Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-08-18 / 1. szám
helyi história Pöltl Zoltán Látványos, részletekben gazdag, felújított műemlékkel gazdagodik hamarosan Esztergom. A 130 évig török uralom alatt élt város máig őrzi az egykori birodalom legészakabbra fekvő dzsámiját. A rekonstrukció jól halad, a régészeti feltárást vezető Horváth István reményei szerint a felújítás egyes fázisai már ez év decemberére befejeződnek. A hódoltság-kori épület szépségével csak a legújabb korig tartó fordulatos története vetekedhet, amelyet a Balassa múzeum igazgatójának segítségével követünk most nyomon. A dzsámi története Az épületegyüttesnek otthont adó Vízivárost IV. Béla király alapította, aki 1239-ben városi jogokat és rangot adományozott a településnek. Az alapító oklevél többek között azt is tartalmazta, hogy az érsek a városrész déli végében lévő melegvíz forrásoktól az érseki „Veprech" toronyig építkezhet. Az ekkor már fennálló érseki torony nagy szerepet játszott a későbbi török kori várostromok idején, mivel innen látták el ivóvízzel a várat. Amikor Szulejmán szultán seregei Esztergomot támadták, a törökök kifürkészték, hogy ez a torony a vár ivóvízellátásának kulcspontja, így először ezt a helyet támadták nagy erőkkel. Kétheti, komoly károkat okozó ágyúzás után, és „némi" árulás segítségével, a tornyot és az ahhoz tartozó, - spanyol katonák által védett erődítményt a török sereg aztán elfoglalta. Az ivóvízellátás így megszűnt, ennek következtében a vár is hamarosan elesett. Az érseki toronyban működött az az utóbbi időben többször emlegetett vízemelő gép, amely annak idején a vár vízellátását biztosította, ezt megelőzően egy érseki vízi malom működött itt a 14. századtól. A vízmű védelmére 1542-ben az akkori érsek olasz hadimérnökökkel építtetett egy bástyát, ez lett a Malom-bástya, melyet Szulejmán seregei aztán elfoglaltak. Esztergom 1543-tól került török kézre, és bár 1595-ben tíz évre visszafoglalták a magyar seregek, 1605-től azonban ismét a török félhold uralta a várost. A régészek az első török uralom idejéből nem találtak semmilyen utalást a dzsámira, feltételezik tehát, hogy a török imaház 1605 után, illetve ez év és 1663 között épült. Erre pedig Evlia Cselebi leírása adott biztos támpontot. A dzsámit a 18. században átalakítottak magtárnak, a 19. századtól napjainkig pedig lakóház volt. A dzsámi mellett egy úgynevezett prímási fürdő is állt, melynek érdekessége, hogy ezt az épületet ebben a funkcióban egészen 1950-ig használták. Az államosítás után ez megszűnt, majd az itteni forrást a város ivóvízrendszerére kötötték. Ez 1965-ig működött, amikor is a nagy árvízkor a forrás elszennyeződött, a város lakosságának egy része emiatt akkor meg is betegedett. A kutat ezt követően lekapcsolták a rendszerről. Az 1960-as években figyelt fel először a régész szakma arra, hogy a Vízivárosban lévő épület valószínűleg egy török dzsámi jelentős maradványait rejti magában. Ezt ugyan a korábban élt helytörténeti kutatók is megemlítették, de feltárást soha nem végeztek benne. A dzsámi jelene Az épület legújabb kori története szerint az 1960-as években magánszemélyek vásárolták meg az ingatlant, majd a rendszerváltás után az örökösök eladták azt a Rosenberg Hungária Kft.-nek. A németmagyar vállalkozás először azt tervezte, hogy az épületet vendégházként újítják fel. Amikor azonban az új tulajdonos számára kiderült, hogy ez egy török imaház, illetve jelentős török kori maradványok lelhetők fel itt, akkor, mint támogatók is teljes mellszélességgel a műemléki épület kutatása, feltárása és felújítása mellé álltak. 1999-től több, kisebb-nagyobb 22 hídlap G ifház, t^roll^avézó és pazar a’Djjnaparton jöiö^ml Ipariéi held korából
