Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-19 / 28. szám
gyakorlatokat is végeztem, tussal illetve számítógéppel. A képalkotással párhuzamosan mindig is szükségem volt arra - akár városban éltem, akár nem - hogy közei legyek a természethez. Szükségem volt és van arra, hogy tó vagy folyóvíz közelében lehessek, hogy füveket, fákat láthassak. A fotózásban találkozott össze az alkotás és a természet szeretete, így leltem meg lelki nyugalmamat, a fényképezés imigyen egy képalkotási módszer lett a többi közt. A természetfotózás különösen az, mindig is szenvedélyem volt, nagyon szeretek madarakat, virágokat leképezni. Ebben tán a legjobb az, hogy a képek készítése során nem csörtetek át árkon-bokron, hanem próbálok beleolvadni a természetbe, próbálok diszkréten viselkedni, mindezt azért, hogy a természet „megfeledkezzen rólam", és így kitárja előttem részleteit. Egyfajta meditáció ez, amikor a legapróbb részletekre is fikultúra gyelni tudok, nagyon izgalmas állapot, (gy lehet, hogy az indulásnál még madárfotózásról van szó, de a végén már az absztrakt motívumoknál tartok.- Érzékenységedet, látásmódodat komoly helyeken is észrevették, díjazták.- A National Geographic online felülete gyakran közli fotóimat, illetve elismerést is kaptam egy alkalommal Londonban, az Év természetfotósa (Wildlife Photographer of the Year) díjkiosztóján. Emellett minden évben indulok egy-egy hazai fotós pályázaton is, melyeken rendszerint díjazák a képeimet. Mindezt úgy, hogy inkább a fotóművészet egyik ágát képviselem, mint a hagyományos természetfotóét. Igaz, mindig nagy élvezetet jelent számomra a madarászás, madárfotózás és „hagyományos" természetfotók készítése is. Akár természetes, akár mesterséges alkotás amit meglátok, bennem mindig elindít valamit annak emberközeli hangulata vagy grafikai hatása. hídlap 29
