Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-05-31 / 21. szám

helyi história

Egy országot tanító pedagógus története

Helytörténet sorozatunkban ismét egy esztergomi polgár életét elevenítjük fel, aki méltónak találtatott arra, hogy nevét egy utca viselje a városban. Nem is akárhol: a római katolikus tanítóképző főiskola melletti utca egy kiváló katolikus pap, országosan jelentősét alkotó pedagógusnépművelő, Majer István emlékét őrzi. Életútját Horváth Attila levéltáros foglalta össze rovatunk számára.

SZTBRGOM SZABAD

alulírod |U|K4I kllión megtartat rendkívüli

MÉLTÓSÁGOS És FÖnSZTELENDÓ

íkíüíieiü xswAar,

I vát..»tolt aUgnl pO.pBk. Púp. Ö Saenttégének u

F.ilcrgom mellékI Rit.Brntdrk apkljű-,

Hlbomnk Ö Főm.«...kg. Magyar.».rdg

DINZrOLGAllAVÁ

kórod mtgvüantá ér Fjitergwm gubád királyi város poigárainak ír

«vyháai ét vUági l adakozót rgyariot májasitalfa « túr löt; de tette míg a

tíjél. a jáiHumyvJj,'»», ./e.mi, nitóját. uMoubban óhajtotta kök»! jutalom nyilrániti-uin kívül. — nagy

Mirnl kiadtuk jelen tUrrpnlgdn oklrvelUükct várod iKCMÍniofekd ellátva.

M

ajer István 1813. augusztus 15-én a Nyitra megyei Mocsonokon látta meg a napvilágot.

Apja Majer Mihály, Kluch József nyitrai püspök udvari tisztje, anyja az esztergomi származású Tillmann Antónia volt. Alsófokú tanulmányait Érsekújváron, a középiskolát Esztergomban a bencéseknél végezte el. A nyitrai püspök felfigyelt az éles eszű gyermekre, ezért saját költségén vállalta továbbtaníttatását. 1828-tól Nagyszombatban tanult papnövendékként, de a pedagógia és a képzőművészet iránti vonzalma már az iskolapadban megmutatkozott: növendéktársainak magyar nyelvművelő egyesületet szervezett, valamint rajzot tanított. 1834-ben Pestre ment jogot hallgatni, s közben magánnevelőként helyezkedett el a Sennyey családnál, ami igen hasznosnak bizonyult, mivel általuk lehetősége nyílt megismerni a korabeli pesti író- és tudóstársaságot. Első, nyelvészeti tárgyú tanulmánya a Tudományos Gyűjteményben jelent meg 1835-ben. Pappá szentelése után Muzslára került káplánnak, majd 1838-tól segédlelkész lett az esztergom-belvárosi templomban. Kopácsy József érsek 1842. szeptember 17-én felkérte az általa alapított Esztergomi Érseki Mesterképző, a mai tanítóképző főiskola jogelődje, első tanárának.

A korabeli Magyarország egyik komoly problémáját, a társadalom közműveltségben való elmaradottságát, akárcsak a reformkor nagy gondolkodói, a nevelés révén látta felszámolhatónak Majer István is. A tanügyi szakirodalom szűkössége miatt írta meg imponáló felkészültségről tanúskodó tankönyveit (Népneveléstan 1844, A rézmetszés tankönyve 1847, Egészségtan a nép számára 1847), amelyekben számos újító szellemű elképzelést fogalmazott meg. Vallotta, hogy a jó nevelőnek el kell érnie, hogy tanítványai az átadott ismereteket alkalmazzák is az életben. Fontosnak tartotta a közérthetőségre törekvést, tanításkor a gyermek életkorához való igazodást, a tanulók bizalmának a megnyerését; a megértetés, a figyelem ébrentartása érdekében pedig nagy jelentőséget tulajdonított a szemléletességre való törekvésnek és az állandó gyakorlásnak. Az egészség megóvásáért úttörőként szorgalmazta a testnevelés bevezetését, de a reformkori Magyarországon például sok faluban még nem volt orvos, ezért a tanítókra hárult a feladat, hogy az alapvető higiéniai, egészségtani ismeretekre megtanítsák az embereket.