Hídlap, 2007. június (5. évfolyam, 106–126. szám)
2007-06-09 / 112. szám
VI 2007. június 9., szombat ESZTLPvSÖAI^DEKE Hiányozni fognak... A Szabó család a Magyar Rádió leghosszabb, több évtizedig tartó rádiójáték-sorozata volt. Igen, kénytelenek vagyunk múlt időben fogalmazni, ugyanis május végén az „illetékes urak/elvtársak” egyetlen tollvonással megszüntették a rendkívül népszerű szériát. A Szabó család mindig aktuális volt, és a magyar nemzeti, keresztény értékeket képviselte. A hazai színjátszás legkiválóbbjai kölcsönözték a hangjukat a rádiójátékhoz, közöttük Gobbi Hilda vagy Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze, aki néhány héttel a sorozat megszüntetése előtt hunyt el. Szabóék nemzeti értéket képviseltek, „Hungaricumnak” számítottak, akár a budapesti Nemzeti Színház, az esztergomi Bazilika, a Hortobágy vagy a Balaton, a sport területén az Aranycsapat, vagy éppen a szintén megalázott és másodosztályba kényszerített Ferencváros. A cél - szerintem - egyértelmű: szétverni a hazai kultúra értékeit, lesöpörni a térképről Magyarországot. Ám bíznunk kell abban, hogy lesz még egyszer újra Szabó család a Magyar Rádióban. Hogy mikor? Talán nem is olyan soká. Dezső A country esztergomi tanítója Szándékosan írtam a címben tanítót, hiszen Juhos Erika angolszakos középiskolai tanárnő, és már vagy húsz éve foglalkozik magas színvonalon az amerikai népzenével, amely egészen más zenei világ, mint mondjuk a magyar vagy a kelet-európai folklór. Bevallom, gyakran nézem (és kedvelem) a városi televízió „Re-mustra” című adásait. Egyik alkalommal „gyanútlanul” bekapcsoltam a tévét, és - legnagyobb meglepetésemre és örömömre - ott Juhos Erikával és zenekarával találkozhattam. Evek óta nem láttam már őket. Most ismét jelentkeztek, természetesen új felállásban, csupán Juhos Erika volt a régi... Fennkölt bájjal adta elő az „tengerentúli” szerelmes balladákat, csakúgy, mint a krimibe illőt, a cowboyok véres tragédiáit. Új zenekara méltó az ő zenei tudásához. Szép estével ajándékozott meg, reméljük, máskor is hallhatjuk, illetve láthatjuk Juhos Erikát és együttesét. D. L. Koltay Gábor Trianonról, történelemhamisításról és a radikalizmusról Szenvedélyek helyett őszinte, tiszta beszéd kell Koltay Gábor Trianon című filmjét Magyar- országon hatszázezren látták, többen, mint néhány milliárdokból elkészült játékfilmet. A környező országokban is több helyen zajlottak vetítések, rengeteg vitát robbantott ki az alkotás. Erdélyben tavaly ilyenkor botrány is kerekedett az ügyből, románok tiltakoztak a vetítések ellen. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Kárpátia zenekar szervezésében idén július 4-én megemlékezést tartottak Versailles-ban, a Kis-Trianon palotában is a nyolcvan évvel ezelőtt történtekről. 1920 óta ez volt az első olyan demonstráció, amely a békediktátum aláírásának helyszínén került megrendezésre. Június 4-e Trianon emléknapja, ekkor írták alá 1920-ban a Versailles-i béke keretében azt a diktátumot, amely Magyarország területének megcsonkítását, több millió magyar határokon kívülre kerülését jelentette. Koltay Gábor filmrendezó'vel a béke következményeiről, mai megítéléséről beszélgettünk.- Miért fontos a XXI. században Trianonról beszélnünk?- A XX. század második felének történelemhamisításai után meg kell ismernünk a magyarság valós történelmét. Soha nem fogjuk tudni értékelni a jelen helyzetet, nem lehet jövőképünk, ha nem vagyunk tisztában a nyolcvanhét éves trianoni folyamattal. Úgy gondolom, hogy folyamatról kell beszélnünk, a következmények ugyanis máig élnek, az eseményeket pedig pontosan meg kell ismerni. Ez a globalizálódó világ pedig lehetőséget ad a Trianon okozta problémák enyhítésére, így tisztában kell lennünk a sebekkel, melyeket be kell gyógyítani.