Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-15 / 18. szám
esztergom Vizsgacentrum marad a városunk! Mint már arról sokan értesültek a városban és a környező településeken, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Esztergomból a nem megfelelő vizsgatételek miatt a járművezetői vizsgát 2007. december 1 -jével Tatabányára irányította volna. A város autósiskolái összefogtak, és megkerestek minden hivatalos irodát, hogy a hiányosságot orvosolják, a Közlekedési Hatóság által megjelölt, a törvényben előírt kötelességet maradéktalanul teljesítsék. Sikerült! Kérésünket tárt ajtók, segítő emberek fogadták. A város eleget tett a törvényes előírásnak, miszerint a vizsgaútvonalak 30%-ának párhuzamos közlekedésre alkalmas szakasznak kell lennie.Köszönet illeti Esztergom polgármesterét, Meggyes Tamást, a városi Közterület-felügyeletet, a Polgárőröket és a Rendőrséget, hogy ezt a sok polgárt érintő problémát haladéktalanul, rövid időn belül megoldották, és így Esztergom megőrizte az évtizedek óta vizsgahellyé nyilvánított rangját. Köszönettel és tisztelettel: Borovszkilózsefné, a „SEDAN" Autósiskola iskolavezetője Tisztelt Váczy Úr! Köszönöm a legutóbb nekem írt válaszát és megértem az érvelését. Megértem, de a vitatémákat a lapban megszólaló képviselők adják! Ennek ellenére én most más témát érintenék, ha lehet. Hallelúja! Megmenekül a Magyar Állam! Mitől? A veszteségtől. A veszteségtől, amit az oktatás, mint ágazat okoz neki. Lépni kell! Lépni kell, mert a fogyatkozó gyermeklétszám miatt nincs pénzügyi lehetőség a magas pedagógus létszám további fenntartására. Helyes! Ne is pazaroljuk a pénzt ilyen apróságokra! Teljesen felesleges a sok, diplomás nevelőt eltartani. Ezek egyébként is mindig csak sírnak, hogy kevés a pénz, kevés az idő, sok a tananyag. Túlterheltek ők is és a tanulók is. Minek itt annyit nyűglődni ilyen piti dolgokkal! Bezárni a sulit és kész! így azután már meg is menekült az Állam a veszteségtől. Még az átkosban történt (a másodikban), hogy a 80-as évek végén az egyik vidéki nagyvállalat pénzügyi helyzete megrendült. Mi volt az első intézkedés, amit a vezetés hozott? Na mi? Nem, nem a jobb szervezés vagy a hatékonyabb piackutatás, esetleg a modernizálás. Á, dehogy! Bezárták gyorsan a vállalat óvodáját. Akkor még voltak ilyen felesleges intézmények egy-egy nagyobb vállalaton belül is. (Lehet, hogy ezért bukott meg a szoci!) Megmenekül az Állam! Hallelúja! Csak csendben szeretném megkérdezni a döntéshozó urakat, mindegy melyik oldalból. Ha az ország kasszáját így megcsappantja az oktatás és ilyen mértékű pénzgyűjtésre van szükség, mi a fene lenne velünk, ha most is annyi gyermek születne, mint az ötvenes években? Vagy akkor lenne rá pénz? S ha ez így van, miért gondolják takarékoskodó képviselőink (a takarékoskodás terén egyébként nagyvonalú példamutatással), hogy ha egy-egy pedagógus csupán tíz vagy tizenöt gyerekkel foglalkozik, az pazarlás? Tessék mondani egészen biztos, hogy az? Zsákovits Ferenc Esztergom, Búbánatvölgy, Fárikúti út BERLINI JUTALOMUT 2006 őszén kezdődött, amikor is a Robert Bosch alapítvány pályázatot írt ki„ Junge Wege in Europa" címmel a volt szocialista országok és németországi testvériskoláik diákjai számára. A cél két iskola tanulóinak német nyelven való együttmunkálkodása, gondolkodása egy adott témában, és természetesen a cseretársak országának, kultúrájának, életének alaposabb megismerése. Mi az aulendorfiakkal (vezetőik: Dr. Wolf Broska és Pierre Groll tanár urak) vállalkoztunk a feladatra. Közel négy hetet töltöttünk együtt. Böngésztük, tanulmányoztuk a korabeli magyar és német újságokat, kutakodtunk, hogyan is látták és láttatták az 1956-os magyarországi eseményeket a zsurnaliszták a vasfüggöny két oldalán. Közös munkánk eredménye egy kiállítás lett, amely időrendben mutatja be a forradalmat és annak leverését a két ország sajtójának tükrében. Összeállítottunk még egy német nyelvű könyvecskét is '56 történéseiről, szemtanukat is megszólaltatva, köztük Vazul atyát és Frau Michaelis Rohrt, s természetesen külön kiemelve az esztergomi sötétkapui eseményeket. Rengeteget fordítottunk, sokat dolgoztunk, s mélyültünk el jobban saját történelmünkben. Hasznos és szép volt a feladat, a közös munka meg örömteli. Barátságokat kötöttünk, bepillantottunk társaink hétköznapjaiba, szokásaikba, kultúrájukba, gyakoroltuk és tényleg használtuk a német nyelvet. Itthon igyekeztünk jó házigazdák lenni, amiről egy korábbi Franka lapban közzétett nagyon kedves levelük is tanúskodik. Aztán befejeződött a pályázat. Búcsúzáskor, mint lenni szokott, nagy ígéreteket tettünk, hogy írunk egymásnak, e-mailezünk, tartjuk a kapcsolatot. De ebből nem sokat valósítottunk meg. Telt-múlt az idő. A magyar csapat nagy része időközben már le is érettségizett. Aztán egyik októberi napon Nyitrai tanárnő (a magyarokat ő és Bánhídy Vajk tanár úr segítette, irányította) nagy hírrel érkezett: aTemesvári Pelbárt Ferences Gimnázium /Esztergom és a Studienkolleg St. Johann /Aulendorf tanulóinak munkáját a zsűri beválasztotta a tíz legjobb pályamű közé, és ennek jutalma egy négynapos berlini utazás. Nagyon megörültünk! (AJunge Wege in Europa" 2006-2007-es pályázatra több mint százan jelentkeztek, negyvenen nyerték el, köztük mi is. Aztán munkánkat befejezve - kiállítás, könyvecske elkészült-, a kiírást teljesítve, úgy hittük ennyi volt, szép volt.) Igen nagy elismerésnek érezzük ezt a külön jutalmat. 4 nap Berlin, repülővel! De sajnos a meghívás csoportonként csak 4-4 diáknak és 1-1 kísérőjüknek szólt. Ki menjen, ki maradjon?,- hiszen a pályázaton nyolc magyar fiú dolgozott. Nagyon nehéz volt, de döntenünk kellett. Haramza M. és Pileczky M. a 12.B-ből, két tavalyi 12.A-s: Müller M. és Pfeifer N. és a tanárnő képviselték a Frankát. Jó volt Berlinben viszontlátni „munkatársainkat” akik időközben már természetesen a barátaink lettek. Jó volt feleleveníteni a közös élményeket és újakkal gazdagodni. (...) A zárókonferencián megismerkedhettünk a Bosch alapítvány vezetőjével, és köszöntötte a résztvevőket a lengyel nagykövet is. Kiállításunkat megtisztelte látogatásával a Magyar Nagykövetség két munkatársa is, akikkel hosszasan elbeszélgettünk. Öröm volt ott lenni. Köszönjük mindenkinek, aki ezt segítette, lehetővé tette. Haramza Márk és Pileczky Marcell I2.B Aranyhegyen szeretnék vásárolni! Mi, üzletekbe, piacra járó emberek már csak ilyenek vagyunk, szeretjük kiválasztani az árut, amit vásárolunk. Különösen akkor, ha élelmiszerről van szó. Ez így van rendjén, hiszen találja meg mindenki a pénztárcájának és ízlésének leginkább megfelelő árucikket, a legjobbat, a legfrissebbet. Ehhez azonban verseny kell!... Ahol ez nincsen, a piacon egyeduralkodó elké- nyelmesedik, árban diktálni akar! A minap meglepődtem! Az Irinyi János utcában található, évtizedek óta árusító zöldségbolt eladója szerény kéréssel aláírásgyűjtő ívet tett elém, ha úgy gondolom, hogy üzletük fontos a számomra, csatlakozzak az Önkormányzathoz küldendő kéréshez, miszerint üzletük továbbra is üzemelhessen a CBA áruház melletti közterületen. Kíváncsi lettem, mi lehet a megszüntetési szándék oka? Nem tudta megmondani, de gyorsan hozzátette, nincsen fizetési elmaradásuk! Véleményem szerint a két üzlet jól kiegészíti egymást! Az árakra is figyelve mid-két helyen friss zöldséd és gyümölcs kapható. Úgy gondolom, mi itt élők kerülnénk hátrányba, ha ez a helyzet változna, hiszen - különösen a közeledő Piac átköltöztetés után - nagy-mértékben szűkülnének vásárlási lehetőségeink. Ez pedig nem érdekünk! 