Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-22 / 11. szám
és Solymárt. Mint a helytörténész írja, „merész vállalkozáséi, gazdag ember volt, aki felépíttette a ma is látható palotát”. Az építményről egy 1751-ből származó irat is tanúskodik, eszerint ekkor már itt, a palota emeleti nagytermében tartotta Esztergom vármegye az ünnepi ülését. Tette mindezt annak ellenére, hogy a Vízivárosban volt - igaz szerényebb kivitelezésben - az eredeti Vármegyeháza, ebben az épületben ma a Balassa Bálint Múzeum található. A Terstyánszky által felhú- zatott palota csak több mint ötven évvel később, 1805-ben helyi história Mayerhoffer András (1690-1771) a Vármegyeháza megépí- tője egy hosszabb németországi tanulmányutat követően 1724-től alkotta Pesten a szebbnél-szebb palotákat. Leghíresebb munkái a fővárosban a Piarista közben található Péterffy-palota, valamint Grassalkovics Antal két palotája, és a budai királyi palota átépítése, a régi józsefvárosi Kálvária megépítése. megbízást. Packh fel is építette a Deák Ferenc utcai részt és a hozzá vezető északi szárnyat. Az épület ezen részét, az úgynevezett hátsó homlokzatot 1910-ben átépítették, a „historizáló-szecessziós” stílusú építményrészt ekkor Kósik Ferenc tervei és építésvezetése alapján módosították. A nagyszabású épület így még az I. világháború előtti utolsó fényes évek emlékének jelképe lett. A jeles időszakra utal a Bottyán utcai homlokzathoz hasonlatos zsúfolt építészeti tagozódásokkal és gazdag ornamentikával megépített házrész kialakítása. Az egyedülálló díszítő megoldások egyik legjellemzőbbjei a magas ablakok feletti, csodaszép leveles- és gyümölcsfüzér által koronázott, óriási gyermekfej szobrok. Ugyancsak a ház múltját, rangját és tekintélyét hangsúlyozza a középrészen magasodó attikán látható Esztergom vármegye címere, valamint Szent került a vármegye tulajdonába. Ezt követően a hatalmas ház majd 150 évig volt Esztergom vármegye székháza. A Vármegyeháza másik részének története, az épület korábban felhúzott szárnyához képest jó hetven év múlva kezdődött. A Bottyán utcától a Deák Ferenc utcáig tartó udvar bővítésére Packh János, a Bazilika építésze 1824-ben kapott A volt Vármegyeháza építésének megkezdésekor, az 1750-es években itt még csak kertek voltak. A városháza helyén ekkor még Bottyán János faemelettel bíró egykori háza állt, azzal szemben Malonyai plébános vályogháza, valamint az 1700-as évek elején épített ferences templom húzódott meg. Adalbert érsek domborművön látható alakja, aki díszes főpapi öltözékben, trónuson ülve, kezében vértanúsága jelvényeit, három lándzsát tart. S végül engedtessék meg a cikkezőnek az a megjegyzés, hogy e szent férfiú dombormű alakjáról úgy írjon, mint a Hídlap fölött is őrködő szellemről, hisz az érsek figurája pontosan a szerkesztőség irodája fölé magasodik a homlokzaton. fotók: Pöltl
