Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)

2007-05-12 / 92. szám

2007. május 12., szombat ✓ Közöttünk élnek: Kékesi Tibor Vannak, akiknek emlékét megőrzi a történe­lem, ám akadnak olyanok is, akik már életük­ben legendává válnak. Az utóbbiak közé tar­tozik Kékesi Tibor tanár úr, a Temesvári Pel- bárt Ferences Gimnázium nyugalmazott test­nevelő tanára, akiről a „barátok” el is nevez­ték a szigeti sportpályát. No, de ne vágjunk a dolgok elébe.- Emlékszel rá, hogyan tanultál meg úszni?- Kisgyerek-koromban történt, hogy a Duna kö­zepén eveztünk éppen, anyám a kormányülésnél ült, apám meg egyszer csak húzott egy nagyot az evezővel, én megtántorodtam, és beestem a vízbe. Ott tanultam meg az első tempókat, azután ment minden a maga útján, később már magam ugrot­tam be és úsztam magamtól. Ebből hamarosan ver­senyszerű úszás lett, a strandon többen hívtak, hogy menjek közéjük. 1943-ban mindjárt meg is nyertem Ózdon az országos bajnokságot gyerek­számban, ötvenméteres hátúszásban. Tizenkét éves voltam akkor. Középiskolába természetesen a ben­césekhez írattak be a szüleim. Nagyszerű tanárok neveltek. Monsberger Ulrik, Kapuy Vitái, Szívós Donát - hadd ne soroljam föl mindnyájukat! Csodálatos esztendőket éltem. Az úszással per­sze nem hagytam föl, 1948-tól folyamatosan nyertem a versenyeket. Az érettségi után követke­zett a Testnevelési Főiskola - bár két pontot eleve levontak a fölvételi pontszámaimból, mert egyhá­zi iskolában végeztem. KISZ-tag mindenesetre nem is lehettem, nem mintha akartam volna. Ket­ten voltunk ilyenek, Czája Mátyás barátom, aki később a szentendrei ferences gimnázium testne­velője lett, meg én. Mindemellett 1949-ben Var­sóból hazahoztam három aranyérmet. Na, erre azután rögtön fölvettek a KISZ-be.- De nemcsak úsztál, hajói tudom.- Nem, dehogy. Szertornáztam, birkóztam, megragadtam minden lehetőséget, ami a sporttal kapcsolatos. Nem szerettem soha az egyoldalúsá­got semmiben. Ez igaz volt a szellemi értékekre is. Foglalkoztam csillagászattal, anyagismerettel, matematikával és így tovább.- Elérkeztünk 1952-höz. Olimpia, Helsinki. Te tu­lajdonképpen tagja voltál, illetve lettél volna az olim­piai csapatnak.- Igen, csak 1951. május 10-én engem az AVO az „állam megdöntésére irányuló szervezkedés” címén letartóztatott. Itthonról vittek el, a szüleim­től. így lett olimpia helyett börtön a részem.- Mi volt ennek az eljárásnak a jogi alapja? Nem mintha arra akkoriban kényesek lettek volna.- Grősz érsek perének az ügyében voltam „érintett” - máig nem tudom, miért.- Mennyi ideig raboskodtál?- Öt évre kárhoztattak, ám egy Nagy Imre-beszéd- nek köszönhetően 1954-ben - sűrű elnézéskérések közepette - mint „ártatlanul elítélt” szabadultam, de a közügyektől tíz évre eltiltottak. Azonnal munkába kellett állnom - így lettem úszómester. Itt figyelt föl rám Csuti József, aki az esztergomi Dózsa Úszócsa­pat edzőjeként tevékenykedett. 1954 júliusában az­tán rögtön országos első helyezett lettem.- Ha kimehettél volna Helsinkibe, számításaid sze-. rint milyen eredményt értél volna el?- Hátúszásban esélyesnek tartottam magamat.- Hogyan kerültél a ferencesekhez?