Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-12 / 20 (1). szám
helyi história lelő telket, ingatlant keresünk". A folytatás sem volt izgalmaktól mentes, a gyülekezet vezetőinek tudomására jutott ugyanis, hogy a Simor János utca 82. szám alatt élő hívő evangélikus család lakhelyének tulajdonosa egy magányos nő, aki korábban apáca volt. A nővér egészségi ok miatt hagyta el a zárdát, a 82- es szám alatti, háromrészes ház középső traktusában lakott, a többit pedig bérbe adta. Amikor hat- , vanéves lett, arról gondolkodott I hangosan a bérleményben lakó j említett evangélikusokkal együtt, hogy az öreg apá- ! cák otthonába költözik, j a házat pedig eladja. Az evangélikus gyülekezet aztán felkereste a nőt és a ház eladásának feltételeiről kezdtek tárgyalni. A megegyezést követően a szerződést megkötötték, mely dokumentum tartalmazza, hogy az 1700 pengő vételár mellett a gyülekezet az eladónak havi 60 pengő életjáradékot fizet, valamint biztosít számára egy egyszobás, komfortos öröklakást. Ma már történelem, illetve annak érdekes adaléka, hogy a szerződés megkötése és annak teljesítése után az említett idős apáca - és itt ismét Molnár Gyulát idézzük - „háza eladását tudomására hozta az apáca-otthon főnökének, pártfogójának, a primácia ügyészének, mire többször felelősségre vonták, hogy miként tudott ilyet tenni, hogy házát eladta az evangélikusoknak, és segítette őket templomuk építésében. Felszólították, hogy bontsa fel a szerződést, erre azonban nem volt lehetőség." A templom alapzatának építése 1941. június 4-én indult, a tempós munkának köszönhetően június 24-én már a falazásA Simor János utca 82'.'$zam alatti egykori f nál tartottak. Az alapkőletétel 1941. június 27-én történt, az alapító levélben többek között ez áll:„Az esztergomi ágostai hitvallású evangélikus keresztény missziói egyházközség ezen Istennek szentelt hajlékát saját híveinek, a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerületnek és gyülekezeteinek, az evangélikus Egyházegyetemnek, a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnak és Esztergom vármegyének, Esztergom szabad királyi városának, valamint az országszerte együttérző híveknek kegyes adományából építette az 1941. évben". Az irat többek között arról is tanúskodik, hogy ez idő tájt Magyarország kormányzója Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Esztergom polgármestere Dr. Etter Jenő, az egyházközség lelkipásztora pedig Molnár Gyula volt. A munkálatok az alapkőletétel után lázasan folytak tovább, július 21-éig felhúzták a falakat, augusztus 6-án pedig már a torony is állt. Az építést Romanek Miklós esztergomi építési vállalkozó vitte. A templom 1941. szeptember 11-én készült el, bár igaz, hogy akkor még egyes belső berendezések hiányoztak, a közösség mégis úgy tervezte, hogy ezek beszerzése előtt felszentelteti Isten házát. A torony harangját még ez év októberében, egészen pontosan a reformáció ünnepén vette át a gyülekezet. Az építmény első számú„hangszer- ét"Szlezák László harangöntő mester készítette a legfinomabb harangércből. A harang hangja egyébként„F", alsó, átmérője 580 mm, súlya pedig 150 kg. Az esztergomi evangélikus templom felszentelése, harangjának avatása, első lelkészének, Molnár Gyula lelkipásztori tisztébe iktatásának örömünnepe 1941. december 7-én történt meg. Az építményről így ír a korabeli EvangélikusTemplomokcímű kiadvány:„Az esztergomi kis templom, Laurenszky Gusztáv terve, szintén campanilére (olasz módra épített, önálló harangtoronyra, a szerk.) emlékeztető, baloldalt a templomhoz épített toronnyal épült. Egyszerűségében is kedves, ízléses alkotás, tervezője olaszországi őskeresztény bazilikák egyszerűbb elemeit akarja felhasználni szerkesztésében. Terméskőből van a lábazat, a falak felső része azonban fehérre vakolt, egészen sima, tagolásul csak az ablakok és ajtók szolgálnak." Az idén 67 éves esztergomi evangélikus templom, az istentiszteletek előtti harangszóval, az ilyenkor felhangzó énekek utcára is kiszüremlő hangjaival, és a hívek imádságaival azóta is szolgálja a szeretet ügyét. hídlap 21
