Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
Balatoni halfajták: a Balatonban 41 halfaj él. A leghíresebb a fogassüllő, ami a köves aljon érzi jól magát (az egy kilogrammnál nagyobb példányt nevezik fogasnak, egyébként süllőnek). Mióta a tóban kevés a hínár, a pontyállomány megcsappant. Ezért a pontyot mesterségesen is telepítik. A balatoni horgászok horgára leginkább keszeg akad, de a kárászfajok is szaporodóban vannak. Ismert még a parti zónában ívó csuka és a tó legnagyobb testű ragadozóhala, a harcsa. Az angolnát az 1960-as években kezdték el betelepíteni, a busát az algák kiszűrése miatt hozták ide a Távol-Keletről, a növényevő amúr pedig véletlenül, a zalaszentgróti halastavakból került a Balatonba. A magyar tenger egyik legősibb hala a garda, a pontyfélék családjába tartozik. Teste karcsú, ezüstös, kb. húsz-huszonöt centiméter hosszú. A garda nagy csapatokban az ősz végén ér - mélyebb vizet keresve - a„tihanyi-kútba''(vagy annak környékére), lila színűre „festve" a habokat. hogy némi forintért elvisznek hajókázni. Tihany és Füred továbbra is szívet do- bogtatóan gyönyörű és kies, egyedül utóbbi ízlésficamos görög faluja borzolja kissé a kedélyt (hiába újították fel), a szittya a maga módján „bosszút áll", nem megy oda, a külföldi meg, ha hellén-országi pihenésre vágyik, hát oda utazik. A lényeg azonban, hogy rendezett mindkét település, a díszkövezett füredi sétálóutca majdnem olyan szép, mint az esztergomi Berényi utca. A tihanyi apátság - és itt cáfolnám, hogy milyen hűvös az altemplom, harminc-sok fokban nem az - csábította a magyar történelemre és kultúrára éheseket, meg kötelezően a kiránduló diákbrigádokat. Momentán még ingyenesen be lehetett tipegni - gondolom, majd változik, ha (ismét) előkerül a matuskai vállalkozó-szellem, vagy kénytelen lesznek érvényesíteni ott is a megszorításokat -, okultunk a másolatok láttán, de persze a kifüggesztett híres alapító oklevelet nem tudtuk elolvasni, nem pusztán a hátunkba lihegő agresszív csoport sürgetése miatt, egyszerűen túl apró betűs volt. Azért verdeste keblünket a nemzeti öntudat. De akkor éreztem magamat igazán otthon, amikor - már ismételten odaát, az Aranyparton - a parti fövenyen fölszerszámozott és reszketeg kézírással díszített kerékpáros alkalmi árusok jelentek meg, akik nemesen egyszerű közvetlenséggel azt harsogták, hogy „májszbitte", avagy: „főttkukiccáttessék". Itt vagyok hon, ez az én világom. Gulya István A tavon minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi Vitorlásversenyt, amit ebben az évben is (mint korábban hét alkalommal) Litkey Farkas nyert. 13 óra 14 perces távteljesítésével sem tudta azonban az 1955- ös 10 óra 40 perces csúcsot megdön- teni, amit a Nemere II cirkáló tart. hídlap 37
