Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-10-06 / 8. szám

A Simon-Júda-napi vásár hagyományo­san az ősz legnagyobb rendezvénye a környéken, igaz, jellege a századok során rengeteget változott. így ma már nyoma sincs az állatvásárnak, helyüket elsősor­ban a ruházati cikkeket, „piaci” árukat kí­náló vásározók vették át, de az utóbbi idő­ben ismét szép számmal megjelentek a kézművesek is. A vásár történetének kezdetét 1546-ra, a török hódoltság kezdetére datálják a párká­nyiak, az első írásos dokumentum azonban ennél csak negyven évvel később született. 1589 márciusában Memy bég Pálffy Miklós pozsonyi és komáromi főkapitánynak írt le­velében a következőket írja: „Mi azt, hogy az földnek épületére így leszen jobb, hogy itt Rakaton (Párkány középkori neve, a szerk.) mindőn héten vásár legyen és ismét főso- kadalmak is legyenek, kire mindenfelől bíz­vást jöhessenek és mehessenek és az miből pénzt terömthetnek, mindönöket áruljanak és vegyenek (...). Ezt ti Nagtok elgondol­A névadók Jankovics Marcell Jelkép Kalendáriuma így mutatja be a vásár névadóit: „Október harmadik, Skorpió havának első dekádjába két apostol is jutott. Simon és Júdás Tádé, más néven Júda. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkeve­sebbet (...). Simon Jézus mennybemenetele után Tádéval együtt Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, és Perzsiában haltak vértanúha­lált. Simont kettéfűrészelték (más változat szerint keresztre feszítették). Ennek megfelelően fűrész (illetve kereszt) az attribútuma. Fűrészéről nevezetesebb, ezért a favágók tisztelik védőszentjükként (...). Elválaszthatatlan társa, akit Márk az áruló Júdás Iskariótéstől való megkülönböztetésül nevezThaddeusnak (héber „bátor szívű",„elszánt",„merész") a veszett ügyek patrónusa. Attribútuma a Mars­hoz illő bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint." ván és minekönk megírván, im mi ezt elfogadjuk a mi hitönkre, tisztességünkre, emberségünkre, hogy az sokadalmakra és az vá­sárokra ide Rakatra mind hódolt és hódolatlanok bízvást jöhet­nek és mehetnek” - írta 1589. március 20-án a bég. A következő, a vásározást megerősítő kiváltságlevél két év­századdal később született: III. Rároly király 1724-ben négy országos vásár megtartását engedélyezte Párkányban. A Szent György, Szent Bertalan, Szent Luca, valamint Szent Simon és Júda napjain tartható rendezvények közül végül csak az utób­bi maradt meg mindmáig, igaz, a múlt rendszerben nem a régi nevén, hanem párkányi vásárként, egészen pontosan „stúrovsky jarmok”-ként. A Simon-Júda elnevezés azonban a köznyelvben mindvégig fennmaradt, és a rendszerváltást kö­vetően újra ezen a néven tartják a több tízezer vendéget vonzó vásárt, amelyet tavaly óta nem a megszokott helyén, hanem a felújított sétálóutcától a vasútállomás felé vivő útszakaszon, valamint a Vadas fürdő területén tartanak. A Simon-Júda vásárról Évszázados hídlap 15 Csütörtökön nyitja kapuit a több száz éves Simon-Júda-napi vásár Párkány­ban. A rendezvény az utóbbi évtizedek­ben négy napig tart - pedig korábban ennél hosszabb, olykor többhetes vásárt is tartottak a Duna bal partján. Idén közel százezer látogatót várnak az árusok és a lacipecsenyések Párkányba. Régebben 8-10 napig is eltartott a vásár, sőt volt rá példa, hogy az október második hetén kezdődő rendezvény bele­torkollott a november 5-i párkányi búcsúba. A szüreti mu­latságokkal egybeeső maratoni vásár hossza azután a két világháború közötti gazdasági válság időszakában kezdett rövidülni, a feljegyzések szerint 1936-ban már csak három napig tartott a kevés érdeklődő miatt. Bukovics Krisztián

Next

/
Oldalképek
Tartalom