Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-09-29 / 7. szám

címlapon jáépítették, s ez végül 1683-ban, a pár­kányi csatában pusztult el a menekü­lő török csapatok rendkívüli terhelése és a császári csapatok ágyúzása miatt. Esztergom felszabadítása után a Dunán sokáig csak rév működött, 1683-tól kö­zel nyolcvan évig csak dereglyék és csó­nakok közlekedtek a két város között. 1792-ben egy új szerkezetet, a repülő- hidat állították a forgalom szolgálatá­ba. Az ezt felváltó hajóhíd megépítésére 1842-ig kellett várni, ám ez az építmény sem kerülte el a történelem viharait: az 1848-49-es szabadságharc során meg­sérült, 1849-ben pedig felgyújtották, és csak 1851 májusában adták át ismét a forgalomnak. Az első Mária Valéria híd Az 1890-es évek elején felerősödött az igény, hogy Pozsony és Komárom után Esztergomban is állandó vashíd épül­jön. Döntő lépés volt, hogy az érsek­ség 1892-ben lemondott vámszedési jo­gáról, így állami költségvetésből épül­hetett meg az új átkelő, melyet már az 1893. évi költségvetésbe is beterveztek Az Esztergom ás Párkány között új­jáépülő Mária Valéria híd régi, el­bontott darabjai múzeumba kerül­tek. Az 1895-ben épült és 1944-ben felrobbantott híd újjáépítése során az új elemekkel kicserélt darabo­kat az utókor számára megőrzésre a Közlekedési Múzeumba szállítot­ták, néhány kisebb darab az eszter­gomi Duna Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Mária Valéria - a magyar gyermek Mária Valéria 1868. április 22-én, Ferenc József német csá­szár és magyar király, valamint Erzsébet bajor hercegnő legkisebb lányaként Budán született, ennek köszönhet­te a „magyar gyermek" melléknevet. Édesanyja igyekezte őt magyar-nemzeti szellemben neveltetni, ezért tanítá­sát 1883-ig Rónay Jácint püspökre bízta. Az 1890-es év megszakította az addigi felhőtlen leányéletet, ugyanis házasságra lépett harmadfokú unokatestvérével, Ferenc Szalvátorral, a Habsburgok toscanai ágából. Házasságukból tíz gyermek született. A wallseei kastélyban töltötték idejük nagy részét, ahol az egyik épületben az első világháború idején a hercegnő katonai kórházat rendezett be, majd megalapítot­ta a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona" nevű intézményt, amiért a helybéliek„Wallsee angyaláénak nevezték el. Az ausztriai fordulat után Mária Va­léria elismerte az 1919. évi Habsburg-törvényt, a lemondási nyilatkozatot aláírta, így megtarthatta vagyonát és Ausztriában maradt. Ott is érte a halál, 1924. szep­tember 6-án, Wallseei kastélyában. a honatyák. Az építkezés helyére törté­nő felvonulás és a beruházás előkészíté­se 1893. december 1-jétől 1894. febru­ár 28-ig tartott, maga az építkezés pedig több, mint két esztendeig: a hidat ünne­pélyes keretek között 1895. szeptember 28-án adták át, a hídfeljáróhoz csatla­kozó Kis-Duna-híd pedig 1896. február 16-án készült el. Kétszer dőlt romba Az avatástól számított csaknem 24 év folyamán a hídon mindig élénk forga­lom zajlott, amit az I. világháború vége és a Csehszlovák Köztársaság megalakulása - a Duna államha­tárrá válása - szakított meg. 1919. július 22-én este vé­letlen baleset következté­ben a Párkány felőli első me­derpillérnél felrobbant egy töltet és a hídív vége a vízbe csúszott. 1921 novemberéig egy gyalogos járó- hidat építettek a vízbe csúszott hídszerkezetre, majd a megjaví­tott hidat 1927. május 1-jén ad­ták át. A híd a II. világhá­ború éveiben hadi célponttá vált, de az ellen­séges bombázá­sok és a belövések is elkerülték, míg­nem a visszavonuló német műszaki egy­ségek 1944. december 26-án felrobbantották három középső nyílását, amelyek a víz­be zuhantak. Küzdelem a hídért A híd felrobbantása után nem sokkal a Vörös Hadsereg pontonhidat épített Esztergom és Párkány között, ezt azon­ban már 1945-ben elbontották, és még ugyanebben az évben részletes felmérés készült a roncsok helyzetéről, valamint eltávolításuk költségéről. 1960 és 62 kö­zött elkészült a súlyosan sérült mederpil­lér helyreállítása és a biztonságos hajó­zás érdekében szükséges világítás kiala­kítása. Az ezt követő évek politikája nem támogatta a híd újjáépítését, ez a le­hetőség csak 1987-ben vetődött fel, amikor Esztergomban ülése­zett a Magyar-Csehszlovák Köz­úti Állandó Munkabizottság. A fórumon a szakértők úgy vélték, hogy egy személygépkocsi-köz­lekedésre alkalmas híd építése lenne a legcélszerűbb. ß A 90-es években to- M vább folytatódtak magyar-szlovák szakértői tárgyalások, a résztvevők kezdeményez­ték a további szoros együtt­működést, en­nek érdeké­ben a korábban Esztergomban létrejött Hídbi- zottsághoz csat­lakozva Párkány­ban is létrejött egy Hídbizottság. | 1995-96 között » hídlap 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom