Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-26 / 29. szám
párkány Őszre elkészül a törökverő lengyel király szobra Sobieski visszatér Párkányba Oravetz Ferenc A törökverő Sobieski János lengyel király nevét Párkányban egy utca őrzi, októbertől azonban már lovas szobor is hirdeti a 325 év előtti fényes haditettet, a törökök kiűzése szempontjából sorsfordító párkányi csatát. A szobor ötlete 2003 októberében, a LIMES ANAVUM regionális kulturális társulás által szervezett történelmi konferencián fogant, amelyet a társulás a párkányi csata 320. évfordulója alkalmából szervezett. A résztvevők akkor memorandumot fogadtak el egy méltó emlékmű létrehozásáról, hangsúlyozva a többnemzetiségű keresztényhad, mint korai uniós előkép szimbólumát és a népek függetlenséghez való elidegeníthetetlen jogát. A XI. Ince pápa által életre hívott Szent Liga seregei 1683. 10. 9-én mértek megsemmisítő veresé- mm get az oszmán csapatokra, amely párkányi csataként került a történelemkönyvekbe. Ennek előzménye volt a királyi sereget mesz- sze megelőző Sobieski vezette ötezres előhad és Kara Musztafa vezényelte török túlerő között október 7-én lezajlott összecsapás, amelynek tragikus következményeként mintegy kétezer lengyel maradt a csatatéren. A harci vágytól égő lengyel király ekkor óvatlannak bizonyult és csaknem ő is áldozatul esett a török cselvetésének. Másnap megérkezett Lotaringiai Károly herceg serege, és az így egyesített 28 000-es felmentő keresztény had már sikerrel ütközhetett meg az oszmánokkal. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a párkányi várat a törökök nem képesek megtartani, a hajóhídon próbáltak Esztergomba menekülni. A hajóhíd szétlövésével a szövetséges vezérkar elvágta a török visszavonu- /£ lásának útját, és ennek következtében mintegy 8000 oszmán maradt a csatatéren, vagy veszett a Dunába. A párkányi sánc birtokbavétele után a keresztény seregek október 28-án bevették Esztergomot is, aztán két év múlva Érsekújvárt, 1896-ban pedig Budát és véget vetettek a csaknem százötven éves oszmán uralomnak. A török járom felszámolásával lezárult a magyar történelem egyik vér- zivataros korszaka. Ezt követően a lé- lekszámban megfogyatkozott Párkányban és Esztergomban új fejezet íródik. Mindkét helyen lassan kezdenek beletelepedni az emberek, és a középkori alapokon hat önálló települést hoznak létre: a hódoltság utáni Párkányt, Esztergomban a királyi várost, Vízivárost, Szenttamást, Szentgyörgymezőt és Zsember falut. E rövid múltidézés is jól érzékelteti a párkányi csata jelentőségét, amelyet a hozzávetőleg ötmillió koronaértékű Sobieski lovas szobor méltóképpen fog jelképezni. Járulékos beruházásként a párkányi önkormányzat 2,5 millió koronáért rendbe teszi a római katolikus templom melletti kis parkot és elkészítteti a szobor talapzatát. Az említett rendbetétel fák kivágásával, egy betonoszlop eltávolításával, közvilágítás megoldásával, facsemeték kiültetésével és padok, kihelyezésével jár. A Duna-sétány kapcsán kivágott fák eszmei értékeként a beruházó cég 4,5 millió koronát köteles a párkányi önkormányzat számlájára átutalni, amelyet csupán zöldövezet kialakítására lehet felhasználni. A város, részben ebből az összegből fogja a lovas-szobor járulékos invesztícióját finanszírozni. Az emlékmű felavatására számos illusztris vendég jelenlétében október 25-én kerül sor. Előtte egy nappal „Szabad Közép- Európa múltja és jövője" címmel a szoborbizottság történelmi konferenciát szervez a párkányi csatáról. Oravec Ján polgármester védnökséget vállalt a szoboravató ünnepség felett. Sobieski szobra a római katolikus templomhoz közel olyan parkrészbe kerül, ahol maga a csata is zajlott. Ismereteink szerint a törökök által épített Dzsigerdelen (innen a Csekerdény elnevezés) Parkani (e májlyukasztót jelentő török szóból lett a Párkány) vár a templom helyén és környékén állott. A hely kiválasztásakor nem elhanyagolható szempont volt az esztergomi Bazilika nyújtotta háttér. E kis parkból emelkedik majd ki „a csatára utaló süttői mészkő faragott talapzata.Térben törött ágyúkerék, törött pajzs, harciszekér-töredék"..."Sobieski nagy lengyel király büszke hadvezéri pózban üli meg lovát. Erős felső testén páncélt visel, alatta hosszú kaftán, vállán királyi prémes körköpeny, fején prémsapka, hatalmas tolldísszel. Baljával megfeszíti lova fejét, tekintetét kissé oldalra fordítva. ''N», Vele azonosul lova akarata is. Erős jobbjával, egyenes kardjával kiadja a parancsot a ro- Jj hamra, mutatva a töröknek a végleges kivonulást Európából. VENIMUS, VIDIMUS ET DEUS VICIT-„JÖTTÜNK, LÁTTUNK ÉS AZ ISTEN GYŐZÖTT - olvasható majd több nyelven is a felirat a szobron". A kompozíció magassága 665 centiméter lesz, maga a szobor 325 centiméter (ebből a dísztoll harminc), a bronzból öntött ló marmagassága pedig 185 centiméter. 34 hídlap
