Hídlap, 2007. június (5. évfolyam, 106–126. szám)

2007-06-17 / 117. szám

VIII HIDLAP • 2007. június 16., szombat hídlapmagazin A fül csigáinak kutatója Meséljünk a meséről Piroska és a farkas Varga Péter Dénes _______________ B ékésy György „a belső fül csigájában lét­rejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” orvosi-élettani Nobel-díjat kapott 1961-ben - annak dacára, hogy ő maga nem volt orvos. A távközléssel foglal­kozó mérnökök Békésyt „az eddigi egyetlen Nobel-díjas postamérnökként” tartják szá­mon, holott villamosmérnök se volt, diplomá­ját a berni egyetemen kémiából szerezte, a doktorátusát pedig fizikából, a budapesti „Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemen”, Tangl Károlynál. A tudós férfiú Budapesten született, ám hamar elkerült innen. A Békésy család először Münchenbe, azután Török­országba költözött. 1913-ban a fővárosban kezdte el a gim­názium ötödik osztályát, de Svájcban fejezte be. Ott élte át a világháborút. 1916 őszén érettségizett a zürichi Minerva- intézetben, majd - minthogy az alpesi országban tizennyolc évesnél fiatalabb nem kezdhetett felsőfokú tanulmányokba - fél évig műszerésztanoncként szorgoskodott Zürichben. J917 októberében, alighogy elkezdte az egyetemet, behív­ták katonának, de 1918 elején visszaengedték, hogy folytat­hassa az iskolát. Bernben az egyetemen matematikát, fizi­kát, csillagászatot, főleg pedig kémiát tanult, majd 1921-ben vegyészoklevelet szerzett. 1926-tól 1940-ig pályája meredeken ívelt felfelé. Méré­si módszereket dolgozott ki, berendezéseket készített és készíttetett, több tucat cikket publikált a legfontosabb folyóiratokban. Az 1928-ban felavatott Magyar Rádió önálló stúdiójának akusztikai terveit szintén Békésy készítette. 1935-ben a nagyzenekari előadásokra kiépí­tett hatos stúdió akusztikai kialakítását hasonlóképpen ő tervezte, Dohnányi Ernő főzeneigazgató közreműködésével. 1933-ban magántanár lett a buda­pesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1939-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává válasz­Dezső László __________________ A világhírű cseh író, Bohumil Hrabal, sajnos, már jó néhány éve nincs közöttünk, de írásainak szellemi hatá­sa, groteszk, gunyoros, de mégis mélyen humanista ábrá­zolásmódja még mindig talál magának olvasókat, sőt rajongókat. Legismertebb művei, a Szigorúan ellenőr­zött vonatok és a Sörgyári capriccio zseniális filmváltoza­tait még mindig játsszák a művészmozik, és a televíziós csatornákon szintúgy gyakran feltűnnek. Hrabalt első­sorban regényeiről, novelláiról ismertük meg. Az elmúlt évben viszont a szlovákiai magyar Kalligram Kiadó - Tőzsér Árpád szerkesztésében és válogatásában - megje­lentette legkiválóbb verseit is. A Színnyomatok című ver­seskötet egyértelműen igazolja, hogy Hrabal előbb volt költő, mint író, és hosszabb, valamint rövidebb költemé­nyeiben, prózaverseiben már szinte előre megírta regé­nyeinek az alapgondolatait. Verseire is a groteszk látás­mód a jellemző. Szex, szerelem, élet és halál - ezekről szólnak ezek a polgárpukkasztó költemények... S persze rengeteg humor hatja át őket. Talán nem véletlen, hogy Hrabal még halálában is a szeretet költészetét művelte: tóttá. 1940-ben a tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékére kapott úgynevezett „nyilvános rendes taná­ri kinevezést”. Békésy ezt úgy vállalta el, hogy közben megtartotta akkor már főmérnöki állását is a Postakí­sérleti Állomáson, ám itteni laboratóriuma jórészt meg­semmisült a második világégés alatt. A háború után újult erővel fogott munkához. 