- Hajdú Antal igazgató úr és más magas rangú rendi vezetők kerestek meg, nem vállalnék-e test­nevelő tanári állást náluk. Mondtam, hogy bör­tönt jártam, eltiltottak a közügyek gyakorlásától. úgysem fognak hagyni engem tanítani. Antal atya erre azt mondta, ezekkel ne törődjek, az majd az ő dolguk lesz. 1954. szeptember elsejével kezd­tem el tanítani. Ezután az országos megméretteté­seken már a diákjaim aratták a babérokat. A leg­szebb esztendeim a barátokhoz kötődnek. Ötven esztendőt töltöttem közöttük, hiszen a ferences gimnázium volt az első és utolsó munkahelyem.- Egészséges életmódról jut eszembe. Nem felejtem el, már „ nagyfiúk ” voltunk, és te egy alkalommal do­hányzáson kaptál minket. Nem szóltál semmit, csak beleslukkoltál egyikünk cigarettájába, és a füstöt ösz- szeszorított ajkakkal ráfújtad a kézfejedre. Valami borzasztó ronda, barnás színűfolt maradt a helyén.- Az egyik vesszőparipám mindig is ez volt. A do­hányzás. Vagyis hogy az ellene való küzdelem. Bor­zasztóan ártalmasnak tartom. Kipróbáltam maga­mon. Általában hetvenöt métert leúsztam víz alatt. Egy alkalommal egy fél cigaretta elszívását követően huszonöt méter után már föl kellett jönnöm levegőt venni. Ennyire rombolja az ember tüdőkapacitását.- Kedves Tanár Űri Isten éltessen sokáig jó erőben és egészségben! Köszönöm a beszélgetést. V. P. D. A pilisszántói Szikla Színház A több évezredes Pilis kultikus helyén, Pilisszántón, az egykori kőbányában a Szikla Színház immár ötödik évadjára készül. A falu polgármesterével, Kollár Mik­lóssal beszélgettünk az idei programokról, amelyek a szeretet, összetartozás és szolidaritás jegyében születtek. Kollár Miklós elmondta, a Pilis-hegy oldalában lévő kő­bánya rekultivációjakor adódott az ötlet, hogy a görög színházak példáját követve létesüljön ott színház. Erre pá­lyázati úton támogatást kapott a falu, így született meg a szántói Szikla Színház. Immár az ötödik évadját ünnepel­hetik az egyre népszerűbb nyári színháznak. A hely adottságainak és szellemének köszönhetően - a kultikus, gyönyörű Pilis önmagában is nagy érték, mint megtudtuk, ezért is kapta a rendezvénysorozat a „Pilist tisztelni jöjjetek!” nevet - és az ezzel rokon szellemiségű előadásoknak, koncerteknek gyorsan híre ment. Kollár szerint a Pilis-medence szinte kisebb „másolata” a Kárpát­medencének. Magyarok, tótok, szerbek, cigányok, svábok együtt, egymásra utalva élnek itt. Ez egy kisebb nemzeti integráció, ami színesíti az egész nemzetet, közvetve az Európai Uniót. Árpád fejedelem halálának idei évforduló­ja külön jelentőséget ad ennek - hangsúlyozza a falu újon­nan megválasztott polgármestere. A település is érzi, hogy a Szikla Színház a fejlődés egyik lehetősége, és a gazdasági mutatók is évről évre csökkenő ráfizetést mutatnák, tavaly már minimális nyere­séget könyvelhettek el. Az erkölcsi támogatás, a látogatott­ság pedig egyre nagyobb. Kollár elmondta, hogy saját technikával még alig rendel­kezik a falu, a felszerelésekről a fellépők gondoskodnak, il­letve a hang- és fényberendezéseket bérlik. Van viszont már saját színpaduk, vannak székeik. A büfét vállalkozók mű­ködtetik. Minden évben történik valami beruházás, amivel természetesen a produkciós díjak is mérséklődnek. A pol­gármester magyarázza: Pilisszántó költségvetésében csak kisebb összeg szerepel, és nem lehetnek veszteségesek. So­kan