Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-08 / 17. szám
életmód Egyelőre még várat magára az igazi síszezon Léceket felcsatolni! A múlt heti első hó bár tiszavirág életűnek bizonyult, ám a sízés szerelmeseinek bizonyára megdobbant a szívük: hamarosan újra felcsatolhatják a léceket és csúszkálhatnak a hegyekben. Ezúttal a régiónkban működő sípályákat térképeztük fel, amelyek - mint kiderült - felkészülten várják a nagyobb havazást. Ameddig pedig enyhébb az idő, tanulhatunk és gyakorolhatunk a dorogi műanyag pályán. A síelés gyökerei több évezredre nyúlnak vissza. Valószínűleg a síléc hótalp formájában hamarabb létezett, mint a kerék, és szigorúan az egyszerűbb közlekedést és a vadászatot szolgálta a hófedte északi vidékeken. Norvégiában, Rodoy szigetén a régészek egy 4 ezer 500 éves, síelő alakot ábrázoló kőbe vésett rajzot találtak, az első írásos emlékek pedig az első évezred végén keletkeztek. A vikingek kultikus figuraként tisztelték Ull-t és Skade-t, a síelés isteni párját. A 18-19. század környékén a skandináv népek a harcokban is használtak síléceket, 1840 óta pedig már katonai síversenyeket is rendeztek. Nem sokkal később már civilek is részt vehettek a futamokon, és hamarosan Európa-szerte kedvelt tömegsporttá vált. Népszerűsége a tu rizmus térhódításával párhuzamosan folyama tosan növekszik. E tekintetben hazánknak még van mit behoznia: a rendszerváltásig legfeljebb a „csehszlovák" hegyekbe utazhattak az„úri passzió"szerelmesei, az elmúlt másfél évtizedben azonban évről évre honfitársaink ezrei hódítják meg az olasz, a svájci és a francia Alpok hegyeit, miközben Szlovákia síparadicsomai is kedveltek maradtak, és hazánkban is egyre több pályát tudnak hóágyúkkal a csapadék mennyiségétől függetlenül síelésre alkalmassá varázsolni. A sísportról elsősorban a lesiklás jut eszünkbe, pedig a sífutás és a túrasízés is remek szórakozást és testmozgást ígér. Ameddig nincs hideg, és nem havazik... Dorogon nyolc éve nyitotta meg kapuit a Petőfi Sándor iskolával szemben egy mesterséges dombon kiépített 500 négyzetméteres, 55 méter hosszú műanyag sípálya, ahol október közepétől április elejéig időjárástól függetlenül gyerekek és felnőttek egyaránt elsajátíthatják a sízés alapjait. A tanpályát elsősorban a kezdők számára ajánlják, de jó szolgálatot tehet minden gyakorló sízőnek, ha a szezon kezdete előtt felfrissíti tudását, és átmozgatja izmait a leginkább tüskés lábtörlőre hasonlító műanyagon. A pályánál tolókaros felvonó is üzemel, és van lendítőpódium is, amellyel nagy sebességet elérve a versenytechnikát is gyakorolni lehet. A helyszínen van lehetőség felszerelés bérlésére, ezenkívül síszaküzlet és -szerviz is működik. A sportág alapjait nyolc szakképzett edző segítségével sajátíthatja el hároméves kortól korhatár nélkül bárki. Fódi János szerint rendkívül fontos, hogy a kezdők szakember segítségével tanuljanak és tökéletesítsék tudásukat. A pályán hétköznap délelőttönként óvodások tanulnak, 15 órától este 20 óráig, valamint hétvégén reggel 9-12, valamint 15-20 óra között áll nyitva a nagyközönség számára, de tanácsos mindenképpen előzetesen időpontot egyeztetni. Amikor pedig eljönnek a mínuszok... Esztergom környékén legközelebb Dobogókőn hódolhatnak hobbijuknak a sízők és a hódeszkások, amint 30-40 centiméteres hó hullik, máris beindulnak a felvonók a két, 980 és 1170 méter hosszú, piros és kék jelzésű pálya mentén. Tavaly felújították a 635 méter hosszú tányéros felvonót, és a pálya minőségét biztosító hótaposógépet, azaz a ratrakot, és mostanra elvégez22 hídlap