1946-ban Szent-Györgyi Albert után a második legnagyobb akadé­miai honoráriumot nyerte el, a Marczibányi-jutalom nevű elismerő levelet. Az egyetemen nem jutott pénz a labo­ratórium fejlesztésére, az oktatásról pedig az új vezetés­nek merőben más elképzelései voltak, mint Békésynek. Hogy átvészelje ezeket a zavaros időket, egyéves kutatói ösztöndíjat kért és kapott a svéd Karolinska Intézetbe, és 1946 őszén Stockholmba utazott. Talán ő maga se gondol­ta akkor: soha többé nem látja viszont Budapestet, hiszen hamarosan meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemre. Itthon 1949-ben még akadémiai tagságát is megszün­tették, és csak halála után nyolc évvel rehabilitálták a Magyar Tudományos Akadémián. „A Harvard Egyetem nagyszerűen felszerelt pszicho- akusztikai laboratóriumában tizenhét évet töltöttem” - írta visszaemlékezéseiben. Ezt úgy kell érteni, hogy került pénz rá, hogy Békésy tizenhét esztendei munká­val nagyszerű laboratóriumot hozhasson létre. Elismerésben soha nem szenvedett hiányt, amerikai tartózkodása közben a tudományos világ számos kitün­tetéssel díjazta tudósi érdemeit. Legjelentősebbnek az Amerikai Akusztikai Társaságtól 1961-ben átvett arany­érem és az ugyanebben az évben megkapott orvosi-élet­tani Nobel-díj számított. Életének utolsó hat évét a Hawaii Egyetemen töltötte. Bölcs öregemberként két legnagyobb szenvedélyének hódolt: az érzékelés-kutatásnak és a művészettörténetnek. Soha­sem nősült meg, nem alapított családot. „Én a tudományt vettem el feleségül” - mondta egyszer baráti társaságban. Hamvait kívánsága szerint a Csendes-óceánba szórták (ősi polinéz szokás ez), hogy újból egyesüljenek a természettel. állítólag a madarakat akarta megetetni, és úgy zuhant ki egy erkélyről. Az Escort Tourist Bt. a közelmúltban egy rendkívül hasznos és hiánypótló könyvet, pontosabban színes fotók­kal illusztrált füzetecskét jelentetett meg. A címe: Eszter­gomi séták, szerzője Bárdos István, régi helybéli lokálpat­rióta. Az író az első fejezetben a legújabb régészeti és tör­ténészi kutatások alapján bemutatja a királyváros és kör­nyéke történelmét. Ezután sorra veszi az ezeréves Eszter­gom nevezetességeit. A Várhegy bemutatásával kezdi, ter­mészetesen a Bazilikával folytatja, rendkívül részletesen, színesen és érdekesen. A „Második séta” című fejezetben a Vízivárost ismerteti meg olvasóival. A harmadik sétával a Belvárosba és a Babits-emlékmúzeumba kalauzol el ben­nünket. Egy rövid, ám tartalmas kitérő erejéig Párkány­ba is átvisz minket, valamint az immáron Esztergomhoz tartozó, méltatlanul elhanyagolt Pilisszentlélekre, ahol a helyi szlovák néphagyományokkal, a tájházzal és a székely kapus régi templommal ismertet meg. Ajánlhatjuk a köny­vecskét idegenvezetőknek, az idelátogató turistáknak, de az ősi esztergomi polgároknak is, hiszen minden olvasójá­nak tud újat és fontosán mondani. Pöltl Zoltán_________________ Ugye senki nem gondolta, amikor ezen kvázi irodalmi „vegyelemző”-sorozat bár­mely részével találkozott, hogy nem lesz egyszer soron a jellemző színnel nevezett kislány, a felfalt nagyi és a rút, gonosz ordas borzongatóan édeskés története? Nahát akkor, íme. Nézzük, hogy mit is rejtenek a Grimm testvérek számunkra, a klasszikusnak számító fabula sorai között. „Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A-kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának. Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban. Egy szép napon azt mondja Piroskának az édesanyja:- Gyere csak, kislányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor,,, vidd el a nagymamának. