Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-03-15 / 10. szám

közügy- Rosszkedvűnk tele után tehát mosolygós tavasz elé nézünk?- Igen, de ez nyilván nem azt jelenti, hogy a testületi üléseken majd vicceket mesélünk egymásnak. Ehelyett megpróbálunk egy vidámabb, pozitívabb légkört kialakítani, ahol a nagyobb elágazásoknál mindig ki fogjuk kérni a város lakóinak véleményét, tiszteletben tartva a többség akaratát, mindazonáltal nem elnyomva a kisebbségét sem.- Helyi kérdésre leadott érvényes válasz összesen 12342 volt, ennek 68 százalékát az igenek tették ki. Ez a szám meghaladja a 2006-os választásokon elért eredményét, az akkori támogatóihoz ezek szerint újakat szerzett?- A mostani szavazást megelőzően a Hídlap hasábjain és az ETV-n is többször megkérdezték tőlem, többek között ön is, hogy valóban bizalmi szavazásról beszélünk-e a Gyarapodás programja mögött? Csakhogy bizalmi szavazást nem én, hanem épp azok csináltak ebből a kérdésből, akik szerint a város rossz irányba halad. Százszámra akadtak az elmúlt hetekben olyan internetes bejegyzések, vagy utcai szórólapok, amelyek ezt a „bizalmi szavazás" vonalat erőltették, de elég Nyíri vagy Winkfein képviselő urakra gondolni, akika testületi ülésen, vagy a helyi tévé képernyőjén fejtegették hasonló álláspontjukat. Vagyis, hogy aki nemmel szavaz a Gyarapodás programjára, az tulajdonképpen a személyem és az általam képviselt irány ellen voksol. Félretéve a kérdés mögöttes, bizalmi jellegét, a programunkat megerősítő szavazás volt ez, és az mindenképpen beszédes eredmény, hogy a 2006-os önkormányzati választásokon elért közel 7747 szavazatot is felülmúlta a mostani 8147 voks. Hogy a minket támogatók tábora mennyire mobilis, nem tudom, nyilván van átjárás a csoportok között, de ez egy hosszabb elemzést igényelne.- Erre is szakítunk majd időt, de ennél talán fontosabb, hogy mi történt volna, ha a nemek kerülnek túlsúlyba?- A többség akaratának figyelembevételével újra tárgyaltuk volna a költségvetést, és a Gyarapodás programját is át kellett volna súlyoznunk.- A kritikus hangok között hallani lehetett olyat is, mely szerint a Gyarapodás programja csupán egy borító, és ha az igenek győznek, fennáll a veszélye, hogy a borítón kívül gyakorlatilag bármit megváltoztathatnak benne. Egy másik vélemény szerint az ellenzék aprópénzre váltotta a befolyását, és a teljes büdzsé elfogadásáért cserébe aránytalanul keveset kértek.- Kezdjük a végéről. Hogy mi aprópénz és mi nem, jól mutatja, hogy az ellenzéki képviselők, például Jónás László vagy Miavecz Jenő által benyújtott költségvetést érintő módosítások - amelyeket el is fogadott a testület - értéke közel 500 millió forint. Ha ehhez hasonlítom Dorog egész éves, 210 milliós beruházási büdzséjét, akkor aprópénznek semmiképp sem nevezném ezt az összeget. A „borító-kérdéssel,, kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy a mi programunk messze túlmutat például a kormányprogramon, - ami csupán annyit mond, hogy a jó legyen jobb, legyen munka, meg pénz - de a magyar önkormányzati gyakorlatban sem jellemző egy ennyire egzakt, tárgyilagos, ütemezett, dátu- mozott, a stratégián messze túlmutató operatív program.- Könnyebb, vagy nehezebb lesz ön szerint ezután együtt dolgozni az ellenzékkel? Mondjuk a nehezén, a költségvetésen már túl vannak...- Az idei költségvetés megalkotása jól mutatta, hogy lehet együtt dolgozni. Az ellenzék érezhetően oldódik, és hogy egy parlamenti hasonlatot hozzak, mit gondol, a Tisztelt Ház hány módosító indítványt fogad el az ellenzék részéről? Elárulom, egyet sem. Ezzel szemben például Jónás László és Kínál Katalin is megszavazta a büdzsét, de ezért cserébe majd 400 millió forint

az ő kérésükre került be a költségvetésbe. Persze a közeledésnek is vannak határai, Miavecz Jenőnek például, miután panaszkodott, hogy egy nyolcmilliós módosításért cserébe nem szavazza meg az idei büdzsét, én javasoltam, hogy az általa emlegetett iskola-felújításra kérjen 100 millió forintot. Kérte, megkapta, mégsem szavazott igennel a költségvetésre, pedig így lett volna tisztességes. Mindezek ellenére 17 igennel, két tartózkodással, és két, szinte kötelező szocialista nemmel fogadta el a testület a 2008-as költségvetést - a mi frakciónk 13 tagú, tehát mindenképpen meggyőző többségről beszélhetünk. Úgy gondolom, minden lehetőséget megadtam eddig is az ellenzéknek, ezután sem lesz másképp, mégis érhetnek bármikor csalódások, ezzel számolni kell. Ettől függetlenül a hangnem részünkről nem fog változni, maradunk ezen a konszenzusos alapon. Szeretnénk az elkövetkező években még több helyi népszavazást tartani, ezeket mi fogjuk kezdeményezni, így tovább erősödik majd a demokrácia és felelőségvállalás a városban.- Végül, maradva a Hídlap előző számának egyik címénél csak egy kérdés maradt: hogyan tovább?- Szerintem a népszavazás üzenete az volt a helyi kérdésben, hogy létezik egy Esztergom nevű közösség, amely rendszeresen jelesre vizsgázik demokráciából, és fontosnak tartja szem előtt tartani a saját ügyeit. Ebben a közösségben létezik egy erős többség, amelyet érdekel a jövője, és emellett ki is áll. Ezt a többséget tisztelni és szolgálni kell, és jó lenne minél inkább konszenzusos helyzetbe hozni őket. Esztergom egy jövőjében hivő, erős, öntudatos és komoly fejlődést elváró közösség, a felelősség pedig rám és a képviselőtestületre hárul. Ha össze akarnám foglalni a beszélgetésünket, azt mondanám, a feladatunk az, hogy feszített munkával a közösséget szolgálva, de a kisebbséget is megnyugtatva és az érdekeit figyelembe véve kell a programunkat továbbvinni. Azért, hogy az egyéni érdekek sérelmét feloldhassa a közérdek elfogadása és támogatása, egyre többet fogunk beszélni mindazokkal, akik úgy érzik, az ő sérelmükre döntött az önkormányzat.

hídlap 15