Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-03-01 / 8. szám

címlapon hogy legyen. Ugyanakkor azoknak, akik úgy gondolják, hogy érezhetően bajban van az ország, és Esztergomra is kihat ez a folyamat, de ennek ellenére jól halad­nak a helyi ügyek, azt üzenem, hogy jöj­jenek el, szavazzanak igennel és védje­nek meg minket!- Akkor is kockázatosnak tűnik a lépés...- Természetesen van rizikója. Alap­vetően ez egy bátor kezdeményezés, mert ha csak manipulálni akartuk volna az embereket, akkor nem bizalmi sza­vazásról beszélnénk. Van kockázata, de ez természetes. Kell is, hogy legyen. Ez a dolgok normális menete egy demok­ráciában: a napi verseny napi kockázat­tal jár. Amit viszont mi magyarok szerin­tem rosszul csinálunk, az az, hogy mind­ezt rosszindulattal, vérre menően űzzük. Nem arról van szó, hogy valamiféle ha­mis, álszent békében kellene a városnak nyugodnia - az csak azt jelezné, hogy nincs közélet. Ha jól akarunk dolgozni, naponta kell kockáztatni, vitázni, vállal­ni a véleményeket, még akkor is, ha rö­vid távon esetleg kisebbségbe kerülhe­tünk. Én természetesen azt szeretném, ha ez a bizalmi szavazás minket erősí­tene meg, és folytathatnánk a Gyarapo­dás programját. Úgy lenne jó orvosolni a város bajait, ha még többet dolgozhat­nánk, és előreléphetnénk. Ha viszont a nemek lesznek túlnyomó többségben, természetesen le fogjuk vonni a kon­zekvenciákat, és újra kell értelmeznünk dolgokat.- A városházi ellenzék - talán nem sze­rencsés egy kalap alá venni mindenkit - valószínűleg nem fog hurrázva igennel szavazni a negyedik kérdésre sem.- 2006-ban azt gondoltam, hogy Esz­tergom különb kell, hogy legyen az or­szágos átlagnál. Mindent megtettünk azért, hogy a helyi ellenzékkel konstruk­tívan együtt dolgozhassunk, hogy ne csak a szavazati arány adta többséggel, hanem azon túlterjedő konszenzussal irányítsuk a várost. Nem így történt. Da­cára annak, hogy az ellenzék bizottsá­gi helyeket kapott, sőt többségében ők vannak jelen ezekben a testületekben. Olyan jogosítványokat, lehetőségeket adtunk át nekik, ami ma Magyarorszá­gon nem szokás, ha pedig végignézzük az előző évek döntéseit, kiderül, hogy sokszor működött is ez a többség. A for- galmirend-változást például majdnem mindenki megszavazta, ami azért tör­ténhetett így, mert egy megalapozott döntés volt, eltekintve néhány kisebb hibától. Később a testületen belül még­is többen megijedtek a „mozgolódástól", és utólag megváltoztatták a véleményü­ket. Magyarul a konszenzusos politika nem hozta meg a várt eredményt, de ettől függetlenül fent kell tartani. Nagy tanulsága azonban az elmúlt hónapok­nak, hogy a civil szférát ennél sokkal erő­teljesebben be kell vonni a döntésekbe. A népszavazási kezdeményezést is ép­pen ezért kellene egyre többet hasz­nálni. Úgy gondolom, ahol lehet, ott közvetlen demokráciát kell alkalmazni. Emlékezzünk csak vissza az előző veze­tés alatti teljes városi közönyre. A 90'- es évek végén fajsúlyos ügyekben sem emelte fel senki a hangját, most pedig jelentéktelen dolgok miatt is hatalmas felhördülések és csaták vannak.- Változni fog a döntési mechanizmus az önkormányzatnál? Akár a népszavazás hatására, akár másért?- Mindenképpen. Amellett, hogy ter­mészetesen nem dobjuk a lovak közé a gyeplőt, szeretném az embereket minél jobban bevonni a döntésekbe, hogy ne jussunk el a szélsőségekig.- Térjünk vissza a gyarapodáshoz. A gyorsításhoz pénz kell, a költségvetés­ről pedig, amely biztosítja a beruházások gazdasági hátterét, még a népszavazás előtt valószínűleg dönteni fog a testület.- Ha a helyi kérdés kapcsán a nemek elsöpörnék az igeneket, a Gyarapodás . programját lépésről lépésre újra fog­juk tárgyalni. Ha viszont az igenek lesz­nek többségben, akkor ahhoz meglesz a büdzsé is. A legutóbbi testületi ülésen, amikor a beruházásokról döntöttünk, a jelen lévő huszonkét képviselőből tizennyolcán megszavazták a költség- vetés beruházási részét. A két szocialista nem mellett - ahol valószínűleg a szigo­rú párt politikai logika győzött - két tar­tózkodás volt. Biztatónak tartom, hogy Varga Győző volt az egyik, ugyanakkor nem sokat számít Koditek Pál képvise­lő tartózkodó véleménye, aki - valószí­nűleg személyes sértettsége okán - be­állt abba a hamis kórusba, amely a vá­ros túlzott eladósodását hangoztatta. A tizennyolc igen viszont azt jelenti, hogy jó megoldásokat találtunk, és ezért re­mélhetjük az esztergomiak támogatását is. Az itteni problémák alapja vélemé­nyem szerint az országos csalódottság, az hogy nem történik semmi, vagy hogy hamis reformokkal csapják be az embe­reket. Éppen ezért mindenkit arra ké­rek, március 9-én menjen el szavazni, és döntsön a szíve és az esze szerint. A há­rom országos kérdésre adható válasz vé­leményem szerint elég egyértelmű, de a helyi kérdéssel kapcsolatban nem győ­zöm elégszer hangsúlyozni: akár nem­mel, akár igennel szavaznak az eszter­gomiak, a lényeg, hogy véleményt nyil­vánítsanak. Mi pedig annak tükrében tudunk változtatni, ha szükséges. 10 hídlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom