személyre szabott ápolást egy-egy ilyen intézmény. Dr. Kálmán János egyetemi docens, az MTA doktora Szegedi Tudományegyetem, Pszichiátriai Klinika, Alzheimer-kór Kutatócsoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom