Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-08-18 / 1. szám
teszt n égykeréken Peugeot 207 CC 1,6THP Egy napra kész francia Bukovics Krisztián Míg a riválisok többsége még éppen csak megjelent a piacon első generációs, fémtetős kabriójával, addig a Peugeot már a második generációs CC-vel csábítja a vásárlókat. A Peugeot néhány évvel ezelőtt olyan vizekre evezett, ami eddig csak a drága luxusmárkák kiváltsága volt: a 206 CC-vel az átlagemberek számára is elérhetővé vált a fémtetős kupé-kabrió. Igaz, ennek érdekében a franciák feláldozták az alapmodell egyik legizgalmasabb részét, az autó farát, és bizony az első generációs kis Peugeot CC arányai még hagytak maguk után némi kívánnivalót, mint ahogyan a karosszéria merevsége is. Ennek ellenére telitalálatnak bizonyult az ötlet, a vásárlók - elsősorban a hölgyek - azonnal a szívükbe fogadták a jövevényt. Ezt egyébként az eladási indexeken túl mi sem bizonyítja jobban, mint a konkurensek lépései: ha megkésve is, de végül megjelentek járművükkel a piacon, szinte minden esetben a francia recept alapjára építve autóikat. Igen ám, de míg a vetélytársak ezzel bíbelődtek, addig a Peugeot boszorkánykonyhájában tovább forrtak az üstök, és a 207-es sorozat tagjaként bemutatkozott az utód, amely ismét több lépéssel jár a konkurencia előtt. Az alapok ezúttal is adva voltak, a 207-es formaterve ismét remekre sikeredett, így a franciák az autó orrához nem is igen nyúltak hozzá. A formatervezők elsősorban az autó hátulját dolgozták meg, hogy valahogy elkendőzzék a kategóriában bizony nagyon is jellemző túlhangsúlyos farrészt. A gondos tervezőmunkának meg is lett az eredménye, a 207-es CC nyitott és csukott tetővel is sokkal harmonikusabb jelenség, mint elődje, köszönhetően például néhány egyszerű optikai trükknek, amelyek olyan jól sikeredtek, hogy csodálkoznék, ha nem látnánk viszont azokat a versenytársak következő generációs autóin. Mindeközben a korábbihoz képest jelentősen nőtt a karosszéria merevsége, így járdaszegélyre felállva sem nyeklikaz autó, és a tető zárását-nyitását figyelő elektronika sem tiltakozik visítva ilyenkor a tetőmozgatás ellen. Ez ráadásul szintén egyszerűbb feladat: már nem kell kézzel reteszelni, mindent elektronika végez helyettünk húszegynéhány másodperc alatt, sajnos, gyakorlatilag csak álló helyzetben (pontosabban tíz kilométer/órás sebességig). Az elektronika ráadásul több információt ad: már nem nekünk kell kitalálnunk, miért nem engedélyezi a csiki-csukit, a központi kijelző azonnal tájékoztat minket a tudnivalókról. A beltér szintén jól sikerült, szemmel láthatóan igényes munka: a bőrülések, a kezelőszervek, a középkonzol mind szemre- való, a fémpedálok mutatósak, a szintén A kézifékkar mellé költözött a tetőmozgató elektronika gombja (felül). A fémpedálok (alul) is jelzik: a 207-es nem csak nyáresti korzózásra képes 28 hídlap