- A kérdés mindig is heves érzelmeket váltott ki mindenkiből.- Véleményem szerint nem baj, ha fontos kérdéseket érzelmi megközelítésben is részesítünk. Szenvedélyeket persze felesleges kelteni, őszinte, tiszta beszédre sokkal inkább szükség van.- Sokat hallani arról, hogy a külföld szinte semmit nem tud a Trianonban történtekről.- Ezt magam is tapasztaltam, pedig fontos lenne, hogy bekerüljön a világ köztudatába, bár meg kell jegyeznem, hogy Magyarországon sincsenek sokan tisztában a tényekkel. A magyar külpolitikának anyagokat, tanulmányokat kellene készítenie a békéről, és tanácskozásokat szerveznie a kialakult helyzetről. Nekünk kellene elkövetnünk mindent, hogy a zavarokat oldani tudjuk. Itthon pedig szükség lenne egy hivatalos Trianon-em- léknapra, hogy a magyarság XX. századi legnagyobb tragédiájáról több ismeretük legyen.- Trianon problémáját sokszor a szélsőjobboldali radikalizmussal kötik össze.- Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen évtizedekig tabutéma volt Trianon, nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem tudtak róla semmit, ez okozta, hogy sok embernek nincs is álláspontja a dologról, csak egy összezavarodott történelmi képe. Pedig gondolatoktól nem szabadna félni, társadalmi viták kellenének Trianonról. Amíg ez nem lesz így, addig bizony a szélsőséges erők fogják ezt elvégezni. Pálovics Klára Az új nemzedéknek is van igénye a tradíciók őrzésére Tudás és emlékezet a hagyományok alapj án A Szentgyörgymezői Olvasókör Hagyomány- őrző Köre 2004 szeptemberében tartotta első foglalkozásait. A közösség elsőként a néptánctanulással kezdte, de viszonylag hamar kiderült, hogy a népi kultúra több szegmense is a hagyományőrzés témakörébe tartozik. így vált fontossá a népzene, a kézművesség és néhány elveszettnek tűnő hagyomány újbóli felkarolása. Fülöp Zsolttal a hagyományőrző kör egyik alapítójával munkatársunk beszélgetett.- Mi a szellemi háttere a körnek? Eleve tanulható a hagyomány, vagy erre egyfajta érzékenység szükségeltetik?- Nyilván kell, hogy legyen egyfajta érzékenység a hagyományokhoz, e nélkül nem megy. Ha valakit nem érdekelnek a múltbéli dolgok, akkor nem hiszem, hogy ezzel bármit is tud kezdeni. A hagyományok tanulása nehéz dolog, mert természetes módon ez generációról generációra adódik tovább. Én azt hiszem, hogy a mostani nemzedék azt érzi, hogy az előttünk felnőtt két-három generáció majdnem megszakított egy évezredes láncot. Már nem a korábbi természetes módon adódnak bizonyos hagyományok, értékek tovább. Ezért tanulni is kell, így a mi körünk tagjai is beiratkoztak a Magyar Hagyomány Műhely iskolájába, ahol nyelvészetet, történelmet, néprajzot, különböző kézművességeket és néptáncot tanulunk.- Pár évtizeddel ezelőtt még nagyapáink, nagyanyáink élettörténetéből tudhattuk, hogy valóban úgy éltek az emberek, ahogy ma már csak talán iskolában tanulhatjuk meg. Hogy lehet pótolni az eltűnt nemzedékek tapasztalatait?- Szerintem nem csak pár évtizedről van szó, hanem sokkal régebbi az az idő, amelyhez vissza kellene nyúlnunk. Felületesen azt gondolnánk, hogy egy évszázaddal korábban még minden más volt, de ne felejtsük el, hogy mekkora meglepetést jelentett éppen ekkor a nagy népdalgyűjtőink számára az a felfedezett népdalkincs, amire ma méltán lehetünk büszkék. És ez a kincs, sok más egyéb népi műveltséggel együtt sokkal régebbi múltra tekint vissza. Ma úgy érezhetjük, hogy ezt a kultúrát lehetetlen visszahozni. Azt gondolom, talán nincs is erre szükség. Érthető, ha ma már kevesen vágynak sártapasztásos, döngölt padlójú házakban élni. De mégis vannak olyan identitást meghatározó értékeink, amelyek ismeretére széles körű igény van. És ez nemcsak az idősebbekre vonatkozik, hanem a fiatalokra is. Sőt azt is ki lehet jelenteni, hogy egyre erősebb az érdeklődés a felnövekvő nemzedékek tagjaiban a hagyományok iránt. Megvan bennük az az érzékenység, amiről az előbb beszéltünk.- Nemrég emlékeztünk meg Trianonról. Ennek kapcsán is érdemes megemlíteni, hogy haláron innen és túl is fontos a magyar hagyományok ismeretének terjesztése és folytatása. A Szentgyörgymezői Olvasókör Hagyományőrző Körének milyen kapcsolatai és tapasztalatai vannak e téren?- Itt Esztergomban, közvetlenül a határ mentén lehetetlen úgy élni, hogy semmi kapcsolata ne legyen az embernek a túlsó oldallal. Azt hiszem, hogy egyszerűen csak olyan események kellenek ehhez a kapcsolattartáshoz, melyeket a Duna mindkét partján élők szerveznek és közösen élnek meg. Természetesen a mi körünk is előszeretettel vesz részt olyan eseményeken, melyeket a határon túl szervez valaki, ilyen volt például egy tavalyi szüreti felvonulás Ipolyszalkán. Az előző évadzáró ünnepségünkre, az úgynevezett Szombati Szöszmötölőre pedig mi hívtunk meg egy felvidéki kötélverő mestert. Mivel az uniós viszonyok miatt a határok jól átjárhatók, ma már köny- nyű ezeket a programokat lebonyolítani.- Mekkora a kör támogatottsága?- A Szentgyörgymezői Olvasókör vezetője befogadott minket és most már a különböző itt működő körök elismerését is érezzük. Egyéb, anyagi támogatást nem élvezünk, abból tudunk gazdálkodni, amit mi magunk megteremtünk. Általában havonta szervezünk egy-egy előadást. Legutóbb húsvét előtt tartottunk néprajzi témájú előadást a Szentgyörgymezői Olvasókörben. Az előadások közönségének anyagi támogatását tudjuk felhasználni az előadók honorálására és egyéb rendezvények lebonyolítására. Ilyen lesz a következő alkalom, az évadzáró „Szombati Szöszmötölő”, az Olvasókörhöz valamilyen módon kötődő gyerekek egész napra szóló programja. Esetenként Esztergom városa szokott minket felkérni, hogy bonyolítsunk le egy-egy hagyományőrző műsort. Legutóbb a régióünnepen népi játékokat játszottunk gyerekekkel a Prímás-szigeten. Ezért ugyan kaptunk egy kis ellentételezést, de sok esetben tagjaink pótolják ki a hiányzó pénzeket.- Ebben az „ellegósodott" és „elszámítógépesedett” világban mi tűnik ki leginkább a hagyományok iránt érdeklődő gyerekeknél? Teljesen leköti őket az a fajta művelődési, szórakozási forma, amit Önök kínálnak?- Első ránézésre talán nehéznek tűnik egy mai gyermekkel a hagyományok világának szépségét elfogadtatni. Ugyanakkor a kicsikben benne van az alkotás elementáris vágya. Ők is, mint minden ember a Földön ezzel jönnek a világra. Vesszőből, csuhából, egy darab agyagból, és bármely természetes anyagból nagy szívvel és lélekkel alkotnak. Nagyon gyorsan maguk mögött tudják ezeket a „számítógépes fertőzéseket”, és nagy örömmel készítenek a foglalkozásokon sok minden kedvükre valót. Ismétlem, minden gyermek veleszületett igénye, hogy a saját kezével alkothasson valamit, mi csak a lehetőséget igyekszünk hozzá megteremteni. A kicsik mindegyike nagyon ügyes kezű gyerek.- Mi lesz a kövekező programjuk?- Ezen évad zárásaként a már említett Szombati Szöszmötölőre készülünk a Szentgyörgymezői Olvasókörben, június 16-án, reggel 9 órától, amire nagy szeretettel várunk minden 5 és 15 év közötti gyermeket. S bár nyáron elvileg szünet van, azért a citera együttesünk a vakáció idejére sem hagyja abba népzenei tanulmányait, valamint a Mindszenty iskolában megrendezésre kerülő nyári néptánctábor sikeréhez is aktívan hozzá szeretne járulni a hagyományőrző kör. Pöltl „Oxi” Zoltán
