Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-02-16 / 6. szám

helyi história

Esztergom felfedezése, avagy a hely története

Egy heves vérű szabadságharcos

Helytörténeti sorozatunk mostani részét Csombor Erzsébet, a megyei levéltár igazgatója írta. Eddig csak segítséget kértünk az intézménytől cikkeinkhez, mivel azonban ebben a témakörben vitathatatlanul náluk gyűlik össze a tudás java, ezentúl akár havonta találkozhatnak itt olvasóink a levéltár munkatársai által írott helyi históriákkal.

B

esze János az 1832/36. évi ország- gyűlésen Pozsonyban a Zemplén vármegyei követek mellett írnokosko- dott, és az országgyűlési ifjak híres, hírhedt alakja volt. Szerencsy István alsótáblai elnök 1832. február 2-án például rövid időre ki is tiltotta az országgyűlésből a lármázó, esti, fáklyás, zenés összejövetelek hangos szónokát. Ügyvédi oklevelet is Pozsonyban kapott, 1835. október 23-án tette le az ügyvédi esküt, a következő évben költözött Esztergomba. Felesége, kisrédei Rhédey Katalin 1847. január 9-én, Esztergomban hozta világra első lányukat, Anna Máriát.

Az ismert ellenzéki szónok nagy hírnévre tett szert a városban, s ennek köszönhető, hogy a pesti márciusi forradalom után az országban elsőként megalakult nemzetőrség vezetőjéül választotta. A választásban bizonyára szerepet játszott az is, hogy Besze János akadályozta meg a zsidók elleni pogromot és rendbontást, szóval tartva a tömeget mindaddig, amíg a karhatalom megérkezett. Március 24-én már Pesten, a vezérvármegye közgyűlésén érvelt a nemzetőrség országos megszervezése mellett. 1848. június 19-én kapta meg gr. Batthyány Lajos miniszterelnöktől, mint országos parancsnoktól, nemzetőr őrnagyi kinevezését.

Az Esztergom szabad királyi város, Ersekváros, Szenttamás és Szentgyörgymező mezővárosok közös kerületében, 1848. június 2-án tartott országgyűlési képviselőválasztáson közfelkiáltással, egyhangúlag választották meg az akkor már népszerű Beszét, de a képviselő és az esztergomiak között hamarosan „a nyugalmat és kedélyeket felizgató” vita indult. A városban ugyanis azt híresztelték, hogy Besze azzal a kikötéssel kapta a nemzetőr őrnagyi kinevezést a miniszterelnöktől, ha lemond képviselői posztjáról. Azzal vádolták, hogy lemondását nem csak nem jelentette be a képviselőháznak, de - hogy mindkét állását megtartsa - csalárdul el is hallgatta lemondási kötelezettségét. A feldühített polgárok végül már önző, lelkiismeret és jellem nélküli embernek bélyegezték Besze Jánost, aki így teljesen elveszítette bizalmukat. Az augusztus 19-én kelt kérvényt a képviselőház 21-én az igazoló választmányhoz továbbította. A válasz nem késlekedett: a választmány javaslata alapján már másnap azt a döntést hozta a képviselőház, hogy Besze János visszahíváA katolikus Beszék 1649-ben, III. Fér dinándtól nyerték a dmereslevelet. János 1811. július 2 án született Szendrőn, Borsod vármegyében. Jogi tanulmányait Kassán és Eger ben végezte.

sának helye nincsen.

A város haragjának oka azóta sem ismert, talán a heves vérű Besze modora váltotta ki a vitát. Besze nemzetőr őrnagy ugyanis, Batthyány miniszterelnök utasítására, augusztus 10-én vonult be Esztergom város 1200 fős nemzetőr zászlóaljával a kulcsfontosságú Komárom várába.

A schwechati vereség után az őrnagy visszatért az országgyűlésbe, de annak munkájában rendszertelenül vett részt, hiszen októbertől már a feldunai sereg élelmezési biztosaként dolgozott.

Besze visszaemlékezései szerint 1849 elején, a január 4-i, kassai vereség után Debrecenbe ment, ahol gyújtó szónoklataival lelkesítette a város polgárait, akik talán ennek hatására is január 19-én Debrecen díszpolgárává avatták. A császári csapatok támadása előtti napokban, júliusban Pesten a Nemzeti Múzeum és a Városháza előtt is szenvedélyesen szónokolt, a későbbi vád szerint „a felséges dinasztiát szidalmazta, és keresztes hadjáratra hívta a tömeget”.

Besze Aradon, a Városházán, tizen- egyedmagával nem csupán részt vett az