Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
Utcai harcosok: gyalogosok vs autósok Bukovics Krisztián Múlt héten a belváros „csatatereit" vettük górcső alá, most ennél tovább merészkedünk, és elindulunk kifelé a központból, Visegrád felé. Mint ahogy a valóságban, úgy itt a lap hasábjain is két útvonalon próbáljuk épségben elérni az „Esztergom" táblát. E lőször induljunk a Bánomi áttörés felé, már csak azért is, mivel a város közlekedésének szempontjából ez szerencsésebb választás, az autóval közlekedők számára mindenképpen ez a gyorsabb megoldás. Itt már rögtön az első métereken találkozunk egy rizikós ponttal: a Vörösmarty utcából balra kanyarodva a Szent István patika felé vezető úton gyakran látni tanácstalanul ácsorgó gyalogosokat, akik a Bánomi áttörésről nagy sebességgel érkező autók miatt joggal fontolják meg az átlagosnál jobban a lelépést a zebrára. Pedig az autók sebessége itt aligha lehetne - elvileg - ijesztő, hiszen pár száz méterrel „feljebb" egy másik zebra figyelmeztet a lassításra, nem is beszélve a viszonylag éles kanyarról... Mielőtt folytatnánk utunkat tovább, a hegyen át, tegyünk egy kis virtuális kiA városi közlekedése neuralgikus pontjainak egy rendszeresen jelentkező rovatot szentelünk, legközelebb a belvárosból Kertváros irányába indulunk. Ezzel párhuzamosan várjuk olvasóink visszajelzéseit is: önök szerint melyek a legbalesetveszélyesebb részei Esztergomnak? térőt innen az Imaház utca-Kossuth Lajos utca találkozásához: autóban ülve és gyalogoson is évek óta meggyőződésem, hogy ha valahol, akkor itt előbb utóbb összejön a korántsem kívánt találkozás egyszer a négykeréken guruló vas és emberi szövet között... A Bánomi áttörésen továbbhaladva a dombtetőig viszonylagos a béke autósok és gyalogosok között, igaz, előbbiek itt inkább egymással vannak elfoglalva. Közlekedésbiztonság című rovatunkban már tettünk egy hamvába holt kísérletet a párhuzamos közlekedés alapelveinek közkinccsé tételére, okulva az eredménytelenségből most csak a tényéknél maradunk. Ha valaki tudja, segítsen ki abban, hogy vajon mi készteti - a teljesség igénye nélkül - a pótkocsis IFA-t és a következetesen 20 kilométer/órás sebességgel baktató autóst arra, hogy a kanyarodósáv után (időnként már korábban) azonnal a belső sávba vágjon (az irányjelző használatát már nem is merem számon kérni), majd egyre lassulva, a fizikával és járművével küzdve akadályozza a mögötte feltorlódókat... Az eredmény sajnos gyakran az, hogy a türelmetlenebbek belülről előzik a delikvenst, és a dombtetőre felérve még mindig a bosszankodással vannak elfoglalva, miközben szinte a „semmiből" bukkan elő a következő gyalogátkelőhely, megrettent járókelőkkel az út szélén. A gyalogosok számára különösen a reggeli és délutáni csúcsforgalomban tűnik „mission impossible"-nek az átkelés, talán nem ártana - különösen az iskolaszezon alatt - egy kicsit erre is gondolni az autóval közlekedőknek. Innentől kezdve viszonylag békés az élet, eltekintve persze egyedi esetektől, amelyekre a megoldás csak mint két fél fokozott odafigyelése lehet(ne). A másik irányban, a Bajcsy-Zsilinszky- Majer István-Dobozi Mihály útvonalon még több a veszélyes hely. A Zöld Ház előtti, többszörösen tragikus emlékű kanyar valószínűleg minden itt élő számára tudatosított veszélyforrás, de a helyzet nem sokkal jobb távolabb sem. A Szent István fürdőnél lévő zebrán még csak-csak át lehet jutni, ha legalább pár dános türelemmester a gyalogos, innentől azonban egyre durvul a helyzet. A Múzeum cukrászdánál lévő kanyar nem csak a turista-, hanem iskolaszezon idején is nem hiányolt izgalmak színhelye: a két gyalogátkelőhelytől a városban nem ismerősök számára beláthatatlanul messze lévő részen szinte folyamatosan próbálnak átjutni a gyalogosok, és csak remélni lehet, hogy nem túl sok autó gyalogosvédelmi tesztjét végzik majd el itt a közeljövőben... A tanítóképző főiskola, illetve a Bazilika parkolója, valamint a Dobozi úti élelmiszerbolt előtt lévő zebráknál „átlagos" kihívások várnak a járókelőkre: rábírni valahogy a forgalmat - mindkét irányból -, hogy eleget téve a KRESZ-nek, adják meg számukra az elsőbbséget. Ez sajnos manapság még mindig nem könnyű feladat, mentalisták előnyben! A szellemi erejükkel kevésbé jóban lévők néhány száz méterrel odébb, a sárga, villogó lámpával (amelyik autós eddig még nem vette észre: ha a lámpa nem villog, hanem folyamatosan világít, akkor bizony pillanatokon belül pirosra fog váltani) jelzett zebránál próbálkozhatnak. 22 hídlap