segítenek társadalmi munkában. A rendezőgárda, a jegyszedők, a szervezők mind-mind társadalmi munkások. Az idei évadról szólva örömmel újságolta, hogy gazdag program várja az érdeklődőket. Az Új Világ Fesztivál kereté­ben, júniusban ősbemutató helyszíne lesz a színház. Ekkor Cseke Péter rendezésében kerül színre a Pilisi Pálos Passió, amit Hadnagy Bálint 1511-ben írt, ezért mondhatjuk, hogy a legkorábbi európai passió az alapja a zenés játék szöveg­könyvének. Pilisszántó ad otthont a premiert követő rendez­vénynek, melyen tizenöt ország száz településének meghí­vottjai vesznek részt, számos hazai és külföldi személyiség mellett. A passiójáték tucatnyi alkalommal kerül bemutatásra. Megtudtuk továbbá, hogy július 27-én, az önkormányzat hagyományos háromnapos rendezvényeinek a sorát Vikidál Gyula és barátai nyitják. A koncerten Vikidál mel­lett fellép Nagy Anikó, Molnár Szilvia, Sasvári Sándor és Homonyik Sándor. Másnap a Musical- és Rock-színház előadásában kerül színre a Kiálts a szeretetért! című rock­opera, Nagy Anikóval a főszerepben. A nagysikerű darab Teréz anya életét és munkásságát követi végig, a szeretet és az emberi szolidaritás himnusza. Végül pedig, július 29- én a pilisi medence népdalénekesei, kórusai és néptánc­együttesei adnak műsort és egymásnak randevút. Reméljük, mindenki megtalálja az érdeklődésének meg­felelő programot, és szép élménnyel gazdagodnak Pilis­szántón. B. S. Esztergomi nyugdíjasokkal Hollókőn Az ENÉKE Nyugdíjas Klub rendkívül aktív életet él. Sorra szervezik a túrákat, kirándulásokat, összejöveteleket, elő­adásokat, kiállításokat. Április 29-én Erős Miklós vezetésével Balassagyarmaton, Szécsényben, illetve a világörökség részét képező Hollókőn jártak. Méghozzá egy darabig Felvidé­ken keresztül. Ugyanis Párkánynál lép­ték át a szlovák határt, és Szálkán, Ipoly­ságon át értek ismét magyar területre. Balassagyarmaton sajnos zárva találták a Palóc Múzeumot, de Szécsényben már nagyobb szerencsével jártak, meg tudták nézni a templomot, illetve a kiállítóhe­lyet. Aztán következett Hollókő, a „me­sefalu”, csinos házaival és büszke várá­val. A Babamúzeumban megcsodálhatták a különböző magyar tájegységekről szár­mazó, népviseletbe öltöztetett babákat, majd megtekinthették a Fazekas-, illetve a Postamúzeum tárlóit. Késő délután kel­lemes fáradtsággal térhettek haza. A nyá­ron még sok izgalmas túra vár rájuk, töb­bek között júliusban egy erdélyi körút. Dezső Ha piros, akkor tilos? Nemrégiben egy budapesti ismerősö­met kalauzoltam Esztergom belvárosában. Hosszú perceket töltöttünk el a közlekedé­si lámpák alatt, a gyalogátkelő helyeken. Ismerősöm egyre idegesebb lett.- Budapesten rengeteg a közlekedési lámpa, de sehol nem kell a gyalogosnak annyit várakoznia, mint itt, nálatok, Esztergomban - mondta mérgelődve. Különösen a Zöldház előtti zebra ne­héz eset. A gyalogos hiába nyomogatja a gombot, a lámpa nem vált zöldre, egy­folytában csak pirosat mutat. A gyalog­szerrel közlekedő a szó szoros értelmé­ben beleszédül a várakozásba... Valamit tennie kéne az illetékeseknek, hogy végre megszűnjön ez az áldatlan ál­lapot. Elvégre a gyalogos is közlekedni akar és siet, azazhogy sietne a dolgára. (déel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom