Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-08-18 / 1. szám
ban „fel kell nőni”, és nemcsak nekünk, hanem az egész magyar kulturális életnek. Amikor ez a szakmai vita lecseng, akkor érdemes lesz elgondolkodni a városvezetésnek azon, hogy élni kíván -e ezzel az egyedülálló lehetőséggel”. A felfedezés hitelét erősítette a nemzetközi tekintéllyel és komoly szakmai és tudományos háttérrel bíró National Geographic (NG) ismeretterjesztő magazin júliusi számában megjelent, „Az erény mestere” című képekkel illusztrált, tizenhat oldalas cikke, ám azóta a vita lecsendesedett, a munka folyik tovább, és komolyabb fejlemény nem történt. Wierdl Zsuzsanna egy későbbi nyilatkozatában elmondta: azóta sem látogatták meg a restaurált alkotást azok, akik a Botticelli-verzió ellen vannak. A restaurátor úgy fogalmazott: „az érv más, mint az ágálás”, azaz amióta júniusban, a firenzei Villa Tattiban, vagyis a Harvard Egyetem itáliai reneszánsz kutatóközpontjában a kutatók a szakmai közönség elé tárták felvetéseiket és bizonyítékaikat, azóta nem tűnt fel állításaikkal szemben kellő súlyú ellenérv. Léteznek olyan vélemények is, miszerint nem Botticelli, hanem egy Albertus nevű mester festette a képet, ami azért érdekes, mert Botticellivel ellentétben Albertusnak egyetlen művét sem ismeri a világ - mondta a restaurátor. A kérdésre, hogy mikor derül ki az igazság, Wierdl Zsuzsanna azt mondta: ma már nem úgy van, mint Giordano Bruno idejében, amikor egy viszonylag gyors ítélethozatalt követően máglyára vetették a gondolkodókat, majd később ....és mégi s mozog a Föld” - kijelentették, hogy tévedtek. A Mértékletesség kapcsán is várhatóan még sokáig lesznek a Botticelli ellen, és mellette állást foglalók. Wierdl Zsuzsanna kellő optimizmussal azt is hangsúlyozta, hogy remélhetőleg egyre több valódi szakértő véleményezi majd a „Botticelli-ügyet”. A Mértékletesség továbbra is allegória marad, a mű így alkotójától függetlenül alapos figyelemre és fegyelemre okít, nemesen, szépen, egyszerűen. A képen lévő nőalak kancsóiból pedig csak egyre folyik, az akár érvek-ellenérvek folyamát is jelképező víz... hídlap 19 ző restaurálások folyamán. 2000-ben például az eredeti rétegek fele nem látszott a képen. Azok a szakemberek, akik kritizálták az állításunkat, az átfestett kép fotója alapján tettek kijelentéseket. Éppen ezért nem tartom többnek a most megjelent cáfolatokat, mint egyszerű vagdalko- zásoknak. Prokopp Mária harminc, én hét éve foglalkozom ezzel a munkával. Ha ezt komoly tudományos tevékenységnek vesszük, akkor a cáfolatot adótól is azt várom el, hogy hasonló | alaposság szerint érveljen. Egyébként a művé- szeti kutatás, és a tudomány mindig arról szól, hogy viták „lángolnak” fel. Egyelőre csak az biztos, hogy még jó ideig eltart a négy figurából álló kép vizsgálata. Valószínű, hogy a festmény HE teljes letisztítása után rengeteg további új adat lesz a birtokunkban, de arra is számítunk, hogy akik igazi kutatók, és valóban szeretnének ezzel foglalkozni, azok eljönnek Esztergomba, megnézik a képet, és csak azután érvelnek majd. Ez azonban egy lassú folyamat, aminek az elején járunk. Magát a tényt mi már két éve „sejtjük”, hiszen már korábban is zajlottak kutatások, melyek megelőzték a mostani felfedezést, vagyis, hogy a Mértékletesség című kép alkotója Sandro Botticelli” - erősítette meg korábbi kijelentését Wierdl Zsuzsanna. A két kutató első bejelentését követően Hiller István oktatási és kulturális miniszter az olasz fővárosban, a Római Magyar Akadémián közölte hivatalosan a felfedezést. A szaktárca egyébként a szenzációs hírre azonnal megmozdult. Horváth élától megtudtuk: adatokat kértek arról, hogy mennyit fordítottak eddig a freskóra, és kíváncsiak voltak arra is, hogy mekkora összeget, milyen határidőkkel kellene átcsoportosítani az ügy érdekében. Ha a kormányzat felkarolja a „Botticelli-ügyet”, akkor a freskó és a vár új lendületet adhat Eszterem idegenforgalmi és gazdasági fejlődésének - vélekedik a úzeumigazgató, aki arra is rámutatott: „A párizsi Louvre-ba látogatóknak legalább a fele azért megy, hogy megnézhesse g^Mona Lisa-t. Ha a világon bárhol kiejtem azt a nevet, hogy ona Lisa, akkor senkinek sem az alkotó szülőhazája, Itália, hanem Párizs jut eszébe. Nyilvánvaló, hogy a Botticelli - avagy reneszánsz freskó miatt sokkal nagyobb lesz ezután az esztergomi Vármúzeum, és a város idegenforgalma is. Ehhez azonA történelmi kincsekben gazdag Esztergom régészeti felfedezései során nem ez az első szenzációs eset. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum régész igazgatója az 1934-es nagy ásatásokat idézte fel, amikor az esztergomi királyi palota maradványai előkerültek. A lelet együttes akkor országos visszhangot váltott ki, számos szakértő szólt a témához, és ez idő tájt is főként a várkápolna freskóiról folyt a vita. A múzeum igazgató régész is ahhoz a táborhoz tartozik, akik Botticellinek tulajdonítják a képet, szerinte ezt igazolja az a történelmi tény is: a reneszánsz korban az esztergomi érsekek, kanonokok egy része itáliai, azaz padovai, bolognai, római és firenzei egyetemeken tanultak, így személyesen ismerték az ott dolgozó művészeket. Ahogyan építészeket hívtak Itáliából Esztergomba, úgy megtörténhetett, hogy festőket, tehát Botticellit is invitálhatták a királyi városba alkotni - vélekedik Horváth István.
