Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-04-19 / 15. szám
ez egy országos lánc, több városban is megtalálható kiállítóhelyekkel, de mellette vándorkiállításokkal mutatkoztam be többfelé. Esztergomban régi iskolámban, a Dobó gimnázium galériájában, illetve legutóbb a Duna Múzeumban volt tárlatom.- A természetfotózáson belül melyik a favorizált terület?- Nem a „nagy egésszel", hanem inkább a részletekkel szeretek foglalkozni. A növényvilágot fotózom, de a kiemelt részletek mellett vannak tájakat ábrázoló munkáim is. Az állatokat nem fényképezem, ahhoz nagyon sok idő kell, erre pedig nekem, így, hogy most fog megszületni harmadik gyermekem, már nincs időm.- Említetted a Duna múzeumban rendezett közös kiállítást, akkor a Mikortársak csoport tagjaként léptél alkotásaiddal a közönség elé. Ez a bemutató egy új fotós generáció zászlajának kitűzését jelentette.- Én a színes technikával készült hagyományos természetfotózással kezdtem, emellett készítettem fekete-fehér képeket is. Ez a fekete-fehér technika alkalmazása körülbelül 10 éve tart, de ezeket a képeket soha, senkinek nem mutattam meg, ezek „a fióknak készültek". Aztán az Galyasi Géza Attila a legjobbak között Esztergomi elitfotós Nemrég számolt be a Hídlap arról, hogy a Duna Múzeum galériájában Mikortársak néven egy új nemzedék tűzte ki a zászlaját. Helyi és országos alkotói berkekben is fontos momentum volt ez: nem sokkal később az egyik fotóst, Galyasi Géza Attilát tagjai közé választotta a Magyar Fotóművészek Szövetsége. A művésszel Pöltl Zoltán beszélgetett.- Mint azt Bállá Andrástól megtudtam, ennek a „nívósító" szervezetnek, a Magyar Fotóművészek Szövetségének mindössze 250 tagja van, így oda bekerülni komoly rangot jelent.- Régi álmom volt, hogy az MFSZ tagja legyek, ez hatalmas megtiszteltetés. Nagy örömmel tölt el, hogy tagja vagyok annak a művészeti fórumnak, amely fölött országosan már nincs magasabb szint. A továbblépést innen az jelenti, hogy egyre több kiállítást szervezek majd országszerte, hogy megismerjenek. Esztergomban, főleg fotós körökben már tudják ki vagyok, de a fővárosban és vidéken még nem mutatkoztam be képeimmel.- Milyen út vezet egy ilyen elismerésig?- A fotózás nálunk családi örökség, nagyapám és apám is ezzel foglalkozott, igaz ők jó értelemben vett amatőr szinten. Jómagam a fényképezést Szekeres János tanár úrral kezdtem a gimnáziumban, ő volt az, aki elindított ezen a pályán. Már ekkor volt közös kiállításom a elmúlt időszakban mégis elővettem ezt Foto Natura Természetfotósok Egyesület- a nagyobb anyagot, és úgy döntöttem, tel. Az érettségi után aztán kitanultam a hogy mégiscsak megmutatom. Kíváncsi fotós szakmát, majd innentől kezdve csak voltam, hogy milyen lesz a visszajelzés, ezzel foglalkoztam, képeimen főként a ami úgy tűnik, elég jó lett, mert gyakor- természet látható, ez az én védjegyem, latilag emiatt vettek fel a Magyar Fotó- erről ismertek meg mindenhol. Kiállítása- művészek Szövetségébe. Persze nekem is im főként az úgynevezett MAFOSZ (Ma- van digitális gépem, de alapvetően a ha- gyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Or- gyományos eljárással, filmre és labortech- szágos Szövetsége) szalonokban voltak, nikával készítem a képeket. hídlap 19
