Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-09-15 / 5. szám
Fotó: Váczy Helyi história, avagy Esztergom felfedezése Egy mór stílusú zsinagóga története A nyár folyamán az Imaház utcába, egy kivételes szépségű, ékszerdobozra hasonlító épületbe költözött az esztergomi kultúra. Az épület a ma is látható formában 1888-ban készült el, Pifkó Péter helytörténész könyvéből megtudtuk, hogy zsinagóga volt a „Szenttamás község helybéli zsidóság központja...". Az épület históriájából kiderül, hogy az eredetileg templomnak felhúzott épület változatos funkcióváltásai mellett mégis annak tervezője és első feladata miatt fontos. A rendszerváltást követően Ifjúmunkásról ismét Imaházra visszakeresztelt utcában áll az esztergomi zsinagóga. A gyönyörű épület azonban még mai, más funkciót betöltő korszakában is megőrizte az építők szándékának emlékét. A zsidó vallás szerint, a templomokban nőkre és férfiakra vonatkozó elkülönítési szabály indokolta ugyanis a ma is látható karzat, illetve az ahhoz vezető lépcső tervezését. Az egykori imaházat hat évtizeden át világi feladatok ellátására „fogták be", történetét megismerve azonban a helytörténet egy fontos fejezetére bukkanhatunk. A sorozatunk aktuális fejezetében szereplő épület, az esztergomi zsinagóga miatt azonban a helyi zsidóság történetét is fontos megismerni. Osváth Sándor 1938-ban írt könyvében olvashatjuk, hogy„(...)A XVIII. század elején pestis pusztított Budán. A budai zsidók egy része a pestis elől Esztergomba menekült, és itt külön hitközséget alapított. A ragály elmúlása után sokan visszaköltöztek Budára, akik Esztergomban maradtak, összeforrtak a régiekkel és ezekkel egy fokozatosan fellendülő, erőteljes hitközségben éltek, amit az 1920-ban exhumált temető sírkövei is bizonyítanak". Osváth könyvéből az is kiderül, hogy az itteni zsidóság már két évszázaddal ezelőtt komoly intézményeket alapított és működtetett a városban, így 1858-ban elemi iskolát, 1864-ben BetegsegélyPöltl Zoltán 22 hídlap