Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-03-08 / 9. szám
A palota kertje A Prímási palota dunai homlokzatához közvetlenül kapcsolódó diszkért mai formájának alapjait Simor János érsek idejében nyerte el. A prímás idején történt átalakítások a kertet is nagymértékben érintették: a régi városfalat és az ötszögletű bástyát elbontották, a területet teraszosan feltöltötték, és új támfalat építettek. Az épület kerti kijáratának tengelyébe kör alakú vörösmárvány medencét építettek, közepén szökőkúttal. A növénykiültetések részletes megtervezésére Magyar György margitszigeti főhercegi főkertész kapott felkérést, a virágokat pedig Ernst Seyderhelm udvari műkertésztől rendelték. A már meglévő télikert is kibővült: egy vasvázas üvegház épült a kor magas technikai színvonalán, amelyet azonban később költséges fenntartása miatt lebontottak. Mára az egykori szőnyegágyak helyét terebélyesre nőtt, értékes, idős örökzöldek és lombos fák foglalják el. Az épített elemek, mint a támfalas kerítés, a márványmedence, és a szökőkút eredeti helyükön maradtak meg, megőrizve a kert egykori szerkezetének nyomait. bizonyíthatta a császárvárosban, hazai elismerést és lovagi rangot a Szent Jobb ereklyetartó megtervezésével nyert magának. Liturgikus eszközöket és kegytárgyakat később a Főszékesegyházi Kincstár számára is készített Simor érsek megrendelésére, aki képzőművészeti magángyűjteménye bővítése vagy restaurálása során ugyancsak nagyban támaszkodott Lippert műízlésére, szakértelmére. A prímási megbízás miatt Lippert legtöbb építészeti munkája is az egyházi központhoz kapcsolódik. A Bazilika építését az akkor még félig kész előcsarnok megépítésével juttatta el a befejezéshez, de neki köszönhetjük a Bakócz- kápolna szentségtartója és stukkó kupolája, valamint a főtemplom hosszháza és kupolaboltozata díszítéseinek terveit is. A Szent István szülőhelyeként tisztelt szobát a várban a prímási építész tervei szerint alakították át kápolnává, ezenkívül a kincstár első termének faldíszítése is Lippert kezét dicséri. Esztergomi főművének azonban mindenképpen a kibővített Prímási palotát tekinthetjük. Az 1881-1883 között folyt építkezés a korábbi funkciók meghagyása mellett ezek korszerűsítésével járt, és ekkor költöztek az épületbe a különböző gyűjtemények is. A tervező építész, Lippert József (akárcsak a Várhegyen) a vízivárosi rezidencia esetében is figyelemmel volt a környezettel való összhang kialakítására, így például a palotakupola ellensúlyozására kapott magas, emelt sisakot a plébániatemplom tornya, miközben mindkettő részét képezi a Várhegy látképének is. Az épület belső kiképzéséhez készített részletrajzok a díszítés korabeli pompáját idézik fel a mai szemlélő számára. A díszterem aranyozott, stukkó tükörboltozata a mai napig megtekinthető, a díszlépcsőház mennyezete csak egyszerűbb formában valósult meg, a házi kápolna falának márványutánzatú díszítése azonban megsemmisült. A re- ' zidencia épületében az előcsarnok és a díszlépcsőház, valamint a márványterem kapott márványmintás falborítást, ezek kivitelezésével Detoma Antal pesti mestert bízta meg Lippert. O a Bazilika stukkó munkáit végezte korábban, de később is őt keresték meg a főtemplom belső díszítésének befejezése idején. Építkezés Vízivárosban Maga az átépítés és a bővítés kevesebb mint két évig tartott, 1881. március 14-én kezdték a munkát, október 8-án már itt tarthatták a bokrétaünnepet, ami után már a tetőszerkezet építése következett. Az épületegyüttes több pontján egyszerre zajló munka fokozatosan fejeződött be: a múzeum például már 1882-ben beköltözött az épületbe, a díszterem márványozásával viszont csak 1883 januárjában készültek el. Simor János 1882. december 30-án költözhetett be lakosztályába, a felszentelésre és a zárókő elhelyezésére az összes munka befejeződése után kerülhetett sor 1883. január 21-én. Az építkezés menetéről részletesen tudósít Lippert József építési naplója. Ebből megtudhatjuk, hogy az első fázisban a tölgyfa cölöpök leverése és az alapozáshoz szükséges árokásás zajlott az új falak számára, ezzel párhuzamosan került sor a korábbi főlépcsőház bővítés miatti bontására is. Az árokásás során bukkantak rá a kriptára, amely a jezsuita kolostor első, 1690-ben felszentelt templomának altemploma lehetett. Török-kori leletekre is bukkantak a cölöpözéskor, a Duna-menti, régi városfal anyagából pedig román és gótikus stílusú faragott kőtöredékek kerültek elő. hídlap 21
