Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-08-02 / 30. szám

4keréken Lenger Varga Péter még kissé sportos jelleget is kölcsönöz a kisautónak, ráadásul a két oldalt találha­tó fekete alapú fordulatszám-, vízhőfok- és üzemanyag-mennyiségmérőnek köszön­hetően minden információt megkapunk menetközben. A teljesen szimmetrikus kö­zépkonzolon kényelmesen akad a Kezünk ügyébe a már szinte alapfelszereltség­nek számító manuális légkondiszabályzó, ahogy az mp3-as cd-s rádió vezérlői is. Szintén könnyen rányúlunk a magasra he­lyezett váltókarra. Hátul is el lehet férni, azért szűkösebb a hely, de a gyerekeknek bőven kényelmes. Persze nem is arra ter­vezték, hogy négy felnőtt a balatoni nya­ralással azi10-es menjen, főleg, hogy a 225 literes csomagtartó sem teszi ezt lehetővé. Kisebb férficsoportosulásunk persze egy­ből azon gondolkodott, hogy beférne egy rekesz sör a hátuljába, de végül próba hí­ján arra jutottunk, ha mégsem sikerülne, a dobozosból egymásra pakolva akár több tálca is simán. (Na nem mintha a fiatal lá­nyok, vagy anyukák éppen ezen morfondí­roznának a napi bevásárlás közben.) Elfordítva a slusszkulcsot ugyan még nem kezd el bizseregni a férfi sofőrök jobb lába, még akkor sem, amikor rájön­nek, hogy mennyire dinamikusan vezet­hető az i 10-es a városban. Igazán aztán az 1,1 literes 67 lóerős motor ellenére - kö­szönhetően a kasztni méretének - az or­szágúton, vagy autópályán kezd el heve­sebben dobogni az erősebbik nem szíve. A kocsi ugyanis kis morgós méregzsákká is tud válni, nagyobb fordulatszámnál él­vezet hallgatni a motor hangját. Emellett jól húz, remekül kezelhető a váltó, ráadá­sul nem is kell nagyon pörgetni, mivel már alacsony fordulatszámon is képes leadni a maximális teljesítményt. Sőt az útfekvése is kiváló, így a kanyarokba is nagyobb se­bességgel tehetjük be a kocsit, köszönhe­tően a karosszéria négy sarkában kitolt kerekeknek. Mindezekhez ráadásként 5,4 Teszt: Hyundai i 10 1,1 Style A kis nagymenő Miután az erősebbik nem képviselője a pénztárcájába nyúl és megveszi unszoló kedvesének a Hyundai legújabb kisautó­ját, elégedett lesz a remek vásárral. Rá­adásul miután szerencsés férfitársunk ki­próbálta a típust, elönti az öröm, sőt a ve­zetési élmény miatt jó párszor kölcsön is kéri az asszonytól, ilyen olyan ürüggyel. A forma és a tesztautó virágos matricái is jól mutatják, hogy bizony a női vá­sárlókat célozza meg a Hyundai i10-es mo­delljével, ám a kislányos csinosítás alatt, az 1,1 literes bezinmotor nem kis meglepetést okoz, nagyokat megszégyenítő a kisautó teljesítménye. Az il 0-es egyébként némi­leg a feje tetejére állítja a világot, esetében ugyanis a vizualitás inkább a női szemeket ragadja magával, míg a belső értékekre ez­úttal a férfiak fordítanak nagyobb figyel­met. A tesztautó virágmatricás kasztniját látva ez különösen kidomborodik: „Nézd drágám azt a virágos mintás, bézs színű kisautót, milyen szép, csinos" - mondják a gyengébbik nem képviselői, erre persze jön a férfias kontra: „Az a kocsi világosbar­na, és egyébként az Indiában gyártott 67 lóerős, 1,1 literes, új Hyundai modell". Ösz- szességében pedig mindkét állítás igaz. A kasztni vonalai formásak, oldalról talán kissé egyszerű, az óriási visszapillantók vi­szont irigylésre méltóak. Szemből egy jól megtervezett középkategóriás limuzin ki­csinyített mása, a szűkülő, szögletesített fényszóróknak, a kissé kidomborodó hűtő­maszknak, valamint a lökhárítóban meg­búvó ködlámpáknak köszönhetően pedig nemcsak a kisautók közt tekintélyparan­csoló. Hátulját a nagy, kockás lámpák for­48 hídlap mássá teszik, sőt a Hyundai emblémával ellátott csomagtartófedél-nyitó egysze­rűen gyönyörű. A férfiember beülve lepő­dik meg először, egyrészt mert kényelmes az ülés, és van elég hely, másrészt mert a tervezők egyszerű mégis látványos mű­szerfallal szerelték fel az ilO-est. A középen elhelyezkedő fehér alapú sebességmérő

Next

/
Oldalképek
Tartalom