2007. december 8. Tisztelettel: Bánomy Antal, Irinyi utcai lakos A városházi szem (pont) Avagy ki a városháza, és miért „pont" egy irányba néz a szeme? Eltűnődtem Gulya István cikkei alapján, hogy vajon ki is lehet a városháza, akinek e fontos érzékszervét ő képviseli. Először azonban a szem valamilyen biológiai problémáját próbáltam elemezni. Lehet hogy a retinára vetített kép élessége nem megfelelő. Lehet, hogy látható fénytartomány egy része nem hoz létre éles képet. Vagy a narancs árnyalat markánsabb kép élményt hoz létre a szerző látó-központjában, mint a többi árnyalat. Esetleg ez a szem az infravörös és az ibolyántúli tartományban is érzékel. Aztán a fényképre nézve ezt az okfejtést elvetettem. Nincs rajta látást korrigáló szemüveg. Vagy lehet hogy kontaktlencsés? Sajnos biológiai alapon nem jutottam a megoldásra. Akkor ki lehet a városháza? (a létesítményt eleve kizártam) Valamelyik jegyzőnk, dr. Marosi vagy dr. Csömör? Őket (és stílusukat) valamennyire ismerve kizártnak tartom. A városházi alkalmazottak esetleges szempontjai nem publikusak, ezért ezt az esélyt is kizárom. Maradnak a képviselők, az alpolgármesterek és a polgármester. Tekintettel arra, hogy többségükkel az elmúlt esztendőben valamilyen munka vagy emberi kapcsolatban voltam és a döntő többségüknek stílusa szempontnokunk stílusánál emelkedettebb volt, a többiekről pedig ezt feltételezem. Ez a lehetőség sem az igazi. Kizárásos alapon elfogytak a „szempont(nok)ok" és nem jutottam a megoldás közelébe. Aztán elbizonytalanodom. Csak nem maga Gulya úra városháza? Nem tudom. Üdvözlettel: Lőrinczy György, esztergomi polgár Én nem vitatom, hogy kié itt a tér! Én csak azzal vitatkozom, hogy az én Kis-Duna sétányi lakásom nem áll a főtéren mégis elővásárlási joggal terhelik! Azt is elárulom, hogy a lakóközösségünk a bejegyzésről addig tudomást sem szerzett, míg egy lakó el nem kívánta cserélni lakását, s nem ment Vele a közösképviselőnk a Földhivatalba. Ekkor szembesült a ténnyel, hogy az összes lakás tulajdoni lapján bejegyezték a terhelést. Persze azért a Földhivatal is utolérte magát egyszer csak 1 hónap múlva. így 2007. májusában levélben értesítettek róla, hogy 2006-ban az önkormányzatunk erről döntött. Amikor fellebbezni próbáltunk a Földhivatalhoz, akkor közölték velünk, hogy ezt feleslegesen tesszük, mivel több száz ingatlanra jegyezték ezt be. Kaptunk is egy listát, melyen 98 kiértesítendő tulajdonos szerepel a mi címünk mellett. Mi mégis fellebbeztünk a Fölhivatalhoz, melyet el is utasítottak azon indokkal, hogy mi hozzátartozunk egy hosszútávú rendezési célhoz, melyről a mai napig ismételten semmit sem tudunk. Azt viszont már tudjuk, hogy az önkormányzati hirdetőtáblát kellett volna 2006. év folyamán minimum havi szinten figyelnünk, s emellett az értesítőket árgus szemekkel olvasnunk. Sajnos nem voltunk eléggé résen! Most már jobban figyelünk, s e kérdésben is NÉPSZAVAZUNK! Addig is azt ajánlom a városban tulajdonnal rendelkező polgároknak, hogy fáradjanak el a Földhivatalhoz, s tekintsék meg tulajdonlapjukat! Tisztelettel: Kékesi Lívia Tisztelt p.z.! Az Eszköz Kft. véleményem szerint megtéveszti az olvasókat, és jogtalanul jár el. Ugyanis amikor azt mondja, hogy „A próbaüzemszerűen beindított akció (...) csak a belterületi városrészekre vo- natkozik."akkor ez azt jelenti, hogy a Szamárhegyről is el kell vinnie a zöldhulladékot, ugyanis az a terület jogilag nem üdülő-, hanem belterület. Egyrészt az alábbi link bizonyítja ezt: ( www.portal.ksh.hu/pls/portal/cp.hnt_telep?NN=2513l ), másrészt a beépítetlen belterületi ingatlanok után a Szamárhegyen is az idei évtől komoly telekadót kell fizetni, tehát az önkormányzat szerint is belterület az a rész. Tisztelettel: Márkus Péter : Lapunk továbbra is várja az olvasói leveleket, észrevételeket. A szerkesztőség fenntartja I ! a jogot, hogy nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket a Hidlap hasábjain nem közöl, és a I j leveleket rövidített formában jelentetjük meg. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrö-1 I zik a szerkesztőség és a kiadó véleményét, az abban leírtakért felelősséget nem vállalunk. I Fenntartjuk továbbá a jogot arra, hogy a szűkös helykinálat miatt a leveleket beérkezési I sorrendben jelentetjük meg, az Írások leadási határideje minden héten kedd 18.00 óra. AI leveleket a szerkesztőség postacímére (2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4.) vagy elektro-1 nikus formában az info@hidlap.net címre várjuk. Kérjük, hogy minden esetben tüntessék I fel: a levélben leírtakat az olvasói levelek rovatban szeretnék megjelentetni. hidlap 29 olvasói levél