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki. Indulj sza­porán, mielőtt beáll a hőség. Aztán szépen, ren­desen menj, ne szaladgálj le az útról, mert elesel, és összetörik az üveg, kifolyik a bor, és akkor mit iszik a nagymama! Ha pedig odaérsz, ne bámész­kodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj. ” Nem tudom, nekem valahogy olyan naiv az egész. Persze lehet, túl sok volt ebből a csúnya XXI. századból, ahol az elbeszélések és a száj­ról szájra terjedő legendás történetek helyett a hollywoodi filmgyártás giccses termékei meg a túl- és alulszocializálódott társadalom új szokás­jogai adják meg az alaphangot. Ez pedig még az olyan meghitt viszonyokra is igaz, mint a kedves és tiszteletreméltó, bár tehetetlen nagyi és a piros sipkácskában totyogó „lyány-onoka” kapcsolata. Szóval biztos, hogy nem kéne már ekkor Piroská­nak valamilyen gyanút fontolgatnia a nem létező bajsza alatt? A nem éppen tápláléklánc csúcsára szánt hősünk mindent elhisz, de semmit se remél. A helyzet persze szép alattomban fokozódik... „Piroska karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Átvágott a mezőn, beért az erdőbe; hát ki jön szembe vele? Nem más, mint a farkas.- Jó napot, Piroska! - köszönt rá a kislányra. Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte:- Neked is, kedves farkas! - Nem tudta még, milyen alattomos, gonosz állattal van dolga.- Hová ilyen korán, leikecském?- szívélyeskedett tovább a farkas.- Nagymamához.- Aztán mit viszel a kosaradban?- Bort meg kalácsot. Tegnap sütöttük; szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, jót fog tenni neki, legalább egy kicsit erőre kap tőle.- És hol lakik a nagymama, Piroska?- Itt az erdőben, a három tölgyfa alatt. Biztosan ismered a házát, mogyorósövény van körülötte.- Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a nagymamámnak! Azzal Piroska letért az útról, és tépegetni kezd­te a sok tarka virágot, egyik szálat a másik után, előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leszakított, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb. Oda­futott, azt is leszedte, és így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdőben. A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagy­mama házához, és bekopogtatott.- Ki az? - kérdezte a nagymama az ágyból.- Én vagyok, Piroska - felelte a farkas olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. - Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort!- Nincs kulcsra zárva - mondta az öregasszony -, csak a kilincset kell lenyomnod. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni. A farkasnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekapta a nagymamát. Ott volt a széken a nagymama ruhá­ja, főkötője szép rendben, ahogyan az este letette. A farkas magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a főkötőt, befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt. Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkez­dett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg.” A szörnyeteg felfalja a gyengébbeket, ez min­dig így van, főleg ha a Grimm tesók írják a for­gatókönyvet. Ekkor persze elkezdünk drukkolni, hogy Piroskának legyen annyi esze, hogy észre­veszi, nem felmenője kuksol a dunyhák között. A meglehetősen morbid farkast - hinnénk első­re - azért csak könnyű felismerni, vagy legalábbis egy nagymama jelmez nem javít, mint álca. Nos, Piroskánkat kevés kapacitálható agyvelővel áldot­ta a grimmi sorskerék, így elindulhatott a ma már közhellyé vált „kérdezz-felelek”, amikor a kis gyermek belépett a „nagyihoz”. Ej, nagymama, de nagy a füled! - csapta össze Piroska a kezét.- Hogy jobban halljalak! - hangzott a felelet, de az is olyan különösen, olyan reszelősen, hogy a kislány rá sem ismert.- Ej nagymama, de nagy a szemed!- Hogy jobban lássalak!- Ej, nagymama, de nagy lett a kezed!- Hogy jobban megfoghassalak!- Ej, nagymama, de szörnyű nagy a szád!- Hogy jobban bekaphassalak! Alighogy kimondta, egy ugrással kint termett a farkas az ágyból, és bekapta szegény kis Piroskát. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, visszafeküdt és elaludt. Almában olyan horkolást csapott, hogy csak úgy rezegtek tőle a kis ház ablakai. ” A történet mégsem itt ér véget, hiszen, mint olvas­hattuk, a nagymama egy erdőben lakott. Ha pedig erdő, akkor vadász is van, minő véletlen, éppen ekkor járt a pórul járt „grószmuter” házikójánál. Talán valamelyik helyszínelőknek, vagy a miami, vagy a New York-i, esetleg a Las Vegas-i „crime scene investigations” tagjainak rajongója volt ez a vadász, mert már majdnem lelőtte a farkast, amikor berontott a házba, és ott találta a fenevadat a nagyi ágyában. De nem, ő kést fogott, és azzal vetett véget a farkas életének. Szabályosan felboncolta a dögöt a vadász, hogy a nagymama és Piroska egészben kerüljön újra napvilágra. Mivel még mindig meséről van szó, a két hölgynek ez meg se kottyant, így élték túl a szürke bundás ragadozót. Itt a vége, bár ne fuss véle. Szent Tamás-hegyi mozgáskultúra-szalonosok D. L ______________ H úsz évvel ezelőtt Németh Kál­mán néptáncos házában megalakult a tréfásan „Óvoda Utcai Meditá- ciós Objektum- és Mozgáskultúra­szalonnak” nevezett baráti közös­ség. Hetente összegyűltek, főleg diá­kok, néptáncot, népdalokat tanul­tak, verseket, paródiákat adtak elő, így szolgálva az akkoriban „inde­xen lévő” nemzeti érzést és tudatot. Azóta több mint két évtized telt el. Idén, piros Pünkösd napján ismét összegyűltek a Szent Tamás-hegyen, Kovács Gábor „ős-táncházas” por­tája előtt egy szép tisztáson, ahon­nét csodálatos panoráma nyílt az esztergomi tájra. A gulyást Bencze László szakácsmester és tanító főz­te ezúttal is, mint a régi daliás idők­ben. Az egykori diákok már szin­te mind kivétel nélkül családapák, illetve családanyák, így most gye­rekeikkel vettek részt a találkozón, ahol előkerültek a régi emlékek, anekdoták... Elhatározták, ezentúl nem húszévenként, hanem minden esztendőben legalább egyszer talál­koznak, ismét rendeznek tánchá­zakat, de immáron a gyermekeik részére, akiknek a legszebb magyar népdalokat is megtanítják. Könyvespolc: Bohumil Hrabal versei és Esztergomi séták Kisfilmmel a nagyfilmek városába <uy ________________________ A z AXN, a Sony Pictures Entertainment akció- és kaland­csatornája a UPC kábeltelevíziós szolgáltatóval közösen rövidfilm- pályázatot hirdet, amelyre bárki beküldheti bármilyen témájú és tartalmú, egy és hét perc közötti időtartamú kisfilmjét. A pályázat részletei a www.upc-axnfilmfestival . com weboldalon olvashatóak. A beküldési határidő 2007. augusz­tus 15. A beérkezett pályaműve­ket szakmai zsűri bírálja el, mely­nek tagjai Andy Vájna producer, Török Ferenc, a Moszkva tér és a Szezon rendezője, valamint a szá­mos díjat nyert Taxidermia alko­tója, Pálfi György. A legjobb húsz kisfilmből szeptemberben Budapes­ten megrendezik az első UPC-AXN Rövidfilm-fesztivált, ahol kiderül, ki nyeri az első díjazottnak járó tízezer euros fődíjat, és ki utazhat Hollywoodba, hogy ellátogathasson a filmkészítés egyik fellegvárába, a Sony stúdióiba. Bővebb infor­máció: www.upc.hu , illetve Áncsán Ildikó (az AXN marketing-koordi­nátora), telefon: (+36-1) 372-3855, mobil: (+36-20) 962-9926, e-mail: ildiko.ancsan@hbo.hu . Kicsiknek... A balatoni béka Guy LcLVislan A lakoma után a balatoni béka nem győzött kérkedni a nagy gazdagságával. Ahogy gurgulázott, a káka tövéből előmászott egy sikló, és rávetette magát a két cimborára, de mivelhogy ketten voltak, nem tudott közülük válasz­tani, és a békák megmenekedtek a veszedelemtől.- Mit se ér a te gazdagságod, koma - brekegte a bakonyi béka -, ha ezer veszély les rád minden nap. Én bizony szegényen, de békében élek - mondta, s azzal hazament. Többé nem kereste meg fölfuvalkodott rokonát. A Balaton partján, a legsűrűbb és legmagasabb nádas közepén lakott a balatoni béka. Jólétben élt, volt bőven ennivalója. Egyszer meglátogatta rokona, a bakonyi béka. Csapott erre nagy dínomot és dánomot a balato­ni béka! Sorjázott ott mindenféle finom békának való.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom