Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-22 / 19. szám
szültségtől, időzavar miatt, Te!e y£jn egy„apos mosoH>,1^ gV P Döbbenetes, ŰZ ember meg segge!. Karácsony Isten petének unj flZ ünnepet. 0 «Síig azt hiszi, «tatot,^g^is^-neW-tN«»^ hallgasson, és majd mi tesszu , J h behfásultak, ingerültek e g hogy minden felborult. Nem ™e*^' ^ arcúak, kirobbanó indulatokat detienek, űzőitek, szomorú szem . ,eredetíek lettünk. Hiszem es rögtön harsány szavakba forralóa , g szeretete az egyetem, isten ^ * fr1”* VMg0t’ BS ZZyh. wp S‘£f SU*" ”"ító',‘í' 2007 karácsonyának ünnepen gy^Mégét, vá|yjt. yagya —f ■ 1.11 A 1 ; ’ r 24.én. Az első emberpár napja, afrygy tefcsftem, es R- - - !annyiunk napja van 24-én, akik rkezésének ünnepe. Az ember ____V n normák az éjszakája let g _____a ma is sirónak, a m t befutó karácsonyi design-t, cember 24-én. Az első emu., K y nem tud;UK tei;^~. . annyiunk napja van 24-en, akik I V {g$„efc ünnepe. Az em er ennek a napnak az éjszaka,«NettA ma is sírónak, a ma 7- 07 Uten Fia reménysége lett rgJBWÖ, szemét lehunyoiiak, es “/rÍÍ» ” ^„„zy/W Dr. Cselényi István Gábor: Karácsonyi köszöntő Legyen szabad karácsonyi köszöntőmet egyik karácsonyi versem szavaival szavaival kezdenem. Emmánuel Anyag bokrában rejtező, a holt élettelenbe mint sziklába élet vízét, élőbe lelket lehelő teljesség-célpontunk, Ige, ki néped kivezetted, hitet-szabadulást hozó, történelmünk Napkeleté, a Kifürkészhetetlent föltáró, friss emberi Szó, Atyádnak köztünk-léte, tüze kisugárzása, energiák telére, lelkünk-szomjazta ISTEN, mindig-nagyobb, még érkező, és mégis-mégis EMBER: a teljességre éhező, kiben ittlévő lesz a Más, akiben Isten közli magát... köszöntünk, ISTEN-EMBER! A Máté-evangélium úgy mutatja be karácsonyt, mint próféciák, előképek beteljesülését. De Szent Pál is beszél arról, hogy például a szikla, amelyből Mózes vizet fakasztatott, Krisztus volt. Pedig fizikailag nem is létezett, de mint célpont, mint húzóerő, már jelen volt. A Keleti Egyház - és most ezalatt az ortodox és a görög katolikus egyházat is értem - karácsonyi énekei is úgy mutatják be a Megtestesülés ünnepét, mint az egész teremtett világ teljesség-vágyának célbaérését. Nem egy távoli időben történt, pontszerű, elszigetelt eseményről van tehát szó, hanem a gondviselés csodálatosan kiérlelt tervéről. A mennyei Atya úgy irányította a kozmosz, az élővilág, az emberi történelem menetét, hogy annak minden értéke Jézus Krisztusban érjen célba. Ugyanakkor Krisztus nem is egyszerűen csak Messiás, nemcsak az álmok beteljesítője, hanem sokkal többet hoz ennél. Benne maga Isten jelent meg az emberiség történelmének színpadán. Ettől kezdve jelen akar lenni minden emberben. Az emberiességben, a humánumban válik iga- zán foghatóvá. Az ember képes kilépni önmagából, önma- gába-zártságából, képes kinyílni a másik felé. Megtörténik a nagy „csere": „Isten emberré lett, hogy az ember istenivé válhasson - ahogy a keleti szentatyák mondták. 8 hídlap
