Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-11-24 / 15. szám

helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Sobieski, a kereszténység zászlós vitéze Városunk megannyi történelmi emléke, szépen hely­rehozott vára, bástyái, házai, kőfalai és templomai mellett ott állnak a régi korokat idéző szobrok is. A kőalakok egy része a dicsőséges hadakozásokat, a vallást és területet védő hősöket, királyokat, kato­nákat ábrázolják, köztük Sobieski János lengyel ki­rályt, a török uralom alól Esztergomot felszabadító hadvezért. Helytörténeti sorozatunkat mint min­dig, most is a megyei levéltár munkatársainak szíves munkája segítette. 1933. februárjában a Magyar-Lengyel Egyesület buda­pesti székhelyén, báró Nyáry Albert, az előkészítő bi­zottság tagja dokumentumban fekteti le a Sobieski Já- nos-emlékünnepség megtartásának szándékát. Az apro­pó Bécs felszabadításának 250. évfordulója volt. Lengyelek Esztergomért Az egyesület memoranduma szerint „a köztudat azt tartja, hogy Sobieski Bécs felszabadítá­sával, 1683. szeptember 12-én Bécs- nek és a dinasztiának tett áldozatot. Amikor a török sereg Bécs alá vo­nult az utolsó elszámolás­esztergoa VISSZAVÉTELÉNEK 2bl):IK ÉVFORDULÓJÁRA ALLiTnT AV/_ _________ n :\rmmmnnj ra készült a kereszténység ellen. XI. Ince pápa tud­va ezt, minden segítséget megadva Sobieskinek, a len­gyel király kezébe adta a ke­reszténység zászlaját. Sobi­eski János bécsi győzelme után folytatni akarta küzdel­mét, amíg csak ki nem szorítja a törököket a keresztény Ma­gyarországról, tervét azonban a politika és a hatalmi félté­kenység meghiúsította. Mie­lőtt azonban hazavezette vol­na seregét, visszafoglalta ne­künk Esztergomot, Hollókőt és Szécsényt. Párkánynál két­ezer lengyel vitéz esett el ér­tünk, s maga a lengyel király is csaknem életét vesztette”. Két nép barátsága A lengyel-magyar barátság le­gendás ereje minden bizony­nyal ez idő tájt, a török elleni hadviselés során alakult ki, az 1933. szeptem­ber 15-én meg­tartott Sobieski­A Sobieski ünnepségekre érkező lengyel küldöttség fogadása 1933. szeptember 15 én. Glatz Gyula polgármester üdvözli August Hlond lengyel bíborost és a küldöttséget. emlékünnepség keretében felavatott szobor azóta az évfor­duló mellett a két nép jó viszonyát is jelképezi. Az emlékmű felállítását komoly társadalmi összefogás előzte meg, a lokál- patrióta szellemiség városunkban teljes támogatásáról bizto­sította az ügyet vivő lengyel-magyar egyesületet. Esztergom a szobor alapozásához szükséges alapanyagokat, követ, ho­mokot és kavicsot ingyen adta, a többi költséget a vármegye, a prímási palota, valamint esztergomi polgárok állták. A kő­ből, műkőből illetve bronzból készült emlékművet Körmendi Frimm Jenő szobrászművész készítette el. Az eredeti válto­zatnál az oszlop tetején egy sas alakja volt látható, ez a figu­ra a második világháború végén tűnt el az emlékműről. En­nek pótlására 1993-ban került sor, ekkor az 1683-as fényes győzelem 310. évfordulóján az esztergomi önkormányzat, a megyei levéltár, a Magyar - Lengyel Mickiewicz Társaság és a Balassa Múzeum „Lengyel Napot” rendezett. Az emlékmű tetejére ez alkalommal Nagy János szobrászművész alkotása­ként került vissza a méltóságot, győzelmet és bátorságot jel­képező sasmadár alakja. A két nép baráti viszonyát jelképező Sobieski-szobornál 1958 óta évről-évre találkoznak a győztes királyról elnevezett vízi túra résztvevői. Az Esztergomot felszabadító győzelemre gondolva a dicső csata emléknapján a túra tagjai, a város és a két nép képviselői virággal és koszorúval borítják be a szobor talapzatát. Pöltl Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom