Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-02-23 / 7. szám
Beszélgetés Meggyes Tamás polgármesterrel Lavírozás helyett a komoly úton Váczy-H. István A három mindenkit érintő népszavazási kérdés mellett március 9-én Esztergomban lesz egy negyedik is: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az Önkormányzat a Gyarapodás programjának megvalósítását felgyorsítsa?" Esztergom első emberét arról faggattam, hogy szerinte az emberek hogyan reagálnak majd egy ilyen, könyv formában is alapos olvasmánynak számító városfejlesztési stratégiára, illetve hogy miért van szükség a programra.- A március 9-i népszavazás helyi kérdésének olvasása közben az első gondolatom az volt: miért, eddig nem voltunk elég gyorsak?- Szerintem az egyik leggyorsabb ön- kormányzat voltunk az országban elmúlt nyolc évben, ennek ellenére egy ideje azt tapasztalom, hogy hiába minden fejlesztés, beruházás, az esztergomiak közül sokan rosszkedvűek. Persze, azt, hogy jóked- vűek legyenek az emberek, nyilván nem lehet elérni csak építkezésekkel és gyarapodással. Szeretnék mindent megtenni, hogy ezt a jókedvet visszahozzam, és itt számolni kell az emberi és lelki tényezőkkel is. Keresem a megoldásokat, és azt gondolom, hogy az építkezések kapcsán azért is érdemes gyorsításról beszélni, mert az általános elégedetlenség döntően országos keservekből fakad: sok család kasszája kiürült, pang a gazdaság, miközben a kormány újabb terheket próbál a nyakukba rakni. Emiatti rosszkedvűket viszont, mivel mi vagyunk elérhető közelségben, a városvezetés nyakába akasztják. Itt engedik ki a felgyűlt feszültséget, és ez valahol érthető is. Az utcán látnak egy kátyút, parkolási bírságot kapnak a belvárosban, de közben olyan dolgokért is szidnak minket, ami az ő érdekükben, az ő kérésükre készül. Zajlottak olyan nagyobb építkezések, például az Árok utca felújítása, ahol a lakók annak idején nagyon türelmesek voltak, most pedig akár a Budapesti, Virágos, Bartók, vagy akár a Babits utcát nézem, az ott lakók dühöngenek egy olyan beruházás miatt, amit évekig ők kértek, most pedig végre elkezdődött.- Erről már legutóbb is beszéltünk. Akkor, ha jól emlékszem úgy fogalmazott: elfogyott a bizalmi tőke.- Akkor is, most is azt mondom: így van. Az emberek érzelmileg kimerültek és ezt a hiányokon keresztül fogalmazzák meg. A játszóterek állapotán, a járda és útfelújítások ütemén dohognak, és ezt mi meg is próbáljuk maximálisan figyelembe venni. Ezeket a hiányokat minél előbb fel kell számolni - még akkor is, ha a leggyorsabb önkormányzat voltunk az elmúlt nyolc évben -, mert az embereknek erre van szüksége. Ha az esztergomiak amiatt aggódnak, hogy hogyan közlekedhetnek a Lőrinc utcán - és bár igaz, hogy a Bánomi áttörés második szakaszának átadása után a dugókat ez az egyirányúsítás megoldhatja,- akkor ezt a kérdést kezelni kell. Ha népszavazáson a többség úgy dönt, hogy újra legyen a kérdéses szakasz kétirányú, természetesen megtesszük a szükséges módosításokat.- Elkanyarodtunk kicsit, miközben „gyorsítani" akartunk.- Gyorsítanunk azért is kell, hogy az Európa fejlettebb országaihoz képest évtizedes hátrányokat ledolgozzuk, és ezzel is oldjuk a rosszkedvet. Több bizalmat kell öntenünk az emberekbe, és ez a bizalom, nem csak azért kell, hogy a közösség egyben maradjon és működjön, vagy hogy ne legyen mindenki mindenkinek az ellensége, hanem mert ez volna a boldogabb út. Egy önkormányzatnak ugyan nem dolga a népboldogítás, de vállalhatunk olyan feladatokat, amelyek bizakodásra adnak okot. Ilyen például a nemrég a nagycsaládosok számára bevezetett engedménycsomag, vagy a Szent Miklós program folyamatosan bővülő rendszere.- Kihagyhatatlan a kérdés: miből gondolja, hogy a szavazni induló helyiek tisztában vannak a Gyarapodás programjának minden elemével?- A Gyarapodás programja valóban rendkívül sok tételt tartalmaz, nem véletlen, hogy a hivatal dolgozóinak vizsgázni is kellett belőle: nekünk ezt végre kell hajtanunk. Annak ellenére azonban, hogy sok intézkedést tartalmaz, nincs kőbe vésve. Attól, hogy elfogadjuk, vagy hogy a népszavazáson úgy döntünk, hogy gyorsítsuk fel, nem kell minden betűjét szó szerint betartani. Ez egy körülményekhez és változókhoz alkalmazkodó városfejlesztési stratégia.- Mennyire előretekintő a program?- Vannak benne rövid, közepes és hosszútávú fejlesztések, nem kevés már meg is valósult belőlük. De hogy a kérdésre válaszoljak, tartalmaz 15-20 éves terveket is. Ennek az anyagnak a nagy részét már 2001-ben megírtam, csak nem sikerült minden részét sajtó alá rendezni. Évek mentek el a tematizálásra, de részeiben már jó ideje ismerhették a helyiek. A könyv maga egyébként 2006- ban jelent meg. Visszatérve az előző kérdésre, én is tudom, hogy a Gyarapodás programja túl sok egy olvasatra, de legyen ott a polcokon, és ha valamilyen kérdés felmerül az emberekben, vegyék elő, és keressék meg benne az őket érdeklő részeket.- Azon kívül, hogy a Gyarapodás programja jól mutat majd a polcokon és az érdeklődőbb esztergomiak valószínűleg fel is lapozzák, mi az oka, hogy most újra reflektorfénybe került?- Fontosnak tartottam, hogy fizikai valójában is érzékelhessék az emberek: nem holmi választási ígérgetésről volt szó 2006-ban és most sem. Kézben tartva a könyvet jól látszik, hogy az esztergomi vezetés, ellentétben az önkormányzatok túlnyomó többségével 20-25 évre előre tervez. Csak egy példa: más településeknek akár többszáz évbe is telhet, mire egyetemi várossá válnak, nekünk ez akár 20 év alatt sikerülhet. Ennek, azt gondolom örülnünk kellene. A célt kell látni, és nem, azt hogy egyik napról a másikra hogyan lavírozhatok át a mindennapokon. Ez nem akadályverseny, hanem egy komoly út, amit végig kell járni. 12 hídlap