Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-12-15 / 18. szám

Sajnos a történelmi pillanatok eufórikus hangulata - bár jelentőségük vitathatat­lan - gyorsan elolvad, és csupán a követ­kezményei, a határnyitás esetében a lehe­tőségek maradnak meg, amelyekből vi­szont csak akkor lehet profitálni, ha élni is tudnak vele. Nézzük tehát, hogy mi marad számunkra a december 20-i, éjféli ünnep­ségeket követően. Élet a határok nélküli Európában Magyarország csatlakozásának legfonto­sabb látható jele lesz, hogy a belső ha­tárt Ausztria, Szlovákia, Szlovénia felé bármely ponton át lehet majd lépni, anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor. Mivel a belső határokon megszű­nik a határellenőrzés és a határőri­zet, egy olyan ellenőrzési rendszer kerül, illetve került kialakításra, amely biztosítja a külföldiek ellen­címlapon 4 © © Schengen © kialakulásának története 1985-ben a luxembur­gi Schengenben a Be­nelux államok, Franciaor­szág és a Német Szövetségi Köztársaság között megálla­podás született, hogy célsze­rű lenne a közös határokon a határforgalom-ellenőr- zést megszüntetni, hogy ° 0 erősítsék a népek közöt­ti szolidaritást, könnyít­sék az áruk, szolgáltatások mozgását, töröljék el a tagállam­ok közötti személyek mozgásával kapcsolatos ellenőrzéseket. Később - Nagy-Britannia és Írország - kivételével mindegyik uniós állam csatlakozott a szerződéshez. A Schengeni Egyezmény után 1990. január 15-én aláírták a Schengeni Végrehajtási Egyezményt, ami 1995-ben lépett életbe, és gyakorlatilag a schengeni térségben felszámolták a belső határellenőrzést, áthelyezve a hangsúlyt a külső határokra, ahol meghatározott szabályok alapján történik a beutazás és a bevándorlás ellenőrzése. A személyek szabad mozgásának biztosítása érdekében a biztonsági kockázatok kiküszöbölésére közös szabá­lyokat fogadtak el a vízumpolitika, a menekültügy és a külső határellenőrzés területén. Az egyezmény értelmében ahhoz csak EU-tagállamok csatlakozhatnak. A kilenc­venes évek folyamán, az Egyesült Királyság és Írország kivételével, valameny- nyi EU-tagállam csatlakozott - Olaszország (1991), Portugália és Spanyolország (1991), Görögország (1992), Ausztria (1995), Dánia, Finnország, Svédország (1996). Tekintettel arra, hogy az EU északi államai tagjai a Schengeni Egyezményhez hasonló tartalmú Északi Útlevél Uniónak, melynek tagja Norvégia és Izland is, a schengeni egyezmények aláírói társult tagságot ajánlottak fel az Északi Útlevél Unió azon tagjainak (Norvégiának és Izlandnak), melyek nem tagjai az EU-nak. Ez a két ország 1999. május 18-án csatlakozott a Schengeni Egyezményhez. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés a Schengeni Egyezmény egy jelentős ré­szét „közösségi joggá" nyilvánította és ezzel annak szerepe lényegesen felerősö­dött. Ettől kezdve az újonnan csatlakozó országokra nézve a schengeni rendszer átvétele és alkalmazása kötelezővé vált. Az egyezmény már továbbfejlesztette a megállapodás elgondolásait, és fő cél­ként megjelenítette azt, hogy a közös határokon megszűnik az ellenőrzés, azon bárki, bárhol, bármely időben átléphet (akár az autópályán, akár egy hegyi ös­vényen, akár egy folyó partján sétálva). Ugyanakkor szigorú ellenőrzéshez kö­tötte a külső ha­tárokon átlépő személyeket és tárgyakat, vala­mint olyan, az or­szágok mélységé­ben kialakítandó ellenőrzési mód­szerek kialakítá­sát tűzte ki célul, mellyel hatéko­nyan lehet szűr­ni az országba bejutott illegális migrációt. HORVÁTORSZÁG 344,6 km EU belső határ: 1 586,8 km EU külső határ: 655,7 km hídlap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom